Költők tavaszán

   

   Az idén huszadik alkalommal rendezik meg a "Költők tavaszá"-t ("Printemps des poètes"), ezúttal március 9-25 között. A téma a "Szépség". 

   Országszerte szinte mindenütt vannak rendezvények, irodalmi körök szervezésében. Ezúttal a szomszédos Saint-Amand-les-Eaux nevű városka nagyon aktív irodalmi társaságának meghívására mentem el.  Felnőttek alfabetizálásával is foglalkoznak,  írókat, költőket hívnak meg rendszeresen, iskolásoknak irodalmi pályázatot rendeznek stb., mindez persze önkéntesek munkáján alapul. Egy Hucbald nevű középkori szerzetes nevét vették fel, aki a híres saint-amand-i apátság benedekrendi szerzetese volt a IX. sz-ban, költő és zeneszerző egy személyben.

   Az apátságról csak annyit, hogy a középkor egyik legnagyobb szellemi központja volt, még Dagobert király alapította a VII. sz-ban, de az 1789-es forradalom alatt földig lerombolták, az apátsági templom tornya maradt fenn egyedül. Az óriási értékű kodexeket Valenciennes-be menekítették, köztük a "Cantilène de Saint-Eulalie", a legrégebbről fennmaradt francia nyelvű kéziratot, melyet a mi könytárunk őriz hét lakat alatt...

   Kb. harmincan jöttünk össze verseket olvasni, hallgatni. Volt, aki saját költeményeiből olvasott fel, mások Baudelaire, Hugo szavait kölcsönözték az alkalomra.

 

   "Szépség"? Nekem erről a témáról mindig Radnóti jut eszembe. Két versét vittem magammal: a "Tétova ódá"-t és a "Szerelmes vers"-et. Mindkettőt saját fordításomban, Muriel közreműködésével. Pár szóval megmagyaráztam választásomat, majd felolvastam mindkét nyelven. Nem láthattam olvasás közben a közönséget, mert a "hangulatvilágítás" nagyon intimre sikerült a teremben, így főleg arra ügyeltem, hogy a betűket lássam! Annie, aki mellettem ült, ennyit mondott később: "Itták a szavaidat!" 

   El sem hiszitek, mennyire örültem neki Radnóti miatt! Megölték barbár fasiszták, de szavai tovább élnek, felcsendültek franciául és magyarul is, 75 év után is, egy francia kisvárosban, egy hűvös márciusi estén.