Most gyűjtöm az anyagot az "akt" szimbolikájához. Ápr. 20-ra kell belőle kerekítenem egy félórás előadást. Minél rövidebbnek, "magvasabbnak" kell lennie, hogy utána még beszélgethessünk is róla.A téma már régóta érdekel, de a gondolatok összeszedése és bizonyos látószög köré szervezése csak egy-két éve fogalmazódott meg bennem. Egy ismerősöm, maga is festő (de az absztrakció vonzza), egyszer csak nekem szegezte a kérdést: "Mondd, miért vagy te az akt témájának a rabja?" Az "obsédée" szót használta, ami az "obsession"-ból ered és kb. rögeszmét jelent. ("Pourquoi es-tu obsédée par le "nu"?)
Meglepődtem, sőt meglehetősen kellemetlenül hatott, mert a szó elég erős árnyalatú. Mindaddig meg se érintett még a gondolata sem, hogy az emberi arc, a test ábrázolása ne lenne a legnormálisabb dolog, művészileg a legszebb, legizgalmasabb téma! Hogy miért ruha nélkül?
Számomra a ruha álarc, segédeszköz, hogy elrejthessük szépséghibáinkat, hogy a lehető legelőnyösebb oldalunkról mutatkozzunk (arról nem is beszélve, hogy szerintem nehezebb drapériát, mint emberi testet rajzolni...). Még Berlinben kezdtem aktokat rajzolni egy festő műhelyében, 3-4 éven át. Csodálatos felfedezés volt! Felszabadító. Mintha éveken át belénk sulykolt nevelésünk béklyóitól szabadított volna meg: az emberi test nem csúnya, szégyellni, elrejteni való valami, hanem természetes dolog.
Az én aktjaim nem tartogatnak semmiféle pornográf hajlamot, erotikus provokációt. Modelljeimet úgy választom, hogy kifejezzék azt a derűs, néha melankólikus szépséget, ami után én magam is vágyódom az életben.
"Az igazság meztelen" - tartja a mondás és valóban: életünk három legfontosabb pillanatában mezítelenek vagyunk: a születés, a halál és a szerelem pillanataiban. Mintegy igazi valónkban, szépítgetés, rejtőzködés nélkül, bizalommal.
Ne higyjétek azonban, hogy én magam úton-útfélen ruha nélkül élem mindennapjaimat. Sőt, be kell vallanom, csak a fürdőszobára tartogatom ezt a programot.
Bizonyíték arra is, hogy saját fizikai mivoltomat még nem sikerült elfogadnom...
akármi motivál, remek aktokat készitesz... nem kell "védekezni", nincs mi alól! a ruha alatt mindenki meztelen... ilyenek vagyunk, s nem a ruháink. (Kosztolányi legmélyebb versciklusának Mezetleneül a cime.) Majd közöld a kiselőadásod!
VálaszTörlésKöszönet, Aliz.
TörlésNem védekezem, inkább csodálkozom. Egyszer még anya is megkockáztatott egy óvatos kérdést: "Rózsikám, te mindig aktokat rajzolsz, vagy néha felöltözteted őket?..."
Az előadás franciául lesz, esetleg kivonatokat fordítok majd belőle.
"A téma rabja": különös megközelítés. Az akt a művészet kimeríthetetlen forrása.
VálaszTörlés(Csak zárójelben mondom: láttam egy Kádár Béla kiállítást, legalább huszonöt képére a saját műtermének ugyanazt a szögletét festette. Megszállott? Látni kellett a finom különbségeket és azt, ami láthatatlanul volt ott a műteremsarokban.)
Köszönet a megértésért, Klári. Szerintem is kimeríthetetlen!
TörlésEgy ismerősöm pl. vett egyet, de olyan helyre akasztotta, hogy "ha valaki jön, ne lássa"...
Ez már túlzott óvatosság, ha nem prüdéria... Mindenesetre nevetséges.
Na hallod, ez azért különös. Vicces lenne az akt a hálószobában, ha "tematikusan" fogja föl a művészet pártolója. Pffff.
TörlésNem is hiszed, de legtöbben oda tették! Meg a magányos nők is... ;))
Törlés