Rodin

   Tegnap megnéztem az új Rodin-ról szóló filmet, mely a cannes-i filmfesztivállal egyidőben jelent meg a mozikban is. Még élénken emlékszem az előző filmre, melyet Bruno Nuytten forgatott "Camille Claudel" címmel, a felejthetetlen Isabelle Adjani-val a címszerepben, s melyben Rodin-t Depardieau alakította, szintén rendkívül szuggesztíven. 

   Nem akarom összevetni a két filmet, egészen más koncepcióról van szó mindkettőben. Inkább magáról Rodin-ről beszélnék, hogy miért tartom rendkívüli zseninek, a modern szobrászat megteremtőjének.

   Mindenki ismeri az agyonra koptatott "Gondolkodó ember"-t és a "Csók" szerelmespárját is... Emlékszem az óriási érzelmi letaglózásra, melyet az első alkalommal éreztem, szemben egy "élő" Rodin-szoborral... "A Calais-i polgárok" szoborcsoportjáról van szó, mégpedig egy hűvös szeles napon Calais főterén. Alig bírtam továbbmenni. Mert tényleg élnek. A gyerekekkel tervezzük a jubileumi kiállítás megtekintését a Grand Palais-ban, melyet halálának 100. évfordulójára rendeztek meg.

   Egyik legzseniálisabb  -  ha nem a legzseniálisabb  -  alkotása számomra a Balzac-emlékműve, mely forradalmasította az addigi akadémikus szobrászatot: mondhatnám, felrobbantotta a szabályait. Azt vallotta, hogy számára az elsőrendű ihletforrás maga az élet.

 

   Ez engem mindig megnyugtatott, furcsa módon, nem mintha poros nyomába léphetnék, hanem mintegy igazolásul: ha Rodin-nek szabad! Merthogy engem is ez izgatott legjobban... Hallatlan erő, energia árad a műveiből, valósággal megfélemlítenek, közelükben egészen parányinak érzi magát az ember... Átérezzük a lázat, amely állandóan arra hajtotta, hogy a lényeget ragadja meg: "az igazat mondd, ne csak a valódit" mondaná József Attilával... Nem érdekelte a síma hasonlóság a Balzac figurában sem, mégis igaznak érezzük, mert éppen  a hasonlóságon megy túl.

   Halála előtt néhány évvel lediktálta testamentumát, melyet csak eltűnte után lehetett nyilvánosságra hozni. Rövid részlet a meglehetősen hosszú szövegből:

"...Soyez vrais, jeunes gens. Mais cela ne signifie pas : soyez platement exacts. Il y a une basse exactitude : celle de la photographie et du moulage. L’art ne commence qu’avec la vérité intérieure. Que toutes vos formes, toutes vos couleurs traduisent des sentiments."

... Fiatalok, legyetek igazak. Ez nem jelenti azonban, hogy legyetek laposan pontosak. Létezik alantas pontosság: a fénykép vagy a gipszöntés. A művészet csakis a belső igazsággal kezdődik. Azzal, ahogyan formáitok, színeitek az érzelmeket tükrözik.