A reggel első pillanatai ezek. Belépés a valóságba. Lehorgonyoz a hajó, véget vet a hánykolódásnak a nemlét határán, ahová az álom sodor bennünket.
Felteszem a vizet az első kávénak. Kint süt még az egyre halványuló októberi nap, az élet ígérete. Amíg langyos melegét érezzük, amíg szemünk gyönyörködik az általa életre keltett színekben, a fény-árnyék örökké változó formáiban, élünk.
Nekem majdnem ő az egyedüli bizonyosság. A majdnem egyedüli.
Hangulatos kerted van.
VálaszTörlésSzeretem, Mick. Fontos nekem, hogy van. Egyre fontosabb.
TörlésIgen. És az a szelíd kőbárány, mintha Szeged címeréből ballagott volna oda.:)
VálaszTörlésKlári, hát még ha lencsevégre kapnám a sok macskát, amint ott hátul a kerítés tetején puhán, komótosan végiballagnak... Egész nap.
TörlésAz a kis kőbárány a kedvencem. :)
VálaszTörlésNélkülözhetetlen lakója a kertnek, már vagy tíz éve! Ehhez képest szinte semmit sem nőtt...
TörlésIgazi béke szigete!Jóleső érzés ránézni a kertedre, bármikkor is készül róla fotód, mindegyik évszakban gyönyörűek a színei. Szépen indulhat a reggeled, ha ezt látod, hozzá a frissen főzött kávé illatával, hmm..."majdnem" elég is ennyi.
VálaszTörlésrhumel
Főleg akkor jó, ha az ember ura az idejének és nem kell sietni... Elmélázhat az ember, kerülhet egyet a kertben, üldögélhet a teraszon. Néha szeretném, ha nagyobb lenne, hogy több virágot ültethessek még...
Törléspardon, elütöttem: bármikor. Túl sok volt a "k":)
VálaszTörlésÉn is kétszer írtam az "ember"-t... :))
Törlés