Gyász

   

   Egy egész év sem telt még el a januári terrortámadás óta. Párizs, az ország ismét sokkhatás alatt. Természetesen senkit nem ért váratlanul, sőt azt is sejtjük, hogy valószínűleg nem az utolsó. Nehéz a gyáva, láthatatlan, vakon ideologizált ellenfél ellen felvenni a harcot. Bárhol könnyen lecsaphat és a halálban az üdvözülést látja... Magát az életet tagadja ezáltal.

   Miért pont Párizs? Miért pont a 11. kerület sokszínű, kellemes helyszíne, ahol még van valódi együttélés, könnyedség, péntek esti kimenő, hogy a heti munka terhén könnyítsen az ember?

   Ismerem elég jól ezeket az utcákat. A gyerekek ott laktak pár évig és gyakran vittem Lucie-t bölcsödébe, parkba, gyerekorvoshoz a Boulevard Voltaire, avenue Parmentier, place de la République, rue St-Maur stb. aszfaltját koptatva.

   A lakosság sokszínű. A keveredés a bölcsődében kezdődik és a gyerekeknek eszükbe se jut, hogy a társuk bőre más színű. Olyannak fogadják el egymást, amilyenek. Erről számtalanszor meggyőződtem saját unokáim mellett. Meg sem említik, s a születésnapi uzsonnára meghívott csoport- és osztálytársak neve és színe sokfajta. Akár az emberiség.

   Egyesek arról álmodoznak, hogy az azonos "fajtájúak" maradjanak egymás közt, és üldözzék el, aki különbözik, színében, nyelvében, szokásaiban, netalán vallásában.  Ragadjunk ott, ahol születtünk, ha nyomorban, akkor ott, ha összeomló tetők alatt, akkor ott. Örüljünk, hogy nekünk a jobb jutott, és ne próbáljuk a kenyeret megosztani. Főleg nem más "fajtájúval"!

   Franciaország történelme folyamán a világ minden tájára elkalandozott, gyarmati területeket szerzett Afrikában, Ázsiában, a Csendes-óceáni szigeteken stb. A hittérítők mindenhova elvitték az igét, sokszor kemény kézzel is, mert meg voltak győződve, hogy jót cselekszenek. A térítők mindig keményen hiszik, hogy az ő istenük, az ő vallásuk az egyedül Igazi... Ne is beszéljünk arról, aki hitetlenül tévelyeg...

   Követték őket a gazdasági érdekek, melyek mindennek a hátterében állnak. A múlt század közepén felszabadultak a gyarmatok. A háborúból nehezen talpra álló országnak tömeges munkaerőre volt szüksége. Sokan jöttek  -  hívásra  -  Afrikából főleg, de a gazdasági, politikai válságok már előtte is sok olaszt, lengyelt, spanyolt, portugált hoztak az országba. Itt, északon, a bányák miatt különösen nagy a keveredés. Csak a nevük hívja fel néha a figyelmet eredetükre.

   Az ország hozzászokott a bevándorlókhoz, egyelőre még nem jutott eszébe drótkerítéssel elzárkózni... A szokatlanul nagy tömegű beáramlás okozhat feszültséget, főleg, ha nincs munka mindenki számára. Sőt, mondhatni, csak akkor. Ilyenkor jön a gyűlölet az idegennel szemben, aki elveszi a kenyerünket...

   A muzulmánok... Nagy többségük francia állampolgár, itt születtek, a második, harmadik generációt képviselik. Igen, nagy többségük békésen él, dolgozik, keveredik az "őslakossággal", mely maga is régóta megosztotta génjeit az évszázadok folyamán más népekkel. A nehéz gazdasági helyzet, a munkanélküliség kilátástalansága sokakat fogékonnyá tesz idegen prédikátorok uszítására. Nemcsak arabokat. Szőke, kékszemű "fehéreket" is.

   Az újabb terror-vérengzés nem vallási alapú, nem néhány humoristát akart "megbüntetni", mert másképpen látta a világot. Egy egész életfelfogást akar kiirtani. A fondamentalista iszlám nem viseli el a zenét, a szórakozást, azt, hogy enyhe őszutói estén kiüljünk egy vendéglő teraszára vacsorázni, hogy 80 ezer ember együtt izguljon egy futballmeccsen. A "sterilizált agyú" tévelygők tagadják az életet, egyedüli céljuk a halál. Sajátjuké és a másiké. 

   Ha sikerül egymás ellen uszítani az embereket, mint ahogy egyes politikusok ezen munkálkodnak, akkor a terroristák elérték céljukat. Ha sikerül félelmet kelteni a másik iránt, nyert ügyük van. Ezek a barbár akciók vakon csapnak le. Áldozataik között mindenféle színű és vallású akad.