Unokáim szombaton érkeztek a téli szünet első hetére. Egyben megünnepeljük - pár nappal korábban - Lucie 13. születésnapját is. Nálam akart mindkettő lehorgonyozni, együtt.
Féltem nagyon, hogy izületeim állapota megakadályoz benne, hogy fogadhassam őket, ahogy szeretném. Az első napokban hétrét görnyedtem a fájdalomtól, nemcsak a két térdem, de az utolsó csigolyáim is rettentően hasogattak, mihelyt mozdulni kellett, a fájdalomcsillapítók ellenére. Tegnap aztán kértem a gyógyszerésztől energikusabb hatószert: úgy tűnik, beválik, csak ne kiabáljam el! Természetesen más mellékhatás kíséretében. Igyekszem minél kevesebbre szorítkozni. A jövő héten még 4 orvos vár szívrepesve, hogy kimondja rám ítéletét. Szívesebben gondolok a péntek esti koncertre (Bach "Goldberg variációi" Alexandre Tharaud előadásában. Már volt részem Tharaud koncertben, nagyon tetszett a játéka, annak ellenére, hogy nem tartom magam nagy szakértőnek ezen a téren).
Unokáim imádnivalók: nincs rá más szó! Mindent megtesznek, hogy a lehető legkevesebb háruljon rám. A reggelit elkészítik, egymást felváltva elmosogatnak anélkül, hogy észrevenném, elmennek kenyérért a pékhez, jókat beszélgetünk, játszunk, nevetünk sokat! Esténként együtt nézünk meg egy-egy filmet a TV választékából, esetleg DVD-n. Valóságos napsugarak az életemben.
Megőrzünk azért egy-két hagyományt a régiekből. Reggel pl. én kezdem a vajas és nutellás kis kenyérkarajok gyártását és a nappaliba szállítását, mert a vakáció fogalmához hozzátartozik a délelőtti tévénézés a kanapén. Alice közben egypár pasziánszot is kirak, naplóját megírja. Lucie kezeügyében a telefonja, így két képernyőt is nézhet egyszerre!...
Az egyedüllét ideje lefekvésük utánra marad, de furcsa módon nem is hiányzik annyira!
Hát persze, ha annyi örömmel töltődtél fel nap közben! Csodálatos napjaitok így folytatódjanak.
VálaszTörlésMár alig maradt belőlük, Klári, vasárnap visszamennek... Még itt fognám őket szívesen, de a hét 4 napján el leszek foglalva, mint említettem...
TörlésÖrülök örömeiteknek.
VálaszTörlésKöszönöm, Mick.
TörlésGondolatban küldtem egy-egy ölelést figyelmes unokáidnak, hogy ennyire ügyesen kiveszik a részüket a napi feladatokból.
VálaszTörlésJó látni, mennyire otthon érzik magukat a lányok nálad. A napfényes fotódnak meg egészen különleges a hangulata.
Átadom nekik, Éva, biztosan megörülnek! (szeretik és hálásak a figyelmességért.) Többször is mondják, hogy maradnának még a második hétre is.
TörlésAmi a napfényt illeti, ma délutánra megeredt az eső... Nem tudom, mennyi időre jött vissza a hűvös idő.
Jaj, de édesek. Ez tényleg nagyon idillinek hangzik!
VálaszTörlés(3 hét után mára ide is megjött az eső)
Tényleg ilyenek! És holnap már jönnek is értük a szülők (akiknek nyilván ugyanúgy hiányoznak...)
TörlésA jövő héten viszont egyedül lesznek otthon napközben, mert a szüleik dolgoznak.
Nem akartak a napközibe (centre de loisirs) beiratkozni, szeretnék bizonyitani, mennyire "nagyok" és érettek a felelősségre... A szüleik is ebben az irányban igyekeznek bizalmukkal támogatni az önállósulást... Kicsit izgulok, hogy sikerüljön.
...de miért is hiányozna?!
VálaszTörlésNem értem... (?)
TörlésAzaz talán az egyedüllétre értetted a hiányzást... Igen, néha hiányzik valóban. Főleg, ha időnként hosszabb ideig nem lehet részem benne. Magamban úgy nevezem: "leszálló nyugalom"...
TörlésNyilvan azert is hivod az unokaidat h ne légy egyedül! ("Ügyeskedhet nem fog a macska kint s bent egeret")
VálaszTörlésErre határozott NEM-mel felehetek. Nem az egyedüllét ellen hívom őket, hanem hogy VELÜK LEGYEK! A különbség nagy!
TörlésAz egyedüllét pihentető szabadság is lehet, persze csak akkor, ha nem sötét, átjárhatatlan börtön, hanem néha megszakíthatja egy-két telefon, kis kávés (vagy teás) beszélgetés. Ha tudom, hogy időnként (nem is minden nap) megszakíthatom. Különben pedig az elmélyedéshez elengedhetetlen.
elkerülte a figyelmed az "is"...ez nem zárja ki hogy ne kivánnád olykor az egyedüllétet is, nyilván akkor inkább ha nincsenek nálad , bocsánat , ha nem igy lenne...
VálaszTörlés