Gyönyörű napfényes hét van mögöttünk! Máris esőt jelez a meteorológia az elkövetkezendő napokra, hogy emlékeztessen bennünket a földrajzi realitásokra, ha netalán rossz szokásaink születtek volna a langyos napsütésben... Én mindenesetre lemostam a teraszon az asztalt a négy székkel együtt, de ez csak az első lépés volt a téli álom maradványainak eltüntetéséhez.
Olyan könnyű megszokni a kellemes dolgokat: a napfényt, mely feléleszti a színeket, a zsenge levelek zöldjét, a könnyű blézert, mely felváltja végre a télikabátot. Tudatunk mélyén ott lappang persze a gondolat: április elseje van, "majd jön még a kutyára dér!" - hallom nagyanyám hangját csaknem ötven év távolából.
Ilyenkor kedve támad az embernek, hogy elmenjen a közeli kertészetbe és egy csomó virágot hozzon kertbe, teraszra, ablapárkányra... Az első fűnyírás is jó jel: a kert már nemcsak az ablakon át szemlélt szomorkás csendélet lesz hamarosan, hanem élő, sok gondoskodást igénylő, de bőven megháláló szinte társ, aki reggelenként felvidít és élni segít...
Hallgatom a rádióban a két tudós (szívgyógyász, pszichiáter) tanácsait, miként lehetünk saját egészségünk kovácsai, miként hosszabíthatjuk meg életünket, elkerülve a depresszió, az Alzheimer, a rák, a cukorbetegség stb. nyavalyáit. Mozgás, alvás, egészséges táplálkozás, nyitottság a világ és mások felé kiküszöböli legtöbb esetben a gyógyszerek használatát is. (Természtesen, kivételek mindig vannak!) Gondolatban teljesen igazat adok nekik, nyugtázom a jó tanácsokat, sőt szeretném alkalmazni is őket. Csak ne lenne rajtam elhatalmasodva az a nyavalyás akrázia!
A kert egy csoda,
VálaszTörlésa rózsa egy csoda,
a szirma is csoda,
a színe is egy csoda,
az illata is csoda,
egyetlen sejtje is csoda,
a beleprogramozott élet ígérete maga a csoda.
Nagyon embernek való a kert.
Szerintem is! Ma hajnalban éppen szemerkélt rá egy kis eső, de tegnap egész délután (3 és 6 között) a teraszon kávéztunk és csevegtünk egyik barátnőmmel a napon... Jó, hogy lemostam előző nap!
TörlésAz "akrázia" szót most láttam életemben először. (Jobb későn, mint soha!) Utánaolvastam, és érzékelem, hogy engem is érint valamilyen szinten. (Körüljárom majd alaposabban is.)
VálaszTörlésRózsa! Csak megfontoltan dolgozgass a kertben! Csalóka a virágok közötti hajlongás, leginkább másnap érezzük meg. Én összesen negyedórányit gereblyéltem, de volt némi gondom utána.
Éva, az akráziáról én is januárban hallottam először (akkor írtam is róla egy bejegyzést a blogomon, jan. 30-án) és eléggé testreszabottnak éreztem...
VálaszTörlésIgen, óvatos vagyok, különben drágán kell megfizetni! Gondolhatod, milyen sokáig tart, míg a végére érek, akármilyen kicsi is! Igy hát visszafordítom neked is a jó tanácsot, de előbb megköszönöm.
Nyitottság a világ és mások felé... miközben egyre fogynak az engem érdeklő témák, és egyikre is, másikra is legyintek, mondván, hogy már nem érdekel. Ijesztő ez, mert tisztában vagyok a jelenség káros mivoltával, ám nem hiszem, hogy hasznos lenne bármit is magamra erőltetni. Szóval, az eszünkkel jól tudjuk, mit kellene tenni, de nagyon nehéz megvalósítani. És akkor az egyre szaporodó fizikai korlátokról még nem is szóltunk.
VálaszTörlésÁgi, őszintén szólva félek az ilyen hangulatoktól, mert nincs messze a többé-kevésbé enyhe depressziós állapot... Volt benne részem: nem valódi depresszió, de nincs messze tőle. Ilyenkor megpróbálok erőt venni magamon, mert tudom, hogy lejjebb lehet csúszni, főleg, ha egyedül próbál rajta úrrá lenni az ember...
TörlésS a fizikai korlátok: ne is mondd... Nem is a kedvem megy el, hanem le KELL mondanom sok mindenről, s ez veszi el a kedvem...