Többé-kevésbé hivatalos összejövetelek, baráti beszélgetések élőben, egy-egy ebéd sajátságos kisvendéglői hangulatban, amelyhez a franciák nagyon kötődnek (én is!) - egyesek szerint minden fontos dolog terített asztal mellett oldódik meg - egymást követik az események, melyek annak illúzióját keltik, hogy visszatért megszokott medrébe az "igazi", a régi élet. A mozik is megnyíltak tegnap, bár az újdonságokra még várni kell egy kicsit. Esténként a Szajna partján fiatalok, öregek ropják a táncot.
Közben vakációs tervek szövődnek: hova és mikor mehetnénk, családdal, barátokkal. A tartós napsütés - sőt ezen a héten 30°-on felüli hőhullám - is erre biztat. Persze, a lappangó vírus árnyéka sem feledhető, főleg az idősebbek számára. Tegnap egy járványügyi (kutató) orvosnő elmondta a tévében, hogy a Covid19 az első 4 napban tünetmentesen fertőz tovább, ez az egyik eredeti vonása, amire csak jó idő elteltével jöttek rá a betegek megfigyelésével. Éppen újdonsága miatt nehéz zöldágra vergődni vele, s emiatt van olyan sok egymásnak ellentmondó vélemény. Sokszor azok is hozzászólnak, akik különben vajmi keveset értenek a dologhoz.
Próbálom behozni a két és fél hónap légüres terében elnapolt dolgaimat. Kis céduláim megtelnek, majd egyenként kihúzogatom a sorokat, ami nagyon kellemes érzés. Mindig újak adódnak a helyükre, ami szintén biztató. Nehéz mindennek és mindenkinek eleget tenni, de egészében véve szépnek tűnik az élet... Alig merem kimondani egyenesen és mentőöv nélkül, mert legtöbbször ilyenkor csap le rám a "büntetés"! Mintha örökké csak takaréklángon élhetném életemet, az önfeledtség mámora nélkül, óvatosan, tapogatózva, meddig mehetek el az örömben, az elégedettség pillanatnyi kielégülésében, anélkül, hogy falba ütköznék, s kiméletlenül beverném a fejem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése