Keresés ebben a blogban

2017. október 23., hétfő

Napsütéses vasárnap


   Nyugalmas vasárnap délelőtt... Reggeli után a gyerekeknél a nappaliban. Százágra süt az októberi nap az utcai terasz felől. Az unokák fent játszanak, hallatszik a hangjuk, a nevetésük. A. elment biciklizni, kerülni egyet a friss levegőn itt, távol a nagyváros szennyezett légkörétől, mely úgy borul Párizsra, mint valami áthatolhatatlan kupola: ritkán nyílik fel. D. olvasgat, P. rejtvényt fejt, F. a nap első üzeneteit bogarássza. Én pedig ennek a képnek nem tudtam ellenállni, mert olyan "vasárnapdélelőttös" volt, amikor mindenki ráér, hiszen az ebéd is elkészült már előre.
   A reggeli mögöttünk van, azt szigorúan közösen üljük körül, nem pedig szálingózva, kinek mikor jut eszébe. A franciák nagy része még a közös étkezések híve. Természetesen, amikor lehet. Hétközben sok helyen csak reggel-este találkoznak: délben mindenki ott eszik, ahol munkahelye engedi, a gyerekek pl. az iskolában. Legkorábban d.u. 5 felé végeznek. Alice-ért még el kell nenni, az iskola messze van gyalog. Lucie-nek már kulcsa van, egyedül jár haza busszal a szomszéd városkából. 
   Alice születésnapját ünnepeltük főképpen, de az enyém harmadik, vagy negyedik felvonása is zajlott családi körben, még szombaton, érkezésünk után.
    Térdem fájása is csökkent egy kicsit, pedig szombaton  -  életemben először!  -  botra támaszkodva érkeztem hozzájuk...  

16 megjegyzés:

  1. Húúúú... :)
    Itt nálunk már beborult :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ma már itt északon is! Ebben eleinte az a jó, hogy nyugodtan írogathat az ember, semmi nem vonzza kifelé a napra...

      Törlés
    2. én "irogatni " is jobb szeretek kint, jó időben:) ihletadóbb...

      Törlés
    3. Kinn füzetbe, benn a számítógépen, a meghitt sarokban... Valóban, az ihlet nem ugyanaz!

      Törlés
  2. Úgy szeretnék egyszer ráérősen reggelizni együtt a családdal! Mi soha nem megyünk egymáshoz ottalvós vendégségbe. Hely se lenne hozzá.
    Ez a kép csodás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, Klári, ilyen ráérős együtt reggelizés nélkül olyan sietősnek tűnne a látogatás!
      (A. és F. átadták a szobájukat A. szüleinek, s ők felmásztak a padlásra, mely szobává lett átalakítva 2 éve... Én a lenti szobában (iroda) aludtam, mert nem tudtam lépcsőt mászni...)

      Törlés
    2. Mindent meg lehet oldani, ha nagyon akarjuk.
      A térdedhez hatásos népi gyógymódokat tudok, persze az alapbajtól függ, melyiket válasszuk. Legyél jobban! :)

      Törlés
    3. A térdem baja régi keletű: még 1975-ben, egy szombat este színházból kilépve Vásárhelyen, ráestem a járda élére... Azonnal tojásnyi púp lett a bal térdemen, amit én hazaérve Mindszentre egész éjjel borogattam. Reggelre eltűnt és lassan a térdem is rendbejött. Azóta legalább 5-6-szor estem rá, mindig ugyanarra - mintha vonzana a traumát - legutóbb a múlt novemberben a pincében... De a mostani fájdalom a 3 születésnapi összejövetel előkészitése miatt történt: sok strapa 1 hétre...)

      Törlés
  3. Megviselte a térdízületet a sok trauma.Ideje pihentetni, de ezt te is tudod. (Nekem sokat segített a káposztalevél pakolás éjszakára.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ott, ahová holnapután megyek, nem lesz káposzta sem...:(

      Törlés
  4. Névtelen7/11/17 08:07

    Kicsit aggódom...Mi van Veled vajon? Ahol káposzta sincs, onnan még nem jöttél vissza ezek szerint.
    Szeretettel és sokszor gondolok Rád:
    E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E. visszajöttem, de még bejárogatok másnaponként... Szeretnék írni a blogjaimra, de miről?...

      Törlés
    2. Névtelen7/11/17 13:42

      Értem...

      Törlés
  5. Névtelen7/11/17 19:56

    Szeretettel egy zugolvasótól: (mert már én is aggódtam)

    Fogorvoshoz jártam az elmúlt hetekben, mert le kellett cserélni a fogpótlásomat. Mindössze négy találkozás volt, keddi napokon délelőtt, csütörtökön délután. Szinte csak fiatalokkal találkoztam, délutánonként kifejezetten sokan voltak, alig fértünk a váróban. Magánrendelésről van szó, nem olcsó mulatság a fogászat. Nem nagyon beszélget ott az ember, tűkön ülve várakozik, ha már beinjekciózták azért, ha még nem, akkor pláne. Jellemző, hogy párban, lány-fiú együtt jön, bátorságot adva a kezelt félnek.
    És mindenki kezében okostelefon!
    A magyar tanárnő párja - jól öltözött emberek – egész idő alatt tetriszezett. Egy másik pár férfitagja sem nézett fel az érintésekből, látszott, hogy nem tudja, mi történik körülötte, vagy még pontosabban, nem is tudja, hogy történik-e valami körülötte? Az apuka a nagylányát kísérte el, egy szót sem szóltak egymáshoz, mert a férfiú a friss hírek bűvöletéből csak akkor eszmélt, amikor az asszisztens megkérdezte, hogy be jön-e ő is a gyermekkel? Természetesen nemet mondott, de a lánya ezt felülbírálta – talán csak azért, hogy egy kicsit figyeljen már őrá is, bár lehet, hogy bent is mobilozott – és rászólt, hogy te is gyere be apa! Abban a szűk kis váróban – három ülőhely, három állóhely – a következőnek érkező pár már csak úgy fért el, hogy a mobiltelefonjukat a fejük fölé emelték, és azzal a kézzel nyomkodták a gombokat, amelyikkel a telefont tartották. Én is próbáltam már, de aztán úgy döntöttem, egy nyugdíjas ilyet már ne tanuljon meg. Elég, ha figyeli, hogy mi történik körülötte, mert aki erről lemarad, soha nem tudja meg, milyen szórakoztató egy fogászati váró!
    A következő pillanatban az én zsebemben is megszólalt a telefon, ebből tudtam, hogy tíz perc múlva sorra kerülök.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ki vagy, kedves "zugolvasó"? Nagyon élveztem az írásodat: korkép (egy kor kórképe is...)
      Amilyen izgalmas és hasznos lehet a mobiltelefon, olyan mértékben vált a Föld lakosságának nagy %-a rabszolgává...
      Talán még nem is vagyunk teljesen tudatában, mennyire...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...