Elmosva ma reggel... |
Második napja jó 10°-kal kevesebb a hőmérséklet, úgy 22-23°. Fellélegeztünk. Pár hete még el sem tudtam képzelni, hogy az enyhén borús égbolttól, a hűvös szellőtől fogok megkönnyebbülni! Az eső eddig elkerült bennünket, esténként meglocsolom a kertet és a teraszt is lelöttyintem egyben. Virulnak a muskátlik és a rózsafák is nekibuzdultak.
Tegnap este kis vacsora volt nálam, amolyan expressz, nem órákig készülődős, mert a ház annyira felmelegedett az elmúlt napokban, hogy nem volt lelkierőm ráadásként órákig sütni-főzni benne... Vagy csak a jó ürügyet ragadtam meg?... Tény, hogy a takarítás, pakolás, bevásárlás sokkal több időmet vette el, mint maga a vacsorakészítés.
Négyen voltunk. D.u. 5 óra felé érkeztem meg a boltból és a péktől. Közben fejemben szerveződött a vacsora. Apéritif a teraszon: a készen vett kis "blini"kre kentem a szintén készen vett miszmaszt, melyre piros ikrát tettem dísznek, mellé meg szintén kész kis sajtkockákat. Egy üveg pezsgőt üritettünk ki négyen, ami a hangulatot kedvezően felpezsdítette.
Közben előkészítettem a körítést, ami abból állott, hogy a két tasak háromfajta rizskeveréket feltettem a forró vízbe 10 percre... Egy szilikon formába helyeztem a négy szelet oliva-olajjal enyhén lepermetezett, fűszerezett lazacot, 4-5 kanál vízzel felöntve, lefedve a mikróba tettem 5 percre.
A teraszon még nem ment le a nap, de betelepedtünk az ebédlőbe, ahol felszolgáltam előételnek a behűtött gazpacho-t, a spanyol fűszeres paradicsomlevest (melyet szintén dobozban árulnak - nyáron nagyon finom!), mialatt a következő fogás megsült, -főtt. A rizshez melegítettem a mikróban egy kis holland szósznak nevezett, halételekhez járó vajas, krémes, citromos szószt (2'30). Hozzá az egyik vendég hozott finom fehér bort.
A főétel után következett a saláta és a sajt, de nem mindenki vett már belőle. Desszertnek - lustaságom (vagy fáradtságom?...) megkoronázásaként készen vett csokoladétortával szolgáltam. Finom volt! Befejezésül kávé, tea járta.
Ennyit az evés-ivásról, kicsit hosszú lére sikerült, de csak azt akartam ecsetelni, hogy ez a hét amúgy is kimerítő lesz számomra (csak csütörtök este leszek itthon) és nem volt erőm sokat főzőcskézni. Barátaim pedig amúgy is az együttlétet értékelik a legjobban, nem pedig az egymáson túltevő szakácsbravúrokat. Mint ahogy én is.
Amolyan hajótöröttek vagyunk mi négyen, három nő, egy férfi. Egyedül élünk. Hárman özvegyek, még nem hevertük ki a megpróbáltatást, melyet a halállal szembesülés, egy nagybeteg társ ápolása jelent hónapokig, évekig. Éjjel fél kettőig beszélgettünk. A negyedik elvált, sok csalódás hajótöröttje. A végén kártyát vetett nekem...
Nagyon finom nak tűnik a gyors vacsi. Szívesen megkóstoltam volna! Mégis az igazi finomság a közös beszélgetés és hangulat lehetett. Szeretem ahogy írsz ilyenkor. Elképzeltem, és nagyon jó érzés volt a leírásodat olvasni. A kártyavetés eredménye pedíg felpezsdítette a kíváncsiságomat. Persze csak elméleti szinten. :O)
VálaszTörlésSzivesen megvendégeltelek volna, kedves Györgyi! Abban igazad van, hogy "az igazi finomság a közös beszélgetés és hangulat volt!" Úgy tűnik, mégis inkább társas lény vagyok, bár a legjobb a társaság és a magány kiegyensúlyozott váltakozása... De amikor hasonló sorsot cipelők összejönnek, nem kell sokat magyarázkodni, fél szóból is ért az ember! Mindamellett sokat nevettünk, és továbbra is összejövünk havonta.
TörlésA kártyavetés eredménye nagyon pozitív lett, úgyhogy igyekszem elfelejteni, nehogy túl fájdalmas legyen a csalódás!
Minden jó hírt fogadni kell! A tudatalattid erre a probramra elkezd jól reagálni és így valósulnak meg a pozitív jóslatok. Kis öröm mindenkinek jót tesz. Kérlek szépen hagyd megtörténni a jó előrejelzéseket!
TörlésHagyni hagyom, Györgyi, de nem várom, igyekszem nem gondolni rájuk... Az örömöt is szeretem, de ha MÁR ITT VAN, mert a csalódás nagyon ledorongolna...
Törléstetszik a fotón a csészéd is
VálaszTörlésmeg is néztem:
https://www.artedona.com/en/Brands/Gien/?gclid=CjwKEAjw07nJBRDG_tvshefHhWQSJABRcE-ZEM4GpWOMEXxB6DQRAx_QjgXTFzf3-Qrk0hkIiEp4fBoCxUHw_wcB
de jó is az ilyen együttfalatozós, beszélgetős időmúlatás, szeretem
(az jutott eszembe, mennyire sajnálom, hogy több fotó nem készült (vagy nem mutatsz ),
Mindössze 3 van belőle, François-tól kaptam őket kisgyerek korában egyenként anyák napjára, a zsebpénzéből (ami nem volt sok, mert egy fizetésből éltünk...) A 90-es évek elején volt, azóta megszüntették ezt a sorozatot, igy már a Neten sem látható ez a minta...
TörlésA fotó ma reggel készült a mosogatás után, bár tenap is készültem rá, de a beszélgetés hevében (általában az ételt is odaégetem) elmaradt...
Legalább nem vagyok egyedül ezzel az odaégetős "technológiával". Különben a menüd csodás. Nálunk megfelelne egy ünnepi ebédnek.
VálaszTörlésKlári, a legjobb a gyorsasága volt, de az íze is megtette! (kicsit bennem van még asszonyőseim kódja, miszerint az a méltó vendégvárás, mely sokáig és nagy fáradsággal készül... )
TörlésHajaj, az odaégetés! Egy jó beszélgetés annyira leköt, hogy még a ház is leéghet, kis túlzással...