Vasárnap van: csípős hideg a levegő és ragyogóan süt a nap. Békés, csöndes vasárnap délelőtt, az autók is ritkák ilyenkor.
Én pedig még mindig halvány rózsaszín felhőcskémen üldögélek. Péntek este óta. Akkor volt ugyanis irodalmi estünk, melyen 4 tehetséges felolvasóm bemutatta 1 órás szövegemet. Nem színdarab volt, inkább 4 monológ darabokra szeletelve és megkeverve... Igy nem egymáshoz beszéltek, hanem saját maguknak és a nézőnek mondták el, milyen úton jutottak el a magányhoz... Még 2010-ben írtam az első változatát Richarda számára, ő játszotta el mind az (akkor még) 5 figura szerepét 2011. tavaszán. 7 év után kedvem lett újra megírni, elmélyíteni, kibővíteni, immár 4 személyre. Az első változat mindenkinek Richardát juttatja eszébe, még mindig elevenen. Őt amúgy se lehet helyettesíteni, valami új kellett, hogy elővehessük a témát.
Mindössze három alkalommal próbáltunk. Nem tekintem magam rendezőnek. A szöveg minden szavának intonációja viszont a fülemben volt, írás közben hallottam, amint beszélnek. Úgy írtam, ahogyan hallani akartam őket... Ahogyan én magam beszéltem volna, a bőrükbe bújva megírásuk idejére. Nem nagyon ismerek számomra ennél érdekesebb, izgalmasabb kalandot.
Ezúttal Anne alakította át a nappaliját a mintegy 30 személy befogadására, akik érkezésüket bejelentették. Még a csillárját is leakasztotta, szinte minden bútor helyét székek foglalták el!
A 4 felolvasó (Annie, Godelieve, Cathy és Annette) valóban kiváló teljesítményt nyújtott: láthatóan ők maguk is élvezték szerepüket, és maradéktalanul át is adták a közönségnek. Magam is annyira belefeledkeztem, hogy szinte elfelejtettem, hogy én írtam!
A fogadtatás felejthetetlen volt! A hosszú taps alatt engem is az előtérbe invitáltak: ez volt az egyetlen nehéz pillanat számomra. Utána 3 órán át folyt a szívélyes, baráti beszélgetés a résztvevők által összehozott enni-innivaló mellett.
Nézlek benneteket, hogy milyen szépen, ízléssel öltözve, jól ápolt belső derűvel vesztek részt a nem mindennapi eseményen. Itthon mindenkit agyonnyom a saját élete, hiába eszünk annyi irodalmat, amennyi belénk fér.
VálaszTörlésGratulálok a monologírónak! (Mutathatnál egy részletet, ha nem nehéz lefordítani.)
Klári, a hangsúlyt mindig a közvetlen, baráti hangulatra helzezzük, akkor is, ha a téma komoly, hogy mindenki hozzászólhasson. 2007. jan. óta csináljuk, többnyire havonta. Az alábbi linken van egy részlet, majd próbálok még fordítani belőle! (köszönöm a gratulációt!)
Törléshttps://floramagyarblogja.blogspot.com/2018/08/reszlet.html
"helyezzük" persze (magyar klaviatúra változatban az "y" -t "w"-nek kell beütnöm és néha elfelejtem...)
TörlésEngem nem! Nem nyom agyon. Hálát adok mindazért, ami jut. Amit kaphatok és amit adhatok cserébe!
TörlésJó lenne olvasni az írósaidat Flóra!
A mi irodalmi körünk tagjai havonta Érden találkoznak, és rendre vannak kisebb nagyobb programok, amelyek a festészet, zene stb világába invitálnak!
Márta, szerencsés természeted van! Engem néha nagyon is nyomaszt egy-két dolog (gondok, betegség, a fény tartós hiánya, néha az eyedüllét is, főleg pl. vasárnap este felé...), de igyekszem megkapaszkodni olyankor valamiben, s néha sikerül is...
TörlésJó dolog az irodalmi kör, s a te nagy tehetségedhez is kell! Nagyon tetszenek a verseid.
Ami az én irományaimat illeti, franciául születtek, mert a magyar irodalom iránt, azt hiszem, immár örökös gátlást érzek! Nem is merek hozzáfogni (gimnazista korom óta). Ellentétben a franciával, mely befogadott.
Ezzel a beszámolóval olyan derűt és örömöt adtál tovább, hogy még a Nap is kisütött, én meg bazsalyogok itt folyamatosan, ahogy olvasom...Sszeretem ezt a finom humort (Magam is annyira belefeledkeztem, hogy szinte elfelejtettem, hogy én írtam! ), és a baráti lelkesedést (Anne még a csillárját is leakasztotta),és hogy nagy örömmel töltött el mindenkit ez...
VálaszTörlésAzt biztosan tudom, hogy ebben az egyre nehezebb életben semmi sem gyógyít jobban, mint a termékeny, tartalmas baráti beszélgetés, a sok derűvel, nevetéssel.
Ha javasolhatom azt a fotódat nagyíttasd ki és tedd jól látható helyre, mert azon túl, hogy nagyon aranyos(bocs, nem jó szó, de ez a legtalálóbb), benne van minden öröm,báj,
meghatottság, büszkeség és szerénység is, és annyira jó hangulatú, hogy a hidegebb napokon érdemes elővenni és rápillantani majd :)
és én is gratulálok, és nagyon szeretném olvasni
Neked is köszönet, Kati, az elismerő szavakért (az én javíthatatlan kétségeimnek nagy szükségük van rá...) Az egy órás előadás utáni beszélgetések éjfélig elhúzódtak, ettünk-ittunk is a résztvevők által hozott ínyenc falatokból, jó borokból, de legjobb volt a sok meleg, őszinte mosoly, csillogó szempár...
Törlésgratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm, Aliz!
TörlésRózsa, gratulálok! És ahhoz is, hogy ilyen aktívan tudsz tevékenykedni ebben a ti irodalmi "szalonotokban".
VálaszTörlésÁgi, én vagyok az egyik "oszlopos tag", alapító, szervező, stb... így tehát nálam történik az összejövetelek majdnem fele. Bárki javasolhat témát, amit presze meg is szervez, előad, kiosztja a felolvasni valót, stb. Az esték viszont többnyire Murielnél és nálam oszlanak meg, most Anne belépett, már másodszorra, kicsit Richarda helyett is... Kisebb-nagyobb felfordulással jár, az igaz, de ez eltörpül a közös élmény mellett!
TörlésKöszönöm a gratulációt!
Kicsit mint egy közös blog - és persze egészen más. :)
VálaszTörlésA közös blognál, sajnos, nagy közöttünk a térbeli távolság!... Jó lenne néha összejönni...
TörlésBizony! De jó is lenne. Sajnos a teleportálás -azt hiszem- a mi életünkben nem valósul még meg. Sokféle utazásra használhatnánk, gyerekeinkhez, unokákhoz "repülésre", és nem utolsó sorban Rózsa irodalmi szalonjába.:)
TörlésSzeretettel gratulálok, a felolvasás nagy élmény lehetett mindenkinek, alkotónak és az előadóknak egyaránt!Most is, mint már annyiszor, igencsak sajnálom, hogy nem tudok jól franciául...
E.
Én sem hiszem, hogy valaha megérem! Csak néha elképzelem...
TörlésKöszönöm, kedves E.