Ezt a képet még François csinálta egyszerű kis gépével a 80-as évek végén, 90-es évek elején (apa 1995-ben meghalt).
Nyári, ebéd utáni hangulat. Apa, anya kinn ülnek a szőlőlugasban, hűsölnek, apa ott olvassa el a napi újságot, anya mosolyog az unokára. Mellette lóg a felmosó, felakasztva szárad. Amolyan "örökzöld pillanat", amelyből milliókat átéltünk, szinte változatlanul - megváltozhatatlanul...
Aztán egy napon omladozni kezdtek az örökös díszletek. A főszereplők egymás után meghajoltak, elköszöntek. Anya pont ma 3 éve.
Marad a kép, kicsit homályosan, akár az emlékek...
Egyikük megszólal, a másik hallgat. Béke van.
VálaszTörlésIgen. Béke. Sohasem untam meg.
Törlésez gyönyörű
VálaszTörlésa kép minden centije szentély
olyan hangulat
órákig elnézném
a pille-szék, a bicikli, anya ruhája, apa újságja...
..."a kép minden centije szentély"... Köszönöm, Kati, igaz. Az ülőke is megvan még!
Törlésnem is gondolod, milyen sokat adtál ezzel a posztoddal, a vasárnap délutánok (egyik) ízével
Törléstovábbgondolódott a blogomban
nem is tudom szebben megfogalmazni, mint amit már leírtak: (pl. most épp Gergő Imréére leltem "A múltat nem hozhatjuk vissza, de megjeleníthetjük (...). Csak meg kell találnunk a módot ahhoz, hogy az öntudatlan lélekben feltorlódott emlékkincset felhasználhassuk, hogy elmúlt élete emlékeiből mindenki annyit és azt emelhesse öntudatába, amit akar. Valóra ébreszteni azt a különös és még tartalmatlan szólásmódot, mely úgy hangzik; hogy egy élet, magunké vagy másoké, nyitott könyvként hever előttünk."
Akarva-akaratlan visszatér az ember a múltba, talán azért is, mert a jelen már többé-kevésbé csak amolyan visszaszámlálás : mennyi is maradt?... S szeretné még átélni, milyen is volt a teljes élet íze...
TörlésAmi pedig az elmesélést illeti - hát abban lehetne igazi írói kihívás!
és eszembe juttattad azokat a jó kis hangulatú családi vasárnap délutánokat
VálaszTörlésmost pl. a hóban kerékpározók bámulását a tv-n (milyen jókat lehet aludni a szpíker monoton beszédétől a délutánim meccseken :)))
mennyire szeretem ezt a dalt is :
https://www.youtube.com/watch?v=WtnX5_PPIuU
meg szegény Kulkával ezt a dalt:
https://www.youtube.com/watch?v=imfqiJHsaLc
nagyon vasárnap délután van
Meghallgattam: kellemes melódiák, kellemes előadók! (Cserhalmi nagyon jól öregszik! Olyan, mint az én időmben!...)
VálaszTörlésEzt a bejegyzésedet, meg a franciát is, olvasva az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy olvasol-e Annie Ernaux-t? Szereted?
VálaszTörlés(A képen nagyon tetszik a mamád arckifejezése. Úgy néz, mint aki nem szereti, h fotózzák, de az unokának mégsem fog hátat fordítani!)
Annie E-t valamikor nagyon régen olvastam és akkor kiesett a kezemből: nagyon laposnak tűnt a stílusa, az emóciókat kerülte, olyan volt, mint egy entomológus, aki nagyító alatt vizsgálja az embereket... Talán most kellene újra belenéznem: én is sokat változtam 30 év alatt...
TörlésAnya nem ellenezte a fényképezést, csak azt nem szerette, ha tudtán kívül, vagy váratlanul vettük le: szerette kontrollálni a képet, amit mások alkottak róla... Bevallom, ezen a téren is!
Akkor ajánlom A.E.-t! Kimért a stílusa, tömör, de én nem mondanám érzelemmentesnek. Az Une Femme c. konyve az anyjáról szól, sztem nagyon szép. Majd mondd el, h mit gondolsz, ha esetleg elolvastad! :)
TörlésÚjabban sok interjút olvastam, hallottam vele. Lehet, hogy sort kerítek rá.
TörlésKönyvhegy áll az ágyam mellett (máshol is!) magyar és francia nyelvű könyvekből!...
Ne is mondd!! :)) Nálam ugyanez a helyzet. És mindig van egy soron kívüli...
Törlés(Most jelent meg egy új könyve, azért szerepel ennyit sztem)
"Une fille", ha jol tudom...
Törlés