Gyors pillantás a naptáramra: június 30. Milyen őrületes gyorsasággal eltelt ez az első szinte teljesen szabad hónap! Tornyosultak előttem a tennivalók, a harmadik kis cédulám is megtelt, s kb. a felét már ki is húztam! Június hangulata hasonlított az időjárásra: a napsütéses, sőt, néha kánikulai napokat gomolygó felhők, futó záporok váltogatták, a múlt pénteken kétszer is átvonult egy óriási zivatar, dörgéssel, villámlással, óriási zuhanccsal, ami errefelé ritkaság.
Egyik barátnőm éppen vacsorára hívott meg egy vendéglőbe. Rossz napokat élt át a hét elején, ki kellett beszélnie magából az eseményeket. Beszélgetéseink érdekesek, mert bár problémái egyediek, s eredetükre évek óta keresi a választ egy analízis keretében, amely, mint minden gyerekkorban gyökerező probléma feltárása, sok időt igényel. Az ilyen dolgok mélyére hatoló témák mindkettőnk számára szolgáltatnak tanulságokat. Ezen kívül tudja, hogy részemről nincs se bírálat, se ítélkezés, csupán meghallgatás, s mindenki annyit ad magából, amennyit akar, amennyit bír. Az én meghallgatásom mintegy aktív együtt-gondolkodás.
Egyik barátnőm éppen vacsorára hívott meg egy vendéglőbe. Rossz napokat élt át a hét elején, ki kellett beszélnie magából az eseményeket. Beszélgetéseink érdekesek, mert bár problémái egyediek, s eredetükre évek óta keresi a választ egy analízis keretében, amely, mint minden gyerekkorban gyökerező probléma feltárása, sok időt igényel. Az ilyen dolgok mélyére hatoló témák mindkettőnk számára szolgáltatnak tanulságokat. Ezen kívül tudja, hogy részemről nincs se bírálat, se ítélkezés, csupán meghallgatás, s mindenki annyit ad magából, amennyit akar, amennyit bír. Az én meghallgatásom mintegy aktív együtt-gondolkodás.
Barátnőm kb. 10 évvel fiatalabb nálam, majdnem 30 éve ismerjük egymást. Én magam is bepillantást engedek olykor belső viharaimba, mintegy reakcióként, nomeg az egyensúly végett is, anélkül, hogy monopolizálnám a beszélgetést. Igaz, lenne mit analizálni rajtam is, de hetvenen túl már minek?... A jövőm immár mögöttem van.
Te szent vagy, ha mások - akár barátok - belső viharainak tapintatos hallgatója vagy. Többnyire megoldandó élethelyzetekben születnek az ilyen vallomások, lehet kimondatlan tanácskérés. Ha a múltban végbement rossz kimenetelű eseményről szól, akkor még borzasztóbb hallgatni, hiszen már kész, vége, tessék lezárni. Ha valaki meg a bánatát így tartja ébren, az sajnálatos.
VálaszTörlésNem tett jót a három hónapos, befelé nézésre ösztönző magányos karantén senkinek. Remélem, hamar talpra áll a barátnéd.
Klári, sajnos nem ilyen egyszerű a dolog... A múlt kinyomozásáról van szó, pontosabban egy élet elviselhetetlenné válásának okairól (két öngyilkossági kísérlet után)... Az analízis során a terapeuta el akarja vezetni az okok azonosításához, nem pedig gyógyszerekkel kábítani, esetleg kinyilatkoztatni... "...hiszen már kész, vége, tessék lezárni. Ha valaki meg a bánatát így tartja ébren, az sajnálatos." Ha ilyen egyszerű lenne a megoldás, gondolom, sokkal kevesebb lenne a depressziós! Ha valaki társaságban, munkahelyen találkozik vele, jókedélyű, mosolygós, "kiegyensúlyozottnak" tűnő embert lát. Problémái sajnos nem a karanténnal kezdődtek, hanem a kezdetek kezdetén, amikor anyja mindent megtett (nagy templomjáróként különben), hogy megszabaduljon egy magzattól, aki minden erejével megkapaszkodott... (az abortusz még tilos volt 60 évvel ezelőtt, de lehet, hogy vallása is tiltotta volna!) C. évekkel később tudta meg tőle.
TörlésRózsa, nagyon megértő vagy. Általánosságban és erős távolságtartással gondolom, amit gondolok, eszembe se jut összehasonlítani a nehézségeimet másokéval. A példáim a valóságból erednek. C. anyjának saját döntése volt, amit tett vagy nem tett, egy rendes pszichiáter helyére tehetné ezt is a paciense elméjében. Szörnyű ez a vergődés a többi nehézséggel együtt.
TörlésSzerintem az analizis kàros is lehet..van amii jobb ha rejtve marad.nem kéne forszirozni a feltàtàst mindenàron
TörlésFeltàràst
TörlésKlári, elismerem, hogy a részleteket nem ismerve, a józan ész érveivel felfegyverkezve talán sokan ugyanígy reagálnának. A valóságban a modern pszichiátria manapság azt is feltételezi, hogy a magzat születése előtti traumái (pl. egy "önálló" magzatelhajtási kísérlet) is hagyhat pszichénkben némi nyomot... A pszichiáter pontosan ezt és az ezt követő a sérüléseket igyekszik vele együtt feltárni és a "helyükre tenni".
TörlésAliz, azt hiszem, legtöbben nem puszta kíváncsiságból fognak egy hosszas és nehéz analízisbe, hanem mert ÉLETBEVÁGÓ szügségletté válik.
TörlésNem vonom kétségbe az okot.csak a módszer , az orvoslas helyességéről korantsem vagyok meggyőzödve. Ki beszélt itt kivancsisagról.én nem.az analizis kàros is lehet.nem véletlenul van rejtve amii rejtve van.
Törlés"Lehet", igen... Főleg, ha valami felsőbb, esetleg fatális indítóokot keresünk a rejtve maradásban ("nem véletlenul van rejtve ami rejtve van"). Esetleg pszichológiai oka is lehet: olyan elviselhetetlen esemény, melyet eltüntetünk tudatunk mélyén - persze nem szándékosan! - hogy élhessünk valahogy ezzel az öntudatlan súllyal is...
TörlésNem bírom megállni, hogy hozzá ne szóljak.
VálaszTörlésÉn is jó hallgatóság vagyok, mint Rózsa, ugyanakkor Klári, Veled is egyetértek, "szörnyű ez a vergődés a többi nehézséggel együtt." Az erős emberek nehezen viselik a gyengék vergődését.
Évek óta tapasztalom a barátnőmnél, hogy képtelen a majd 20 évvel ezelőtti válása traumáit feldolgozni. Amikor már nem bírom türelemmel hallgatni századjára, akkor sommás mondatokat mondok neki, amitől elmegy a kedve egy időre, hogy újra a szokásos csontján rágódjon.
Könnyű lehetne az élet, ha mindenki erős idegrendszerrel születne. A lelki traumákról meg könyvek ezrei szólnak.
Amúgy meg nagyon jó, hogy olvashatjuk egymás eltérő véleményeit.
Éva, nagyon örülök a hozzászólásoknak, főleg, hogy olyan sokféle vélményt tükröznek! Egyáltalán nem muszáj egyetérteni, hiszen minden vélemény saját nézőpontunkból, történetünkből indul ki, eképpen bennünket tükröz. Anyósom pl. nem bírta az ún. "köldöknéző" reakciót, a szerinte "csak akarni kell és minden a helyére kerül" jelszóval egyszer (épp nekem volt egy kis egzisztenciális problémám, nem életbevágó, de fájdalmas) kezembe nyomott egy szivacsot és tisztítószert, mondván: "súrold ki a kádat, és minden rendbe jön!"... És az is biztos, hogy valamivel könnyebb "látható" traumákat kezeni, helyre tenni (pl. válás), mint a gyerekkorban keletkező, a tudatalatt munkáló okokat feltárni...
TörlésHúha, de sok mindennel értek egyet és legalább annyival meg nem :). Ez most egy olyan téma itt, amit bizony rettenetesen nehezít a virtualitás... Nem is kellene belekotyognom! :)
VálaszTörlésMint Rózsa (= Mérlegek vagyunk, ugye:))) -nem mintha szeretném ezt, mint általánosítást, de itt pl.stimmel) magam is meghallgató-elfogadó-nem ítélkező vagyok. Sokszor (általában) ez is segítség. Hogy a vergődést nehéz elviselni? Persze, néha, de szeretettel telítve nekem ez nem gond. Remélem nem azért, mert nem vagyok erős?!:)
A lezárás fontos lenne a barátnődnek, nagyon is, de megjegyzem, vannak dolgok, amiket lehetetlen, és talán nem is muszáj. Csak valahogy túllépve elfogadni?... Már az eredmény, ha feldolgozza. Természetesen szerintem!
Az erős idegrendszer? Mit is jelent ez? És van ilyen? Illetve, ha valaki ezzel bír, vajon minden esetben erős tud maradni? És ha igen, vajon nem káros-e önmaga számára....
Persze én azt vallom, az élet nehézségeit, a ránkmért sorsot méltósággal, és lehetőleg megbékéléssel fogadjuk el. Néha azért ki lehet borulni, kiengedni a bennrekedő dolgokat, a megfelelő hallgatóság előtt :)))
A tűrésnek meg van határa...Alíz, bocsánatod kérem, hogy Téged hozlak fel példának erre, de a Te gyerekkori emlékeid bőven túl vannak azon a határon,ami lezárható lenne, sosem lehetne a bánat ébrentartása.
"Amúgy meg nagyon jó, hogy olvashatjuk egymás eltérő véleményeit."- írta Éva.
Ezért merem remélni, hogy senkit nem bántottam meg!!! Mert egy mérleg ezt nagyon nem szeretné:)
E.
Endi, a mi véleménycserénk kifogástalan hangnemben folyik, s ezt nagyon szeretem, hiszen ezáltal elismerjük mindegyikünk szabad és őszinte vélemény-nyilvánítási jogát!
TörlésNehéz-e elviselni más gondját-baját? Empátiás hajlam kérdése, nomeg azé is, hogy milyen gyakori (mi kb. havonta, mésfél hónaponként találkozunk). Az is fontos, hogy az érdeklődésből mindkét fél kivegye a részét, ha nem is kicentizve. Arra is ügyelünk, hogy ne legyen "katasztrófa-hangulat", legyen hely mosolyra és nevetésre is, ne csak komolyságra! (A terapeuta nem én vagyok, azzal hetente kétszer találkozik.) Hiszen én is azt szeretném, hogy C. úgy érezze, kifelé halad a csávából, s ez így is van. Ugyanakkor magamat is szeretném erről meggyőzni, saját problémáimat illetően, amiben ő is segítségemre van, sokszor nem is tudja, mennyire...
Az elengedés a CÉL. Elengedni viszont csak olyan dolgokat lehet, amit előzőleg sikerült feltárni.
Utolsó két mondatoddal messzemenően egyetértek!
E.ha màr megemlitettél...hadd hasznaljam fel a sajat peldam arra, amit mondtam ( nem veletlen marad rejtve ami rejtve van )..en csak onnantól emlekszem de szinte mindenre, hogy deportalasból Pestre ertünk!
VálaszTörlés