Keresés ebben a blogban

2016. január 24., vasárnap

WEÖRES Sándor (1913-1989) két verse


MAJDNEM SZONETT


Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.

Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.

Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.

Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én...


S hogy megüssek egy vidámabb, bizakodóbb hangot is így a tél közepén:



TAVASZVÁRÓK


Megládd, megint futunk a berken át,
        feledve tél jegét.
A záros kert-ajtón s a kerten át,
        ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
        borít fehér sötét.
De majd megint futunk a berken át
s fogjuk köröskörűl az almafát,
        feledve tél jegét,
        ha felszikkadt a rét.


12 megjegyzés:

  1. én meg most ezt:
    csönd
    béke
    csönd
    béke
    fény
    csönd fénye
    béke csöndje
    fény békéje csönd
    fényes csönd béke
    csönd béke fény
    béke csöndes fénye
    fény csöndje
    csönd csöndje fény fénye béke
    csönd fény

    lombban kő
    csönd köve
    kövön fény csöndje
    kőben csönd béke
    kő békéje béke köve lombban
    csönd fényes béke
    kő lombban fény

    kút csöndje fű
    kútra hajló béke csönd
    kút békéje inda
    fű inda kő
    lomb hintája kúton
    fény ingája kútban
    csönd dajkája
    csepp
    csepp
    kút cseppje
    cseppek csengő csöndje
    csönd cseppje fény
    kút habja kő lombja
    fény csöndje béke

    szél víz föld
    kis patak irama
    fény halmai
    föld keblei
    kút karjai
    kő lábai
    víztüdejü szél
    lombtorkú csönd
    fűruháju fény
    kőarcú béke

    reggel
    dél
    este
    éj
    hajnal karéja
    dél sziklája
    alkony karéja
    éj sziklája
    csönd
    béke
    fény hímzése
    hab szövése
    szél fonása
    füst rovása
    tűz írása
    örökös szálak verejtéke

    orsó
    koporsó
    kop
    kop
    harkály
    óriási csönd órája
    sok külön kis csönd ingája
    kövön gyík
    fénylő néma bálvány

    béke veled
    szeretőd lappang
    virágzó ág rejtekében
    párod rejlik
    minden kapu hajlatában
    rend
    ünnep
    béke
    rend köve
    ünnep lombja
    csönd füve
    béke kútja
    szállj békés lomb csöndje
    fényes ünnep ága lengj
    ima irama
    unalom fénye
    csönd ünnep béke rend szállj
    ima fény ünnnep lengj béke
    fény csönd
    béke
    csönd
    csönd
    béke
    béke

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm; , Kati! Nem ismertem: micsoda gyönyörű szó-szőttes!...

      Törlés
  2. Kint esik, veri az ablakot a sok esőcsepp!

    Lakatos István: "Szösszenetek"

    Megsimultam tenyeremben
    csendben elderengtem
    álmos pillanatok közepette
    a monoton esőcseppek
    elringattak messze földre...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet a felfedezésért (részemről az), Éva! Nagyon rosszul ismerem a kortárs magyar költészetet. "Megsimultam tenyeremben" - szép! Nagyon ismerős hangulat errefelé!

      Törlés
    2. Éva, töröltem a következö 2 megjegyzésed, mert mégegyszer megjelent a fenti kettö!

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  5. Válaszok
    1. Erre a minösitésre nem vagyok feljogosulva, de nagyon tetszik, az biztos...

      Törlés
  6. kicsit meghőköltem, hogy tán túl sok helyet foglaltam el (mert azt gondoltam, mindenki hoz majd egy versét W S-tól...

    szeretem a verseit, tényleg zseniális

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...