Katinál találtam egy érdekes bejegyzést az érzelmekről.
Eszembe jutott, hogy én is írtam pár éve egy félórás vitaindító eszmefuttatást (franciául) e témáról ("Émotions: piège ou nécessité bienfaisante?" azaz "Érzelmek - csapda vagy jótékony szükségszerűség?" címmel), melyben többek között szó volt az érzelmek szerepéről, keletkezéséről, neuro-biológiai vonatkozásairól, pozitív és negatív természetéről, archaikus és kulturális eredetéről stb. Felhasználásukról a mindennapi életben manipulációs célokra, a politika, a reklámok stb. területén...
Kati kitért bejegyzésében egy másik blogon talált "pozitív listára": melyik lenne az a hét kellemes érzés, amellyel mindennapjainkban találkozunk, s amelyek mellett egyesek közömbösen elmennek, mások pedig valósagos csodaként képesek megélni őket, életerőt merítve belőlük... Szükségszerűen le kellett szűkíteni a számukat. Kedvet kaptam, hogy megpróbáljam összeszedni az én hetesemet.
1) kipillantok a kertbe a nyitott ajtón és megcsodálom a napfényben fellizzó vörös rózsákat...
2) Írás közben rátalálok a szóra, mely pontosan kifejezi, amit mondani akartam
3) Unokáimmal csak egymás szemébe nézünk mosolyogva egy darabig és abból olvasunk, s csak azután következnek a szavak, az együtt nevetés
4) A fiammal megtalálom azt a közös nyelvet, amely kezdettől fogva összekötött bennünket, s amikor félszóból is értünk
5) Igen, egy jó kis elmélyítő beszélgetés meghitt barátokkal, de ugyanolyan kellemesen izgató érdekes embereket felfedezni
6) Amikor végre sikerül valami régóta húzódó dolgot elvégeznem
7) Beleolvadni egy jó filmbe, könyvbe vagy egy kiállítás képeibe, azaz mások alkotó világába
Lehetne még folytatni, "mások is elkezdhetik", ahogy hajdanán a reggeli torna biztatott a tévében...
A gondolataink többnyire mások gondolatainak bennünk való újra megfogalmazásai, de érzelmeink 1005-a sajátjaink.
VálaszTörlésElgondolkodtató megjegyzés: lehetnek-e "saját" gondolataink?...
TörlésÉrzelmeinkre nagyban hatnak mások is...
azt gondolom, saját gondolataink a másokkal kapcsolatos tanulásból születnek többnyire
Törlésérzelmeinkre, persze hatnak, de azokat CSAK MI ÉREZZÜK
(jó, persze van beleérző képességünk máséba, de ezeket a hangulatokat , amiket mi itt hetet felsoroltunk, nem érezheti más)
bár össze-vissza hatunk egymásra, azért merem remélni hogy vannak mind gondolatok mind érzelmek , amik a "sajátjaink" (és nem is csak 7 db! :)
TörlésHajlok Aliz vàlasza felé: merem remélni...
Törlésjaj , de örülök, ♥
VálaszTörlés:))))nekem a 8. az, amikor valamit felvetek, és felfedezem, hogy van,aki velemgondol/továbbgondol: ))
régen éreztem ilyet, amikor barátaimnak felvetettem egy játékot, és elfogadták
nem is tudom, mit érzek ,
olyan jó
:))))))))
♥
ja, és meserszép a kerted azon a fotón, csupa fény és illat
TörlésKati, örülök, hogy örömet okozhattam neked. Én különben szeretem az ilyen ön- és más megismerésére, megértésére szolgáló "játékokat"!
TörlésTegnap és ma nem látjuk a napot, szerencsére épp előtte elkaptam ezt a mágikus pillanatot a kertben (bár a száradó fehérneműt levágtam...)
ez most kacagásra bírt:) ) ) elképzeltem a napfényben fürdő hemmehummit:)) )
Törlésvagy bocs: himmi-hummi-t
Törlésamott régi szavakat kerestünk , és nem tudok leszakadni róla:))
okvetlen ide akarom írni, hogy hangsúlyt kapjon : EZEK NEM CSAK ÚGY ÁLTALÁBAN VANNAK JELEN, hanem arra törekedjünk, hogy AKTUÁLIS legyen: egy adott időszakról, egy adott helyzetről fogalmazzuk meg,
Törlésakartam a francia blogodban is erről, de nem beszélek franciául, csak láttam ott is írt ad, hogy kevés a hét. A hét lehet pl. egy heti összegzés, vagy napi, mer t h a elengedjük a gyeplőt:) ) könnyen túlgyűjtünk:( ( ( és a végén már az is ujjongó örömmel fog eltölteni, ha a szomszéd macskája nyávog...és aztán azt vesszük észre, már mindennek örültünk, kész , lehet szomorkodni...
nem tudom, azt írtam - e, amit gondoltam erről (magyarul s e tudok:) ))), de a konkrét adott pillanat dolgainak figyelése a cél, nem általános filozofálás
tudom, hogy érted, csak szerettem volna , ha nagyobb hangsúlyost kap a MA éléménye
Igen, írtam a francia blogon is, hogy bizonyos időbeli határt kell szabnunk... Igaz, hogy a válaszomban nem határoltam körül (a tiéden sem tűnik szembe, se a másik blogon), hogy napi-e vagy heti... Félek, hogy a napi összegzéskor nekem ritkán lenne ki a hét...
TörlésÉrdekes felvetés, még nem gondolkoztam ilyesmin. Van, ahogy van. Igyekszem örülni.
VálaszTörlésKlári, ahogy a pozitív gondolkodásra szoktatni igyekvő pszichológusok javasolják a búskomor pácienseiknek: egy füzetbe írják fel naponta egy oszlopba a pozitív, mellé egy másikba a nap negatív eseményeit és nézzék meg a végén, melyik oszlop lesz a hosszabb... Állítólag idővel a pozitív megnövekszik, mert lassan megtanuljuk észrevenni őket...
Törlésde az igyekezet is kell (tanulható), jó azt tudatosítani, mert nem mindenki érez rá ösztönösen,
Törlésmi Bogival - már biztos mondtam - szoktuk játszani "sajnos- szerencsére" szójátékot utazás közben (sajnos... (pl) "esik az eső" - szerencsére...(pl. "nekifekhetünk a félbemaradt könyvnek" .. ., "nem kell ablakot mosni"...,..."süthetünk almát a sütőben"..., "kipróbálhatjuk az új pöttyös esernyőnket"..., festhetünk esős utcákról képeket, fényképezhetünk esőcseppeket, ....
persze nem csak ilyen egoista válaszaink vannak,:)))) gondolunk tavasszal a vetésre, meg arra, hogy az eső lemossa a hozzáférhetetlen helyekről is a galambszart, letisztítja a kocsikat, utakat:)))
TörlésSzerencséje van az unokádnak - komolyan - hogy ilyen fáradhatatlanul játékos és fantáziadús nagymamája van! Egy másik bejegyzésedre utalva: megfizethetetlen...
Törlés♥♥♥
TörlésEz nagyon érdekes, de ahogy Klári is írta már feljebb, én sem gondolkoztam még ezen (hiába, reménytelenül realista vagyok). De vannak ilyenjeim nekem is, ha most belegondolok, például amikor elmerülök hosszan valamilyen témában és abból mintegy kibukkanva a felszínre hirtelen azt se tudom, hány óra, milyen nap, milyen bolygó... na, az érdekes érzés. Mostanában rajzolás közben is előfordult ez velem párszor, szinte azt se tudtam, hol vagyok. :)
VálaszTörlésDe jó, Ági! Ha rajzolás közben is előfordul veled, az nagyon jó jel! (nem mintha az előtte említett nem volna az, csak a rajzolást nemrég kezdted újra!)
TörlésSzerinted is jó jel? Én is úgy érzem, mert általában nagyon ritkán tudok úgy igazán kiszakadni a valóságból. Hiába, a Bika ennyire földhözragadt. :)
TörlésKözelről ismerem! (aszcendensem)
TörlésFölhözragadt, de nagy munkabíró! Ezenkívül a szépség szerelmese...
Nekem is Bika az aszcendensem, plusz a Nap is a Bikában volt, amikor születtem, úgyhogy dupla "átok". Semmi álmodozás, semmi szárnyalás, csak a kézzelfogható valóság. :)
TörlésÉs emlékezőtehetsége végtelen... Makacsul halad előre, semmi el nem tántoríthatja... stb, stb... Majd egyszer őt is "összefoglalom"!
TörlésTermészetes, hogy az embernek vannak mindenféle örömei, lelkesedése valami jó jelenség, ember vagy olvasmány, kép stb. nyomán. A szeretet, a megértés jelei igazi örömet adnak.
VálaszTörlésKlári, szerencsére neked - és még jónéhányunknak - természetes, de ismerek olyan embereket is, akik képtelenek az örömre, s csak az önmarcangolásban, esetleg a panaszkodásban érzik jól magukat...
TörlésRózsa, fárasztó lehet.
TörlésIgen, mindenki számára...
Törlésez egy régebbi de ideillő bejegyzsésem: http://mindentkimondani.blog.hu/2016/06/04/csak_jo_dolgok_gyujtesenek_kiserletee
VálaszTörlésNem látható a bejegyzés...
Törléshttp://mindentkimondani.blog.hu/2016/06/04/csak_jo_dolgok_gyujtesenek_kiserletee
TörlésLÁTSZIK! ha külön lemásolod ráklikkel ve és beilleszted
Törlésitt még folytattam: http://mindentkimondani.blog.hu/2016/06/05/a_kiserlet_folytatodik_de_arnyalodikde
VálaszTörlésaztán tudatosan abbahagytam, ezzel a summázattal:
az van igazán, amire a figyelmünket fókuszáljuk (a derekamra moat nem)
ha nem figyelsz valamire (valakire), az olyan , mintha kétségbe vonnád, tagadnád a létét.
KISkoromban milyen fontos volt, mielőtt csináltam valamit (akrobatikus bravúrt, ügyességet) Anyu, figyelj! sose maradt el...és ő (ha) figyelt, akkor még ügyesebb voltam , a figyelmétől...
Ha figyelünk valakire, megerőősitjük... de mindenre figyelni kell , a jóra, de a rosszra is. visszalépek az egyoldalúságból. Fáraszt is. Mint minden egyoldalúság és hamisság, torzítás.
viszont mindent nem fogok leirni, ez más kérdés. Bár itt is különböző vélemények lehetnek.
nemrég találtam rá anyukám egy mondatára: (mondta, nem irta, csak én lejegyeztem - de milyen jó:igy megmaradt.
Nem kell mindent leírni,
Szilasi viszont a makói könyvtárban Grecsó könyvbemutatója közepette pont az ellenkezőjét mondta:,
Mindent le kell írni!
Igy teljes a világ . A maga összetettségében (bipolaritásában is), és ellentmondásaiban. minden lehet igaz. (és mindennek az ellenkezője is) miénk a döntés.
de biztos nem fogok mindent leirni, elmondani már.... ez lehetetlenség. és hallgatni se fogok (tudok)
de szétválasztani se jót és rosszat ("jóról, rosszról nem gondolkodom"(J.A:)- fárasztó és erőltetett.)s különben is utólag kiderülhet, hogy a jóból rossz lett, s a rosszból jó....
maradjon az összetettség, a jin és jang... a lényeglátás és a figyelem..."
Természetesen nemcsak a napos oldal létezik, hanem a fényhez szükségszerűen hozzátartozik az árnyék... Nélküle észre sem vehetnénk!
TörlésItt talán inkább arról volt szó, hogyan fejlesszük magunkban a hajlamot az örömre, a "rácsodálkozásra", úgy általában a pozitívabb életszemléletre...
a bejegyzésem nagyobb része arról szólt, (csak a napos oldalról) azt nem idéztem külön...
Törlésviszont ez tényleg rosszul lett belinkelve:
Törléshttp://mindentkimondani.blog.hu/2016/06/05/a_kiserlet_folytatodik_de_arnyalodik
Igy már teljesebb! És kiderül, hogy egy sétán mennyi pozitiv élmény érhet, csak észre kell venni (azaz arra irányitani a figyelmet? Lehet, hogy ilymódon egy idő után a tudatosból ösztönössé válik...)
Törlés