Francia nyelvű blogomon éppen most csevegtem erről a témáról. A felhangját Aznavour egyik dala határozta meg, melyet tegnap hallgattam többféle előadásban. A címe: "Je hais les dimanches..." vagyis: "Gyűlölöm a vasárnapokat". Hozzátehetném még: a szombatokat is, amikor az ember úgy érzi, hogy megáll az élet nyüzsgése körülötte. Természetesen a magányosokról beszélek, de a blogvilágban úgyis talán belőlük van a legtöbb...
Erről jutott eszembe, hogy leírjam egy francia kisváros (kb. 45 000 lakos) vasárnapját, így, a még napsütéses szeptember elején - később szomorúbb lesz...
Pár lépés innen a Szt-Mihály nevét viselő templom, furcsa hagymakupoláival. A kertemből rálátok, a harangja fülembe kong. Vasárnap reggel a hívők misére gyülekeznek, ünneplőbe öltöztetve lelküket is a tömjén, az orgona és a liturgia közös ritmusára. Nem messze a pék, ahol csak a vasárnapi mise után találkozni ünneplőbe öltözött férfiakkal: hét közben láthatatlanok...
Franciaországban majdnem minden templommal szemben van egy kávézó, ott jönnek össze a hitetlenek apéritifre, megveszik a napi újságot, cigarettát, esetleg a lóverseny-sorsjegyet, hátha nyer...
Közelben a virágárus is, vasárnapi forgalmát főleg a családi ebédek teszik ki. A fiatalokat többnyire a papa-mama, após-anyós várja ebédre. A nagy asztal kihúzva, még a hűvössel megterítve: előkerül a frissen vasalt abrosz és az ünnepi alkalmakra tartogatott szerviz, a kristálypoharak és az ezüst evőeszközök... A papa leballlag a pincébe, hogy felhozzon néhány féltve őrzött palackot, s közben a terasz hűvösében előkészíti az aperitif kellékeit: mindenféle sós rágcsálnivalót, amihez később jön a még hidegen várakozó porto, whisky, ánizsos likőr, esetleg a pezsgő... A mama a konyhában ügyködik, évek óta jól beidegződött ritmusban, minden készen lesz idejében.
Később az ebéd romjainak helyén kártyapartik rögtönződnek, míg a gyerekek a kertben futkároznak, esetleg a TV előtt "ejtőznek"...
A magányosok pedig várják, hogy újra kezdődjön végre a mozgalmas hét...
Franciaország nekünk nagyon messze van! Talán ezért nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzésedet. Más kultúra, más szokások, olvasnám jóval hosszabban is.
VálaszTörlésÉletemben egyszer voltam Franciaországban, 1970-ben, de akkor egy egész hónapig. Népitáncos párokat fogadtak családok egy-egy vasárnapon ebédre, (köztük engem is) amikor kicsit sikerült betekintést nyernünk az ottani pihenőnapba.
(Nem hasonlított az általad leírthoz, mégis kedves emlékként őrzöm. A város Dijon volt, és bérház. Így nem ugrottak le a pincébe "féltve őrzött palackért", de a vendéglátásuk mégis emlékezetes maradt számunkra.)Ha lenne okos telefonom, most képet is hoznék a megjegyzésemhez.
Kár, hogy képet nem tehettél fel róla, Éva!
TörlésKülönben most jöttem meg a közeli Tournai nevű belga városkából, ahol kulturális napok értek véget. Irok majd róla bejegyzést.
Ismerős életkép. Apró mozaikként tökéletesen leírtad! Egy korty portót itthon is meginnék a vasárnapi ebéd előtt:) Azért -szerintem- itthon is zajlik néhol, néhanap hasonló vasárnapi ebéd. A kávézós jelenet persze nagyon más...no és bagette-illat sincs a pékség környékén:)))
VálaszTörlésrhumel
(Egy kis off /bocsánat!/Évának: Alíznál láttam, a sóvirágos bejegyzésnél, tunéziai táncos emlékedet. Írtam oda- Apám is ott volt, akkor, tolmácsként, no meg az itteni tánccsoport orvosaként)
Kedves E., a magyar vasárnapi ebédek hangulata is mélyen megmaradt emlékeimben! Még akkor is, ha az ízek, szokások egészen mások, mint itt... Azok a finom aranyszínű levesek! Itt olyan nincs, az igaz, de van más... Lényeg, hogy a más kultúrák megismerése gazdagít!
TörlésSzeretem, ahogy leírtad a kisvárosi vasárnap hangulatát. Igen, a miénk más. De mi teremtjük, így változtatni is csak mi tudunk rajta, új dolgokat becsempészni a mindennapokba és talán a vasárnapokba is, hogy ilyen szépek lehessenek, mint a te világodban. Én a bagettemet épp most sütöm, a kis espressot az előbb ittam meg, a számítógépről jazz szól, kint esik az eső, bent fénygirlandokkal teszem szebbé ezt a pár órát. Nem ilyenek voltak a vasárnapjaink anno, de én ilyenre vágytam.
VálaszTörlésCsak ízelítőt akartam belőle, mert nagyon lehangolt Aznavour... Az egészben nem annyira a másság volt a problémám, hanem az egyedüllét: ugyanis minden jobb ízű, ha megoszthatod valakivel. Átmeneti hangulat volt: a délutánt két kedves barátnőmmel töltöttem Belgiumban.
TörlésKedves Rhumel!
VálaszTörlésKüldöm az e-mail címemet, amire várnám a Tiédet, előre is köszönettel.
(kaposine54@gmail.com)
(Örömmel írnék pár sort a múltkori sóvirágos bejegyzéshez.)
Jaj, de jó! Amint lesz ma pici időm, írok:)
Törlésrhumel