Ideje lenne írni a magyar nyelvű blogomra is, miután a napokban írtam a franciára (többnyire el kell telnie pár napnak, míg "átöltözöm" a magyar bőrömbe, hogy írhassak...). Az írás vágya persze megvan, az ihlet után keresgélek, de minden téma olyan felszínesnek, érdektelennek tűnik, hogy nyilvánosság elé bocsájtásukat túltengő önbizalom gyanúja miatt elvetem...
Közben sejtem én, hol van az eb elhantolva... Az igazság az, hogy az egyetlen téma, mely jó ideje nyíltan vagy alattomosan, mintegy a háttérből gyakorolja nyomasztó hatását mindennapjaimra, olyannyira, hogy még közelgő "kerek" születésnapomat is kiszorítja, hát éppenséggel nem a blogomba való... Akkor meg minek kapirgáljam hamis oldottsággal, kedélyességgel azt a bizonyos semmitmondó felszínt?
Pont erről szólt francia blogom bejegyzése is. Hogy mire való a nyilvánosságnak szánt harmonikus légkör, mely nem mindig fedi a valóságot. Ugyanakkor nem mondható az őszinteség hiányának sem, hiszen egyféle valóság mégis. Szükség van tudatos, sőt szándékos ápolására, mert amíg élünk, nélkülözhetetlen (legalábbis számomra) egy bizonyos tartás, afféle "hátgerinc", mely nélkül összeomlana az életünk... Elsősorban saját magamnak szól tehát. Másrészt megletősen irtózom attól is, hogy kifacsarjam másokból az együttérzést, méginkább a szánalmat!
Természetesen nem állítom, hogy mindenkinek ezt a filozófiát kell követnie! Sőt. Egyéni hajlam, szükséglet kérdése, és én messzemenően híve vagyok az egyén szabadságának, míg le nem tapossa a szomszédos virágágyást... Nekem kell elsősorban a harmónia, a kellemes légkör, az alattomosan ráleselkedő veszélyekkel együtt, mert miből merítsem az erőt az ellenállásra, ha nem a harmóniából?...
Kedves "Flóra"! Pontosak, helytállóak, tényszerűek a mondataid, mégis annyira szívet melengetőek. Tudnod kell, hogy azok, akik olvassák és várják a bejegyzéseidet, mindig és mindennek örülnek.
VálaszTörlésNem kell mindig "nagyot szólnia" az aktuális bejegyzésednek. Elég egy piciny részlet a kertedből, beszélni róla képpel vagy anélkül. De bármilyen apróságról szívesen olvasunk.
Én, aki csak olvasom a blogjaitokat, úgy érzem, ha van egyfajta folytonosság, akárcsak heti rendszerességgel, akkor sokkal könnyebb a következő bejegyzést megírni. Van példa előttünk, mennyire lehet örülni hosszú kihagyás után is egy-egy blogos újra jelentkezésének, de annak méginkább örülünk, ha valamilyen szintű rendszeresség is tapasztalható a bejegyzések gyakoriságában. Ezzel együtt is arra biztatlak, hogy tényleg csak akkor írj, ha nem esik nehezedre. Az erőltetés semmiben nem jó.
Kedves Éva, a te hozzászólásod is "szívet melegető" hogy idézzelek. Ebből is látszik (mármint a rám gyakorolt hatásából), hogy nemcsak magunknak írunk, sőt, ahogy már a blogírás kezdetén kifejtettem, arra elég lenne egy kisebb-nagyobb spirálfüzet (van az is!)
TörlésNem muszáj mindenben egyetértenünk sem, lényeg a beszélgetés. Köszönöm.
Szívemből szóltál. Átérzem mondandód fontosságát. Azt gondolom, hogy másként nem érdemes ezekhez a dolgokhoz hozzáállni.
VálaszTörlésKedves Györgyi, tudom jól, hogy többszörösen is átérzed. Igyekszem tárgyilagos maradni magamhoz.
TörlésFlóra annyira tartalmas, érzelmekkel teli az írásod, köszönet érte, hogy megosztod velünk ezeket a gondolataidat. Nagyon várom mindig az újabb bejegyzéseidet. Kívánok jó egészséget, és a közelgő "kerek" születésnapod alkalmából sok boldogságot!
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Andrea. Soraid, bevallom, jólesnek, hiszen arról szólnak, hogy "kihalászod tengerbe dobott palackomat", melyet idestova 8 éve ringat az Óceán...
Törlés