Test és szellem kölcsönhatásáról

   Ismert dolog, hogy test és szellem szoros kölcsönhatásban állnak egymással, és manapság az óriási léptekkel haladó agykutatás  állandó információcserét mutat ki közöttük. A múlt héten került kezembe a "Science et Avenir" ("Tudomány és Jövő") c. folyóirat, melyben egész cikksorozat foglalja össze a tudatos meditáció jótékony hatásait a testre. Sőt, a neurológia területén a 1990-es évek óta végzett kutatások kimutatják, hogy nemcsak a testünknek tesznek jót, hanem az agy működését és struktúráját is képesek módosítani.
   Melyek azok a területek, ahol ez a hatás legbiztosabben kimutatható?
* magas vérnyomás (a nem túl súlyos esetben! különben inkább gyógyszer ajánlott): a szív- és érrendszerre is kedvezően hat
* fokozza a szervezet védekező készségét: 8 hetes meditációs program után megvizsgálták az influenza-elleni védőoltást kapottak két csoportját. A meditáló csoport szervezetében több ellenannyagot találtak, mint a kontroll-csoportban, mely nem vett részt a meditációs programban.

*lassítja az öregedés folyamatát: elősegíti a telomér nevű enzim működését, mely a DNS szál végződéseit kijavítja, ezáltal a sejt osztódóképességét növeli. Vagyis: lassabban öregednek el sejtjeink...

*csökkenti a stressz hatát, mely tartósan szorongást, depressziót is okozhat. Növeli a nitrogén-monoxid (NO) termelését, az endorfin és dopamin nevű neurotranszmitterek kiválasztását, melyek kellemes közérzetet keltenek.

* a fájdalom érzését is lehet a tudatos meditációval csökkenteni (migrén, hátfájás, egyes rákbetegségek esetében) néha hatásosabbnak mutatkozik, mint a klasszikus fájdalomcsillapítók.

A program 8 hétre oszlik meg, a napi gyakorlat 30 percig tart. Itt, Franciaországban egyre több egyetem iktatja be az orvosképzésbe.

Alice másfél évesen

Lucie másfél éves

Készül a gofri tésztája, nálam

Mindszenten

"Liber mortis"

   A 639 oldalas könyvvé összeállított napló utolsó bejegyzése 1990. február vége. Szabó Magda kisebb-nagyobb kihagyásokkal 8 év óta írta, füzetekbe, papírcetlikre, mikor mi akadt a keze ügyébe, hogy a feltörő gondolatokat, érzéseket rögzítse. Igaz, író volt, mintegy a munkájához tartozott ez a rögzítési kényszer.

   A napló valami más. Nagyon személyes, sokkal inkább, mint bármely próza, de még vers is, mert ez utóbbi formába öntése már maga is "mise à distance", vagyis bizonyos távolság megteremtését igényli. "Amellett, hogy a naplóírás lelki-szellemi szükséglet volt számára, irodalmi igénnyel (és áthúzások, javítások nélkül) vetette papírra a mondatokat: alkotott" mondja Tasi Géza az előszóban.

   Ismerős nekem ez a "belső kényszer", anélkül persze, hogy bármilyen összehasonlításra vetemednék az író Szabó Magdával. Mit is ír erről Sylvain Tesson a "Szibéria erdeiben" ("Dans les forêts de Sibérie", tudomásom szerint még nincs magyarra fordítva) című napló-regényében?

"Jécris un journal intime pour lutter contre l'oubli, offrir un supplétif à la mémoire. Si l'on ne tient pas le greffe de ses faits et gestes, à quoi bon vivre: les heures coulent, chaque jour s'efface et le néant triomphe. Le journal intime, opération commando menée contre  l'absurde. J'archive les heures qui passent. Tenir un journal féconde l'existence."

"Azért írok naplót, hogy a felvegyem a harcot a felejtés ellen, hogy tartalékként szolgáljon az emlékezet számára. Ha nem jegyezzük fel naponta a velünk és általunk történt dolgokat, minek is élni: az órák elfolynak, a napok elmosódnak és győz a megsemmisülés. A napló afféle kommandó-akció az abszurditás ellen. Mintegy "levéltárolom" a múló órákat. A naplóírás megtermékenyíti a létezést." (ford. T. R.)

Megint csak meszire kanyarodtam eredeti szándékomtól... Pedig csak Szabó Magda "Liber Mortis"-ának két utolsó rövid bejegyzését akartam ide írni:

1990. február 26.
Ma nyolc éve haltál meg. Én meg Veled együtt. Nyugodjunk békében. Túlvilági ajándékul azt add nekem, hogy visszasegítesz a szakmai kötélre, ahonnan a Creusa befejezése után levetettem magam. Be kell fejeznem a tanulmánykötetet. Ott a Vörösmarty tanulmány feliben-harmadában.

27. 
Szakad a jeges eső.

Igen. Július 7-e van. Éppolyan gyönyörűen süt a nap, mint 7 éve, amikor Gilbert meghalt kora reggel.

Éva kérdései

Kezdem magam vállalni...

Miért is válaszol az ember egy kérdés-sorozatra? Mert jó alkalom, hogy egy kicsit megállapodjunk: hol is állunk tulajdonképpen? Nomeg a kérdések feltevőjéről is sokat elárul...

1. Mi volt a legutóbbi olvasmányélményed?
Grecsó Krisztián: "Mellettem elférsz"

2. Jegyzetelsz olvasás közben, aláhúzol-e bármit az olvasott könyvekben? Használod később a jegyzeteid?
Nem mindig, de előfordul. Attól függ, milyen célú az olvasás (későbbi cikk)

3. Ki tudod-e várni a nézeteltéréseid rendezésére alkalmasabb időpontot, ha éppen a vita hevében az még nem az?
Legjobb még frissiben rendezni, eloltani a kezdődő tűzvészt, megakadályozni, hogy elmérgesedjen a helyzet.

4. Melyik a kedvenc illatod, fűződik-e kellemes/ kellemetlen emlék hozzá?
Az egyetlen luxus, amelyet megengedek magamnak: évente egy-két igazi parfum ("Ysatis" de Givenchy és "Flower" by Kenzo)

5. Megvan még a szülői ház?
Igen, árva pár hónap óta... Megvan, de meddig?...

6. Melyik filmet néznéd meg ma este, ha választhatnál?
Sok van... Talán egy olyasmit, mint a "Sur la route de Madison"...

7. Szívesen találkozol a blogos társakkal, vagy a blogvilág nyújtotta lehetőségek között 
ápolod a kapcsolatokat inkább, személyes találkozások nélkül?
Nem sok lehetőségem van távolabbi blogos társakkal találkozni, de egynéhánnyal szívesen találkoznék a valóságban is.

8. Írtál-e valaha naplót? Rejtegetted vagy publikus volt?Úgy értem nem dőltél rögtön kardodba, ha megtalálta valaki?:-D
Naplót csak G. halála után kezdtem írni: most már létfontosságú. Bárki elolvashatja, vállalom magam...

9. Mit tanulnál meg szívesen a következő évben vagy korábban?
Talán angolul... 

10. Hány kisebb lámpa, gyertya van a nappalidban a központi mennyezetin kívül?
Egy nagyobb álló- és egy kisebb lámpa és sok gyertya, de mindig elfelejtem őket meggyújtani...

11. Melyik az a verssor, amit most azonnal idézni tudnál?
"Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz..."
S az egész "Szeptember végén"...

Mozgalmas hétvége

   A vasárnapot szinte "használhatatlan" állapotban töltöttem a kanapémon. Pedig még a nap is kimerészkedett délutánra a felhők mögül, ami általában a kertbe vonz, mint a mágnes. Három kávé után álltam csak meg a lábamon. Azazhogy ültem meg a számítógép előtt két skype erejéig...

   Összejött a sok stressz meg fáradtság, pedig még a teendők nagy részével nem végeztem. Igy van, amikor minden ránk vár, s állandóan későbbre halasztott tennivalóba botlik az ember. Egyszerre csak a gépezet felmondja a szolgálatot és pihenést kíván. Ilyenkor meg lehet próbálni az ellenkezést, de övé az utolsó szó. Kímélni kell, ha használni akarjuk még egy kicsit...

   Nem panaszkodom, ami rám vár, azt szabad akaratomból vettem a nyakamba. Néha felteszem magamnak a kérdést, milyen lenne az életem, ha megszabadulnék egy-két elkötelezettségtől. Azt hiszem, rosszabb lenne. Szegényebb lennék sok ösztönző színnel, gondolattal. Magába zárkózott, lassanként megkeseredett vagy kialudt szívű öregasszony lenne belőlem. Van előttem elég ilyen riasztó példa, hogy azonnal erőt vegyek magamon mindenfajta csábító szabadulás ellen.

a többség nő, bár akad egy-két férfi résztvevő is, akik nem látszanak a képen

   Vegyük például a péntek estét: megtörtént a "szezon" utolsó irodalmi estje nálam. Mivel még egy hétig nagyon elfoglal a mitológikus halál és ujjászületés témája, azt kértem a résztvevőktől, hogy mindenki hozzon magával felolvasásra, ismertetésre egy kedvenc könyvet, írást, amit esetleg még egy lakatlan szigetre is magával vinne. Lehet azonban friss olvasmányélményről is szó, melyet szeretne megosztani a többiekkel.

  Tudnivaló, hogy egy csoportban mindig vannak, akik könnyedén szót kérnek, míg másokat gúzsba köt a bátortalanság, s attól tartva, hogy nem lesznek a helyzet magaslatán, megelégszenek mások figyelmes hallgatásával, meghúzódva a háttér puha fészkében... Péntek este mindenki felolvasott valamit! A bátortalanoknak kellett egy kis biztatás, de végül boldogan átadták ők is magukat a szereplésnek, mintegy ajándékként átnyújtva a többieknek megindító olvasmányélményeiket. A szokásosnak kétszeresére nyúlt a felolvasás, de senki nem vette észre az idő múlását. Két új jövevénnyel gazdagodott a csapat, akik azt mondták, visszajönnek szeptemberben!

A modell és a kész kép... (Isztambul, 1988)

Festés közben

Ez a portré még 1988-ban készült Isztambulban. A fiatal togói lány egyik ismerősünkhöz érkezett látogatóba. Ők kértek meg, hogy fessem meg a portréját ajándékba.

Azt hiszem, először dolgoztam fekete bőr visszaadásán, ami egészen új problémát vetett fel. Az árnyékok, még sötétebbek, de nem feketék! A világos részeknek pedig nem szabad egyszerre fehérré fakulniok! Vagyis éreztetni kell, hogy ott is ugyanarról az ébenszínű arcról van szó...