Az emberbe belefagy a döbbenet. Eredetileg nem is akartam magyarázatot fűzni ehhez a kis párbeszédhez, mely végül monológban végződött. Sőt, bevallom, valamennyit le is faragtam az elviselhetetlen részletekből...
Sokáig nem bírtam szabadulni a hallottaktól: muszáj volt leírnom, hogy némi távolságot teremtsek köztem és a borzalmak között.
Vajon saját szenvedésünk kevesebbnek, elviselhetőbbnek tűnik-e, ha tanúi leszünk mások összehasonlíthatatlanul nagyobb balsorsának?...
- Maga mennyit fogyott?
- Jó tíz kilót. Hát maga?
- Én úgy tizenötöt. Hány hónapot adtak?
- Három-négyet, nem többet... Dehát már régóta benne vagyok.
- Nekem se jósoltak sokkal többet.
- Hát, ilyen az élet... Nekünk ilyen jutott.
- Én 17 éves koromban kezdtem. Az az érzésem, hogy valahányszor valami nagy csapás ér, mindig kiújul. Hatszor opráltak vele.
- Most hány éves?
- 53 leszek. De a legutóbbit volt a legnehezebb elviselni... A fiam...
- ...
- Drogos, az élettársa is... Többször volt börtönben erőszak miatt...
- ...
- A kishúgával kezdte, de legutóbb egy 8 éves kislány miatt ült, nem sokáig, két évig, mert nem ítélték egészen beszámíthatónak...
- ...
- A legszörnyűbb pár hónapja volt... Majdnem belehaltam. Tudja, éjszakánként nem tudok aludni, csak sírok. Az egyéves kislányával tette! Felesége szeme láttára! Én hívtam a mentőt. Már késő volt... Én vittem a kis véres húscsomót, ami maradt belőle. A helikopterben halt meg, a karomban... Vettem magamnak egy babát, azt szorongatom, ringatom éjszakánként, attól valahogy a gyógyszernek is van egy kis hatása...
* azok számára, akik nem voltak oroszosok: "На дне" Gorkij drámája, a társadalom legkiszolgáltatottabjait gyűjti össze egy "éjjeli menedékhelyen"... Ezen a címen játsszák magyarul.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAz emberen túlmutató gonoszság lenyomatai...
VálaszTörlésEz az igazi szegénység.
Sajnos, ez IS az ember... Az eltorzult, mély erkölcsi szegénységben élő ember...
TörlésMi a baj?
VálaszTörlésValami mindig akad, kedves Kati...
TörlésIrtam a "citromail"-edre.
Törlésköszönöm
Törlés"Vajon saját szenvedésünk kevesebbnek, elviselhetőbbnek tűnik-e, ha tanúi leszünk mások összehasonlíthatatlanul nagyobb balsorsának?"
VálaszTörlésNEM
hiszen a SAJÁT életünket éljük, és a problémáink nem lesznek kisebbek, ha másnak is vannak...a saját problémáinkat magunkban kell helyretenni, a saját magunk lelki erejével...
persze jól jön a segítség, de senki más nem tudja se kisebbíteni, se nagyítani a mienket, csak mi magunk...
az más kérdés, hogy esetleg életre kelthet olyan belső lelki erőimet, amik segíteni tudnak a magam baját jobban kezelni(elfogadni, megoldáskeresésre sarkalni, továbblendíteni), de komolyan kell venni,nem lesz kevesebb, ha mellettem másnak nagyobb van...
bocsánat,
♥
Köszönet a hozzászólásért, Kati.
TörlésNéhányan különbözőképpen reagáltak - mondhatnám, szerencsére: nem gondolkodunk egyformán! Akaratlanul is kevesebbnek tűnt saját balsorsuk ennyi szörnyűség hallatán...
ezért nem szeretek általánosságokban kijelenteni, mert olybá tűnhet a történéseknek csak fekete vagy fehér válaszai vannak...
Törlésa válasz pontosabb, ha azt gondoljuk végig, miért - és mikor - segítene a saját gondunkon ha a másé nagyobb...
legfeljebb a hozzáállásunkat árnyalja , eltereli a figyelmünket, vagy túlélési technikákat mutat, de a mi problémánk marad ugyanakkora : persze attól függ, mi volt a saját KONKRÉT problémám: nem mindegy, hogy pl. kevés a pénzem, vagy elvesztettem a fél karomat, vagy gyászolom a lányomat....stb.stb...
igen, sokan a közhelyeket kapják elő, és azt mondják - végig sem gondolva -, "más nagy baját látva eltörpül a sajátunk"...de ez olyan "mondás" csak, mint a többi közmondás....
bocsánat, hog y ennyit lefetyelek bőbeszédem dacára, azt gondoltam, amikor elsőször olvastam e sztorit, hogy úristen Bo g i m m al beleőrülök, nem bírok meghallgatni, megnézni semmit, ami kicsilányokkal rossz történik, retten tően féltem Bogit...de attól még ugyanúgy szorongok a jövőheti gyomortükrözésemtől, csak negdermeszt egy jó időre a döbbenet más baját hallva
TörlésAmikor szülők, nagyszülők leszünk, akaratlanul is beleéljük magunkat egy konkrét helyzetbe és az empátia vagy a szenvedés megsokszorozódik.
TörlésÉn ugyanigy reagálok az unokáimmal, bár megpróbálom nem nagyon kimutatni nekik a féltést, nehogy gúzsbakössem őket vele (mint ahogy engem kiskoromban...)