Havas eső szitál a konyhatetőn, hallom a zizegését. Reggelre kicsit fehér lett a kert, de hamar visszazöldült: 3°-5° van egyelőre. Igaz, több mint tízet esett egy nap alatt a higany. A tél nagy pontossággal, sőt, kicsit korán köszöntött be.
Nincs nagy kedvem ilyen mostoha időben kimenni, de meghívást kaptam egy színházi estére és nem akarok csalódást okozni. "Istanbul solistleri"... Isztambul szólistái... A török klasszikus zene hagyományos hangszerein szólalnak meg. Annak idején több ilyen concerten vettünk részt, s megvallom, első hallásra elég szokatlan volt: egyszerre ritmikus és mélabús jajongás... Európai fülnek meglehetősen különös, de a művelt és vájtfülű isztambuli közönség teljesen átadja magát, szinte beleolvad a zenébe, mely lassan az idegenekre is megteszi a hatását.
A müezzinnel is így voltam. Nappalink ablakai egy dzsámira néztek, alig 20 méterre, s a köpcös kis minaret se volt messze második emeleti erkélyünktől. Eleinte nem volt túl kellemes kora reggel az első imára szólítással együtt ébredni, de megszoktam, és lassan még vissza is ringatott az álomba... Volt benne valami felszálló, felemelő hívás, túl a mindennapi, fáradhatatlan nyüzsgés zaján. Hívőnek, hitetlennek egyaránt.
A személyes találkozás egy kultúrával ismeretet ad és rámutat, mennyire korlátolt az előítéletes gondolkodás.
VálaszTörlésIgen, azt hiszem ideális, ha szerencsénk van hosszabb ideig ott lakni, s nem csak turistaként átutazni. Bár az is jobb, mint a semmi... Tágítja a látókört.
TörlésSzép emlékek a tél halvány bemutatkozása közben.
VálaszTörlésÖrülök, hogy benéztél, Éva. Napot amúgy nem látok jó ideje, csak emlékeimben...
Törlés