Még néhány rövid részlet a felolvasott szövegből... Természetesen, a fordítást talán jobb lett volna másra bíznom, vagy még jobb: egyenesen magyarul megírnom a szöveget, igen, azt hiszem ez lett volna a legjobb... Igy csak egy rövid órát szentelhettem neki.
... akit férje elhagyott
Messziről figyeltem, amint illegette magát fiatal kolléganője, egy alig harminc éves working girl társaságában. Nézzenek oda! Nevetséges... Nyüzsög, fickándozik, mint hal a hálóban. Ott is volt, egy botrányosan közönséges szőkeség a hálójában! Vagy csak én találtam közönségesnek?... Mivelhogy fiatalabb, frissebb volt, mint én, s az újdonság illatfelhőjében úszott, mint ahogy én már jó húsz éve nem... Viszontláttam a lámpalázas ifjút az első randevún, csakhogy ez a lámpaláz már nem nekem szólt... Valósággal megfiatalodott. Csak úgy ragyogott attól a bizonyos belső tűztől, amit a messzi múltból nagyon is jól ismertem.
Kínálgattam a süteményestálat, a példás háziasszony mosolyával, aki már előző nap mindent elkészített, mindent ragyogóra suvikszolt... A vendégekkel kedves voltam, a fiatal vetélytársnővel is, aki az én férjem mosolyában sütkérezett! Még néhány leereszkedő szót is megengedett magának, mint aki már megnyerte a csatát és dobhat pár könyörületes morzsát a vesztesnek...
... aki soha nem ment férjhez
Anyámtól nem tanulhattam meg, hogyan kell tetszeni. Nem sokat tudott a csábítás rejtelmeiről. Sőt, azt hiszem, mélyen meg is vetette az efféle játékokat. Talán bigott neveltetése miatt... Máig sem tudom, hogyan tudtam ösztöneimre bízni magam. Az efféle léhaságoknak nem volt helyük a mi szűkreszabott életünkben. Mihelyt megszülettem, anyám hálát adott Szűz Máriának a késői ajándékért, s önmegtartóztatást fogadott. Köztünk szólva, biztos vagyok benne, hogy nem került neki sokba a fogadalom, ellenkezőleg! Apám belenyugodott, sőt, gyanítom, hogy nagylelkű szomszédasszonyunk jóvoltából könnyedén túltette magát a böjtön.
(...)
A pénteki megjelenés óta legalább háromszor olvastam el a két lefordított részletet. Nagyon megmozgatta a fantáziámat, főleg a második. Hasonló dolgok estek meg egyik barátnőm szüleivel is.
VálaszTörlésSzívesen ismernék meg még több részletet az előadásból.
Köszönöm, Éva. Nem nagyon volt időm csiszolgatni, s közben állandóan küzdök a két nyelv közötti stílus- és szerkezeti különbségekkel, ami miatt olyan "botladozónak" érzem a magyar változatot... (ezért írtam, hogy könnyebb lett volna egyenesen magyarul megírnom...)
TörlésKedves Rózsa, bizony nagyon jó lett volna meghallgatni, vagy legalább elolvasni...
VálaszTörlésHogy ez fordítás? - azt senki sem hinné el. Igényesen szép és gördülékeny a szöveg, apró, rejtett feszültségekkel teli. Az anyanyelvedet teljes és jó értelemben vett uralom alatt tartod. A Rád oly jellemző, finom érzékenység a tapintatos távolságtartásoddal, a külső megfigyelő pontosságával remek összhangot teremt. Gratulálok!
Sosem értem, miért is "félsz" magyarul írni?! A blogbejegyzéseid alapján is elegendő megállapítanunk, hogy semmi okod erre. :)
Szeretettel: E.
Kedves E., a gimnazista koromban szerzett (kedves tanárom kritikája, melyben ráadásul igazat is adtam neki, de mégis örökre letettem a tollat) komplexus a magyar "irodalmi nyelvvel" szemben van bennem, mondhatnám kiirthatatlanul... A francia nyelv viszont örök kihívás, ugyanakkor "befogadott", ölcsönadta elegáns rugalmasságát, amit az én magyyar nyelvemből nehezen tudok kicsiholni, pedig ismerem csodálatos lehetőségeit! Vagy épp ezért nem enged hozzáférni?...
TörlésKöszönöm a biztatásodat, de...
"kölcsönadta", persze!
Törléssohase fogom felfogni, hogy hogy lehet, hogy valaki biztonságosabban kezeli a NEManyanyelvét!
VálaszTörlésAliz, bizonyára én is ezt mondtam volna, ha annak idején otthon maradtam volna és az életem anyanyelvemen folyt volna... De ma már kétszer annyi időt töltöttem el francia nyelvközegben, mint a magyarban!...
TörlésAzért nem felejtettem el a magyart, sőt, elég jól meg is maradt. csak azt mondtam és sajnos mondom is: a komplexus a magyar "irodalmi nyelv" gyakorlásával szemben van bennem, mondhatnám kiirthatatlanul...
...igen, megmaradhatott a magyar nyelv birtoklása, csak egyes nyelvfejlődési ill. változási, lehet hogy épp romlási! mozzanatokat nem vehetett figyelembe!(lehet, hogy ezért választékosabb és igényesebb is!) Az én nagybátyám jóvalntöbb időt töltött külfökdön, mint Magyarországon, ha magyarul irt, értelmezp szótért kért volna, meg szininimát (akkor még nem volt), úgy vettem észre nem biztos a dolgában, de nem lett volna az nemanyanyelvén se, sajnos...Azt a komplexust meg már régesrég el kellett volna felejtened! nerm indokolt....
TörlésIgazad van, Aliz, "egyes nyelvfejlődési ill. változási, lehet hogy épp romlási! mozzanatok" valóban kimaradhatnak... Erre már annak idején Nedim Gürsel török író felhívta a figyelmemet (interjú a folyóiratunknak): Franciországban élt - a diktatúra elől menekült el - de törökül írt és lefordíttatta franciára valakivel. Beszélni jól beszélt franciául, de írni "zsigerből" csak törökül tudott. Ezt irodalmi nyelve is tükrözte. Persze, ő nem járhatott "haza" rendszeresen.
Törlés