A múlt csütörtöki társulati gyűlésünk kellemes érzéseket hagyott bennem. Hetek óta készültem a mindössze 20 perces exposémra, jegyezgettem a felmerülő gondolatokat a témával kapcsolatban, melyet meglehetősen aktuálisnak éreztem ahhoz, hogy a vitaindító parányi előadást megírjam.
A véleménycsere majd egy óráig tartott: egymás után szólt hozzá valamennyi résztvevő, néhányan többször is, én meg válaszoltam mindenkinek. Ezt tekintettem jutalmamnak.
A téma az ész és az érzelmek kapcsolata volt: szemben állnak-e egymással, vagy kiegészitik egymást?
Először nagyon röviden átfutottam a múltbeli nagy filozófusok véleményét a kérdésről. Kiderült hogy az ókoriak, de később még Descartes is, tartottak az érzelmektől, s úgy tekintettek rájuk, mint a lélek betegségére, mely megakadályozza az embert a szabad cselekvésben.
A rendkívüli technikai eszközök segítségével a modern neuropszychológia már közvetlenül, működés közben figyelheti meg az emberi agyat. Igy válik nyilvánvalóvá, hogy ész és érzelem, vagyis az agykéreg és az agytörzs működése kölcsönösen hatással van egymásra.
Egyik-másik ismerősöm saját bevallása szerint nehezen tud ellenállni egy-egy érzelmi hullámnak, mely néha valóságos cunami hatását kelti benne. Lehet ez pozitív érzelem (pl. öröm, eufória, nyugalom stb.) vagy negatív (harag, féltékenység, félelem, megvetés, unalom stb.), hatása teljesen elvakítja, megbénítja. Egy kismadár csiripelni kezd: elerednek a könnyei... Valaki ellenvéleményt nyilvánít, esetleg szembeszáll vele: legszívesebben belefojtaná a szót kézzel is, hogy elhallgattassa...
Szerencsére nem mindig ilyen szélsőségesek a reakcióink. Megfigyelhetjük azonban, hogy a reklám, a politika, a médiák szívesebben keltenek bennünk érzelmi hatásokat céljuk elérésére, minthogy észbeli képességeinhez fordulnának és gondolkodásra késztetnének érveikkel.
Természetesen nemcsak velünk született temperamentumunk irányítja reakcióinkat, hanem a környezet és a nevelés hatása, esetleg testi-lelki egészségi állapotunk is.
Az érzelem-pártiak, emocionális reakcióik rabjai megvetik azokat, akik szívesebben uralkodnak érzelmeik kitörésén, minthogy közszemlére bocsájtanák azokat - igaz, hogy ezzel mozgalmasabbá teszik kapcsolataikat - de sokszor elviselhetetlenné is teszik őket. Menekülésre késztetik még a segíteni vágyó jóakaratot is.
Unalmas, rideg, esetleg üreslelkű-e, aki nem enged azonnal az érzelmi stimulus ingerének és először megvizsgálja a lényegét: igaz-e vagy csupán manipuláció? Mi rejtőzik mögötte? A szeretet, gyengédség nem köteles csak kitörésként megnyilvánulni: lehet mélyről jövő, érett, őszinte - és sokszor annál tartósabb érzelem. A negatív érzelmek megzabolázása pedig segít az együttélésben, egy felnőtt, toleráns társadalom létrejöttében. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy mindent el kell fogadni, hiszen az ész mindig mérlegel.
én azt tapasztalom, semmi sem csak fehér vagy csak fekete, általában nem jó valakire rásütni, hogy milyen: egy konkrét esemény pillanatnyi adottságai, és az abban szereplők adott lelkiállapota határozza meg az aktuális történés érzelmi hátterét, ...Félreérthető, semmi esetre sem jelenteném ki, hogy unalmas, rideg, esetleg üreslelkű az, aki nem enged azonnal az érzelmi stimulus ingerének, és abban is egyetértünk, hogy a szeretet, gyengédség nem köteles csak kitörésként megnyilvánulni: PONTOSAN engem igazolsz, hogy nem lehet kijelenteni valakiről, hogy "ilyen", vagy "olyan". Van ugyan többféle csoportosítás az emberek vérmérsékletére, ez valamelyest megadja az általános jellemzőket, de még itt is történhet eltérés ha épp beteg, vagy fáradt vagyok, én sem ugrálok, főleg öreg koromra, vagy ha valaki következetesen semmitmondó (arányaiban túlnyomóan)...én az unalmas, rideget arra értettem, hogy nincs benne semmi tűz sosem, semmi egyedi, sajátos, kizárólag mások másolása jellemzi, anélkül, hogy érthető oka lenne...Ilyen általánosságot sem tudok értelmezni, hogy a "negatív érzelmek megzabolázása segít az együttélésben, egy felnőtt, toleráns társadalom létrejöttében".(pl. van olyan dolgok, amire nem húzható rá, pl. antiszemitizmus, vagy katasztrófahelyzet elhárítása, vagy adott esetben egy egészséges önérdekérvényesítés)
VálaszTörlésés én az "unalmas"-t inkább a bibliai értelemben használtam: Jelenések Könyve 3, 15-16: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró. Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.”
Nagyon érdekes lehetett a beszélgetésetek, biztos sok egyedi eset eszetekbe jutott♥
Én azt hiszem alapvetően attól függ az érzelmi megnyilvánulás megengedhető szintje, hogy milyen kapcsolat(rendszerben) vannak a jelenlévők, és épp milyen lelki állapotban (jó példa erre, hogy másként szeretem kinyilvánítani szeretetemet az unokám felé, és másként egy idegen férfi felé...de még az unokám nyakambaugrását sem tolerálom egyformán, pl. egy nehéz nap után, tele szatyrokkal nem szeretem a nyakambaugrását, a Balatonban viszont kifejezetten sértődök, ha nem ugrik :))))))
A "pillanatnyi adottságokon" túl, melyet egy helyzet teremthet, kétségtelenül vannak tartósan jellemző vonásaink, amelyeken a környezet, a nevelés, stb. módosíthat, ahogy írtam is. És azt sem állítanám, hogy mindenki csak fekete vagy fehér...
Törlés(a „pillanat”szót nem időintervallumnak hanem aktualitásnak értettem)
TörlésDe jó lenne erről a témádról többet beszélgetni...:))nem hagy nyugton.
Nem gondolod kedves Rózsa, hogy meg kellene próbálni elkülöníteni a két fogalomhalmazt? (sőt HÁRMAT): az EGYIK, hogy az irodalomban, filozófiában és más tudományokban a nagy gondolkodók, és tehetséges szakemberek elég sokat foglalkoztak az értelem és érzelem kapcsolódásával, egymásra hatásával, ...a MÁSIK nagy téma az emberi érzelmek egy konkrét helyzetben, és a HARMADIK nagy csoport: egy-egy adott interakcióban a konkrét személyek reagálásai ... én úgy értelmeztem a szeánszod az elsőről szólhatott, mégis egy huszárvágással végkövetkeztetéseidben meg már konkrét ember konkrét érzelmi megnyilvánulásával példálózol...értem, ...ezért is „érzem”, hogy többet kellene kibeszélni ezeket a fogalmakat. Nem tartom eredményesnek általánossságokkal reagálni konkrét eseményben (azt nem megoldásnak, csak hárításnak tartom).
Egyetértünk, hogy a különböző interakcióink során (vagy pontosítok: az érzelmi megnyilvánulásainkban) tanult és hozott készségeinkkel reagálunk, előzetes emlékeink, ismereteink szerint és a helyzetre legeredményesebbnek vélt reakcióval válaszolva, leginkább konkrét szükségleteinknek megfelelően...(gondolok itt arra, hogy bizonyos alá-fölérendeltségi helyzetekben inkább hallgatunk, míg barátainknak elmondjuk, ha valami nem tetszik)
Ami sok félreértést okoz az, az, hogy mást és mást értünk ugyanazon fogalmakon is, pl. ami egyikünknek probléma, az a másiknak már konfliktus, ami az egyiknek tiltott megnyilvánulás, a másiknak elengedhetetlen tisztázandó kérdés, ami egyikünknek az adott szituáció megértésére törekvés, azt a másik esetleg durva modortalanságnak tekinti, a bennünket ért környezeti hatásokhoz egyikünk értékelő-értelmező mankókat keres, a másik gondolkodás nélkül előkap egy sablont, ...amit én pl. szókimondásnak érzek, más esetleg kontrollvesztésnek minősít. ...és sorolhatnám, nyilván.
Nyilván még az sem biztos, hogy az érzelmi intelligencia fogalmát egyformán értelmezi-e mindenki.
Alapvetően fontosnak tartom megkülönböztetni az érzelmeinket és az érzelmeink kimutatását!! Nyilván van egy belső reagálás, (vagyis jó esetben születik valamiféle adekvát érzelem egy bennünket érintő esemény kapcsán), és van egy külső megnyilvánulása, amivel kifelé is reagálok, tudatosan...(persze átfedések is vannak a mélyebb zónákban) Hiszen, tudod jól, nemcsak nemzeti-, kultúrabeli sajátosságok, családi hagyományok, hanem az interakció szereplőinek viszonya is befolyásolja (stb, stb), hogy mikor mit „merünk” kezdeni érzelmeinkkel (sőt pillanatnyi egészségi állapotunk, korunk, stb. még azt is: mit „tudunk” kezdeni). Amikor azt mondod, valaki „Egy kismadár csiripelésétől sírva fakad, vagy ellenvéleményre ölni készül”...ezek nem az érzelmei (azokat nem tudhatod, lehet komoly oka van), hanem érzelmeinek szituációfüggő megnyilvánulásai.
Nyilván én sem vagyok mindig elviselhető számodta, mikor sírok a madarakon, vagy ölök az ostobaság miatt, én is, te is , más is másként vezetjük le az érzelmeink feszültségét. Te – már többször beszéltünk erről -, azt hiszem úgy érted, hogy vannak tartósan jellemző vonásaink, mintegy stabil személyiségünk, amik egyforma szintű reakciókra tesznek képessé bennünket minden szituban, a viselkedési szabályokat semmi sem írhatja felül soha. Én meg igyekszem minden konkrét adott eseményt adekvátan fogadni, megérteni, átlátni (átrágni) és nem a személyt minősíteni, hanem az adott szituáció-kiváltotta érzelmeimet megérteni az adott probléma megoldásához. Elismerem, sokszor nem felelek meg az udvari etikettnek, meg is kapom rá a címkémet, de nyitott maradok, és tanulok. Talán sosem fogjuk megérteni egymást, de attól még én hiszek abban, hogy nem csak „a negatív érzelmek megzabolázása segít az együttélésben, egy felnőtt, toleráns társadalom létrejöttében”, hanem annál sokkal több minden, elsősorban egymás MEGÉRTÉSE (és ehhez nem mindig elég az etikett)
Az említett "előadás" kb. 20 percig tartott, vitaindítónak. A fenti összefoglaló csak a "csontváza: természetesen hosszabban nem fejtettem ki a blogon helyhiány miatt.
TörlésAz említett példában egyik itteni ismerosömről beszéltem, bár igaz, általánosítva, mert nem vagyok ellensége az általanosításnak sem ilyen esetben, viszont nem vagyok híve a nyílt kipellengérezésnek! Inkább az érdekel, milyen szintézist lehet megfogalmazni az egyedi esetből levonva. Egyáltalán nem rád céloztam ("Nyilván én sem vagyok mindig elviselhető számodta, mikor sírok a madarakon, vagy ölök az ostobaság miatt, én is, te is , más is másként vezetjük le az érzelmeink feszültségét.") Nem tudom, milyen "udvari etikettre" céloztál...
A szintézis pedig szerintem nem azonos a sablonokkal.
Szeretnék kiegyensúlyozott és meggondolt lenni, ez újabban kevéssé sikerül.
VálaszTörlésKlári, azt hiszem, a kiegyensúlyozottság és meggondoltság "látszata" mögött néha sok energia rejtőzik: mennyiben tudunk uralkodni negatív érzelmeink kitörni vágyó megnyilvánulásain...
TörlésSok tényezőtől, körülménytől függ a sikere. Erre utal az általad használt "újabban" szó is.
épp erről hallgattam tegnap egy előadést! (ész és értelem egyensúlya) !
VálaszTörlésEgybeesések... Nem véletlen, hiszen nagyon aktuàlis a téma, mint minden korban...
Törlés