Bächer Iván: Vasárnapi levél

   Vasárnap volt, húslevest főztem. Már reggel föltettem a cupákos, csontos marhaszegyet, megmosott, hámozatlan hagymával, három szép szem krumplival, két cső paprikával, pár paradicsommal, sóval, egész borssal, miegymással, mellé tettem a karajcsontot is, nem baj, ha lefő róla a hús, délelőtt kezdtem tisztítani a zöldséget is, komótosan, nyugodtan, elvégre vasárnap van, pucoltam a zellert, aztán a gyökeret, közben spekuláltam, és egyszer csak mondtam magamban: a kutyafáját, egyszer élünk, háromféle húst tesz a magyar a levesbe, ráadásul vasárnap is van.

   Lementem hát a boltba. A rendszerváltás nagy vívmánya, hogy vasárnap is van nyitva üzlet. A lépcsőházban automatikusan belekukkantottam a levelesládába. Volt benne. Kivettem, a szatyorba tettem bontatlanul. A boltban megvettem az aprólékokat. Közben persze csak-csak gondoltam a levélre. A címzésből már sejtettem, mi lehet benne. Különben is vasárnap volt...

    Odafönt aztán kibontottam. Elolvastam. Ezt.

"Te Piszok VÉRESSZÁJU GAZEMBER IT AZ UTOLSÓ ITÉLETED

TE mocsk os gazember tréfli zsidó, Elgondolkodtál már c supán Magyar Hon

  

Egy üveg krématórium hamuleszel véresszáju kómonista ÁVÓS GAZEMBER!!!!

Te Magyar vagy, te krematóriumi mumia, még egyszer egy Hitleri rendet a magyar rendbe csak azért is kiirtunk te mocskos zsidó te a Magyarok átka

EZ A HAZA MAGYAR HAZA?, MIDEN JUDA TÜNNYÜN HAZA!!!!

TE KREMATÓRIUMI MUMIA !!!!

TE MEG ÁSTAD SAJÁT SIRÓD !!!!

TE aljas ÁVÓS gazember mocskos zsido !!!!!!!!!!!

MI ÚJRA ITT VAGYUNK!     (horogkereszt)"

   A levelet bevittem a szobámba, betettem a dossziéba a többi közé, óvatosan, nehogy meglássák az otthoniak, akik persze sejtettek már valamit, nem ez az első ilyen levél, aki ilyen levelet kap, az ilyen leveleket kezd kapni, sokat, különösen rádióstüntetések után szaporodnak meg az efféle levelek meg telefonok, mert a levélírók telefonálni is szoktak, ilyesféléket szoktak belemondani a telefonba, mint ami itt olvasható, azt különösen szeretik, ha gyerek veszi föl a kagylót, az efféle levélírók különösen szeretik a gyerekeket.
   És a vasárnapot, persze.
   Eltettem a levelet a vonatkozó levelek közé, gondoltam, majd holnap elküldetem Füzessy úrnak, aki nem rejti véka alá, hogy beépítette az ő Nemzetbiztonsági Hivatalába azokat, akiknek e levél írója védelmére kelt, betettem a levelet a dossziéba, történetesen éppen a Pesti Központi Kerületi Bíróságtól kapott értesítés mellé, amelyben Urbancsek Viktória bírónő sk. értesített arról, hogy büntetőügyben eljárás indul ellenem, eltettem a levelet, és mentem kifelé csinálni a levest, végtére is vasárnap volt, hessegettem közben, persze, igyekeztem nem gondolni tudós történészekre, halk szavú irodalmárokra, anglomán költőkre, européer elmegyógyászokra, írókra, miniszterekre és nagykövetekre, igyekeztem nem gondolni rájuk, csináltam a levest, tettem bele az aprólékot, pucoltam a vidám sárgarépát, közben megszólalt a telefon, ideges lettem, de nem mutattam, persze csak Hilda néni volt, tisztítottam a répát tovább, lemostam a zellert, a petrezselymet, a leffenő levelű, zöldessárga kelt, összeraktam a levest, és figyeltem, és kóstoltam, és szagoltam, és néztem, és örültem, mert igazi vasárnapi leves lett, mélyarany színű, bársonyos ízű, tömör, testes, bódító szagú.
(1992.)

(in Bächer Iván: "Ököllel a zongorát" AB OVO, 2010)