 |
| új jövevény a teraszon: "bougainvillea" |
3 napos hosszabb hétvége.
Elmosolyodok ilyenkor magamon gondolatban, mert ez a szokásos időszámítás engem már nem illet igazán. Régóta "nem vagyok a pályán", inkább a pálya szélén éldegélek. A zajló élet csak egy-egy elhaló visszhagja jut el hozzám: zárva vagy nyitva ilyen-olyan bolt, hivatal - a többi másodlagossá vált emlékek halvány reflexe csupán...
Lemondtam a fiam meghívását (ők nagyon is érzik a munka- és szünetnapok közötti különbségét), mert nem volt kedvem az össznépi autós tülekedésre. Pár éve még gondolkodás nélkül nekivágtam volna. Most megelégedtem egy vasárnapi mozival két barátnőm társaságában. Közben arra gondolok, hogy milyen nagyvonalúan fecsérlem az időmet: szieszta a fotelben, Internet, este TV, kis házimunka, kertészkedés, bevásárlás hetente egyszer stb. Néha persze torlódás van, mint pl. e hét vége felé. Nem kellene-e jobban köteleznem magam a mindennapi fáradozásra?... Talán akkor nem merítene ki annyira egy 2 órás túra a hypermarketben... Talán még a létrára is felmásznék ablakpucolás végett...
Rózsa, ezt a szép cserjét a kámoni arborétumból ismerem. Jól fogja érezni magát a te párásabb vidékeden.
VálaszTörlésAz itteni provinciális május elsejei hagyomány senkinek se hiányzik, mégis szinte kényszeresen folytatják.
Klári, remélem, túléli a keményebb telet is! Az eladó azt mondta, ne tegyem földbe...
TörlésGyönyörű. Annyira imádom. (nekem ez a növény a múltat, a gyermekkort jelenti, minden szépségével. Egy biskrai hatalmas cserje képe beleégett az emlékeimbe örökre :)
VálaszTörlés11 évig élt nálunk egy szép fácska, pont ilyen árnyalatú. Nyaranta ott várt a kapunál, teljes színpompában, hogy még jobban örülhessek a hazaérésnek:) 50. születésnapunkra hozta a lányom Franciaországból egy olajfa társaságában. Idén mozdulatlan, nem ad semmilyen életjelet.
Nagyon szomorú vagyok miatta, de most itt látva a Tiédet, kicsit vigasztalódtam a látványtól:)
rhumel
E., úgy tűnik, nem bírja a szigorúbb telet még itt sem (Biskrában persze könnyű neki!) Egyet elültettem tavaly a kertben, úgy látszik, nem élte túl... Túl északon vagyunk...
TörlésA tiéd hátha feléled!
Őrizgettem én is ezt a növényt. Évekig óvtam mindentől mert annyira szeretem. Sajnos az idén kipusztult.
VálaszTörlésAz energiával egyre takarékosabban kell bánni! Gondolom mindenki nehezen tanulja meg , hogy az aranyközépút hol van a testének. Részemről még nem programozódtam át rendesen. :O)
Györgyi, nem vagyok túl optimista a jövőjét illetően (nem csak az övét...), már csak azért sem, mert nincs hova tennem télre: a házban túl melege lenne...
TörlésAmi az energiát illeti, általában hallgatok a test riadóira...
"Nem kellene-e jobban köteleznem magam a mindennapi fáradozásra?... "-ra röviden:
VálaszTörlésszerintem, pont annyira kötelezed el magad, amennyire szükséged, és teherbírásod engedi, nem hiszem, hogy mások elvárásának megfelelve többet kellene kicsiholni magadból♥
Igen, Kati, ebben igazad van, és valószínűleg ezért is van, hogy nem hallgatok a kis belső szemrehányó hangra, amelyik ezt suttogja a fülembe!... Csak hát itt van előttem a szaladó, rohanó idő és az a bizonyos egyre összébb zsugorodó szamárbőr...
Törlés