Jutalom

   Befejeztem a kb. 15-20 perces "töprengésemet" az akt szimbolikájáról. Hagyom pár órát pihenni és holnap délelőtt átnézem újra, csiszolgatok a stíluson, mindig ráfér. Néhány képet is ki kellene nyomtatnom hozzá, ha nem lenne ilyen költséges mulatság a színes nyomtató, s ez lehangol egy kicsit...

    Délután négy-öt óra felé eltűnt minden felhőfoszlány és a meleg nap elárasztotta a teraszt. Gyorsan kivittem a kávéscsészét, a naplót és a telefont, hogy megünnepeljem az év első teraszos kávéját a kis piros asztalnál. Mintegy jutalomként a többnapi megfeszített munka utan.

   Tegnap még a fűtés is be volt kapcsolva. Minden bosszantó és kellemetlen kényszermunkát erre a napra csoportosítottam, hogy magam mögött tudhassam őket: elvittem két tartály zöld hulladékot a telepre, telefonáltam egy hónapok óta húzódó reklamáció miatt, megírtam és fel is adtam ez ügyben az ajánlott levelet (1 órás sorbaállás a postán!), beugrottam a boltba, majd kb. két órán át körmöltem a holnapi összejövetel jegyzőkönyveit titkári minőségemben... Ma elvégeztem a végső símításokat a holnap este felolvasandó szövegen és akkor jött a napsütés, az illatozó kert és a teli tüdőből éneklő madarak! 

    Azt hiszem, megérdemeltem egy kicsit az arcomat símogató napsugarakat, a feszültség oldódását és a létezés egyszerű örömét...