Az írás gyógyír a szorongásra.
Mivel ez utóbbiból igencsak kijut mostanában s várhatóan eljövendő hetekben is, keresem a megfelelő témát (nálam legtöbbször nem a téma szüli az írás vágyát, hanem fordítva), hogy levezessem a szorongás egy részét.
 |
| illusztráció egy novellához |
Kutatok emlékeim kísértetei között, melyiket élesszem fel. Kényes kérdés. Szeretem úgy megmintázni őket, ahogyan rajzolni is szerettem: legyenek határozott, esetleg éles vonások is, de ne legyen rajta minden vonás: ne legyen túlrajzolva, mert az elfojtaná a spontaneitást. Látszodjon az is aki a ceruzát, a fényképezőgépet tartja: az ő tekintete szolgáljon szűrőként.
Vigyáznom kell arra is, hogy a lencse élessége, őszintesége ne zavarja meg azokat, akik felismerik a "modellt", de az ábrázolás nem esik egybe, esetleg sérti az érzelmeik által megszépített, emlékeikben féltve őrzött képet. Mit lehet ilyenkor tenni? Örökre eltemetni a modellt, vagy új ruhába öltöztetni, hogy nehezen lehessen ráismerni annak, aki esetleg elolvassa. Igy a képzelet játékait is kielégíthetjük.
Számomra talán az az olvasó a legkellemetlenebb, amelyik megtagadja a szerző képzelethez való jogát. Egyikük pl. bevallotta, hogy bátyja könyvét ceruzával a kezében olvasta, hogy aláhúzhassa az iránta táplált előítéleteit bizonyító sorokat. Hát ha még egyes szám első személyben beszél a narrátor! Irgalmatlanul azonosítják egyesek a szerzővel! Pedig több író alkalmazza előszeretettel ezt a fogást, hogy még jobban az általa teremtett alak "belsejébe" férkőzzön. Minél messzebb van a tanúvallomástól, annál részegítőbb érzés az efféle "teremtés".
Blogom látogatói között sok az író-olvasó. De jó lenne, ha egy pillanatra megállnának és megírnák, ők mit gondolnak a fenti témáról! (Tudom, hogy ahány ház, annyi szerző!)
Nekem pont fordítva: a téma, az ötlet UTÁN jön az ihlet.
VálaszTörlésAz utolsó előtti bekezdésre jó példa a Harmonia Caelestis Esterházy-tól, aki egyses szám első személyben írja a családtörténetet, amelyben kitalált elemek is vannak.
Hogy telik a szünidő a lányoknak?
Köszönet a "megállásért", kedves Tamko. Nyugtázom a te változatodat. Eszterházy írásmódját szeretem: a kompozíción kívül az irodalmi nyelvet is megújította! Arról nem beszélve, hogy számomra van benne némi különleges játékosság, még a legdrámaibb körülmények között is. Gallimard sokat kiadott belőlük franciául.
TörlésA lányok szombaton érkeznek, 1 hétre. Alig várom őket, csak meg tudjak állni a lábamon!...
En asszem sirva fakadtam volna, ha nekem kellett volna leforditanom Esterhazy barmelyik konyvét :))))
TörlésHu, akkor jobbulast!!
Köszönöm!
TörlésNéha megkísértett a gondolat, hogy egyszerre olvassam magyarul és fordításban, pontosan azért, hogy lássam a fordítói megoldásokat! De ugye, az idő...
NE SZORONGJ! (a többi mind másodlagos, mondanám Verlainre-nal "a többi csak irodalom" (és igen zenét minékünk... szoktál hallgatni? ajánlom, szorongás ellen is jó!)
VálaszTörlés(ami a szám személyt illeti, mindegy , én elkezdtem egyet irni harmadik személyben, de előbb-utóbb kibújt a szög a zsákból, semmit se jó erőltetni)
Aliz, ha a felszólítás elegendő lenne a szorongás megszüntetésére! Esetleg a zenehallgatás... Az oka pedig, sajnos, éppenséggel nem irodalmi. Amikor az írás gyógyhatását említettem, azt akartam mondani, hogy az irás idejére teljesen más világba költözik az ember, messze a szorongást kiváltó nagyon is földi dolgoktól...
TörlésIgazad van, hogy semmit nem jo eroltetni. A narrator személye mas-mas hangulatot kölcsönöz.
En egyaltalan nem kerulok mas vilagba.ugynebbe mélyebben!
TörlésAzt hiszem, mindenki másképpen éli meg! Az a másik vilàg az emlékezet vagy a képzelet teremtette világ, amiből kizárhatom a jelen nagyon is "földi" kínjait...
TörlésNekem szorongás ellen nem használ az írás, pontosabban: olyankor végképp nem tudok írni.
VálaszTörlésKöszönet a válaszért, Ági!
TörlésNekem is csak addig használ, amíg benne vagyok a "bűvös körben"...
Ahány ház, annyi baj legyen - bolondozik egy közhely. Mindenesetre az írókat különféle dolgok motiválnak. Talán annyi a közös bennük, hogy valamennyi exhibicionizmus szorult legtöbbjükbe. Szeretném magamat megmutatni, hogy látva lássanak - fogalmazza Ady.
VálaszTörlésAmi az egyes szám 3. személyében írt önéletírást illeti, találkoztam ilyennel, és komikusnak tartottam. Hiába az akart távolságtartás, hiába az objektivitásra törekvés, a mondandó ellene mond ezeknek.
Jól jár, aki szereti, amit csinál.
Jól jár, az az író, aki szeret írni.
Hogy az olvasó jól jár-e, azt kevéssé lehet tudni.
Valamennyire minden írás lövés a sötétbe.
Köszönet a hozzászólásért, Mick.
Törlés"Valamennyire minden írás lövés a sötétbe." Csak egyetérteni lehet a mondatoddal.
A narrátor személyét illetően furcsa módon legtöbben "önéletírásra" gondoltatok. Hogy kilátszik a lóláb, ha a 3. személyt használja is az író... Én pedig pont a fordítva vetettem fel a kérdést: a szerző TEREMT egy alakot, egy történetet és pl. elmeséli 1. sz. 1, személyben, hogy intimebb módon magára ölthesse kitalált alakját, de az olvasó sokszor önéletírásra gyanakszik...
"Jól jár, az az író, aki szeret írni." A többi nincs rábízva, az igaz.
Nem értettem félre a személyeket, csak asszociáltam az írottakra egy tapasztalatomat, ami nekem nagyon fura volt. valaki leírta az életét 1. sz. 3. sz-ben. Muszáj voltam változtatni, mert a többi emlékezők nem tették. Nem lett belőle sértődés.
VálaszTörlésDe ha már... Nekem kell katalizátor, egy szó, egy szem cukorkristály a madzagra, hogy kialakítsam a kandiscukrot a segítségével.
Nálam is hamar beindul a "gép": sőt, gyakran előfordul, hogy az első szavak, mondatok után magától teljesen más irányba kanyarodik, mint ahogy az első mondatok sejtetnék: a téma aztán alakul ki...
TörlésErre utal a második mondatom: nem a téma az első, hanem a vágy...
Megfoghatatlan!
TörlésPedig legtöbbször ez történik velem. Néha úgy érzi az ember, mintha szülési fájdalmai lennének: valamit létre kell hoznia (rajz vagy írás formájában), de hogy mi születik, az "menet közben" alakul ki... Lehet belőle sikerült, esetleg sikertelen újszülött... Az ún. "ihlet" intenzitásától, mintegy "magasságától" függ... (még jobban el kell rajta gondolkodni, most kapásból próbálom megfogalmazni)
Törlésa menet közben"-t nagyon is értem, érzem, mert nálam is úgy szokott, még engem is meglepőn, de én mindig valőságmozzanatból indulok ki!de a valóságmegragadáshoz is ihlet kell!!!(mert általában valami különösebb látásmód is, hirtelen és ellenállhatatlanul:)
TörlésTermészetes, hogy a valóság a kiindulópont, hiszen belőle merítkezünk, még ha elemeiből esetleg egészen más alakulhat is ki. ..."általában valami különösebb látásmód is, hirtelen és ellenállhatatlanul", igen.
TörlésRózsa, ez csodálatos írástechnikai elképzelés! Miközben a "kísérteteid" szabadon mozognak az általad teremtett világban (kanyarodnak, ahogy írod), rólad lehullanak a szorongás béklyói.
VálaszTörlésAz ihlet forrása a magasságból nézés, ezt is te mondod, és vele kinyitottad a szememet.
De jó, hogy benéztél, Klári! Ami a "technikámat" illeti, teljesen ösztönös, az örök dilettánsok módján. De arra már rájöttem tapsztalatból, hogy nekem nem jön be az előre alaposan megtervezett valami semmiben sem. Még talán a főzésben sem... :))
Törlés