Keresés ebben a blogban

2020. október 2., péntek

Adalék az anyanyelv-idegen nyelv témájához

    Tudom, mennyire érzékeny téma sokak számára az anyanyelv kérdése. A magyar nyelv amúgy is nagyon egyedül érzi magát Európa közepén, ahol nincs közeli, sem távoli rokona, történelme folyamán sokszor került életveszélybe. Az első világháború kimenetele ráadásul megfosztotta lakosságának egy részétől, akiknek még nehezebb volt nyelvi fennmaradásukért megküzdeni.

   Sokszor olvasok elérzékenyült sorokat, idézeteket a magyar nyelv egyedülálló szépségéről, gazdagságáról. Attól eltekintve, hogy az összehasonlítási alapok általában egyoldalúak, a szépség és a gazdagság tekintetében vitathatatlanok. Sőt, büszke vagyok rá, hogy egy ilyen ritka és idegeneket próbára tevő nyelvet mondhatok magaménak! Ugyanakkor eszembe se jutna kijelenteni, hogy a magyar nyelv egyedül birtokolja ezeket a tulajdonságokat! Minden nyelvnek megvan a sajátos szépsége. A magyar nyelv játékos, találó, gazdag szépsége sajnos, egyre inkább csak a régebbi és az új rangos irodalmi alkotásokban van túlélőben. A mindennapi beszélt nyelvben, az interjúkban, ellesett párbeszédekben rengeteg magyartalan szabálytalanságot hallhatunk, sznob idegen szavakkal, rossz mondatszerkezetekkel, melyeknek példáját, sajnos, sokszor a TV, rádió újságírói szolgáltatják. (Ugyanez a helyzet a francia nyelvvel is, mondanám megnyugtatásul, ha ez megnyugtató lenne...) 

   Egyesek  -  Kosztolányi kivont kardjával kezükben  -  arra hivatkoznak, hogy csak az anyanyelvén fejezheti ki magát igazán valaki. "Csak anyanyelvünket érdemes beszélni, mindenkinek a magáét. A többi nem alkalmas a lélek kifejezésére", mondja ki egyenesen Kosztolányi, aki több nyelven olvasott, fordított, "újraköltött"  gyönyörűen. Sőt, messzire elmegy az ítélethozatalban: "A természet csak egyetlen édesanyát adott nekünk, csak egyetlen édes anyanyelvet." Ugyanakkor bevallja: "Csak anyanyelvem az igazi, a komoly nyelv. A többi, melyen sokszor olvasok, és néha beszélek is, csak madárnyelv." Azt hiszem, ez a vallomás foglalja magában annak különbségnek a lényegét, melyet előző bejegyzésemben próbáltam túl gyorsan és felületesen megfogalmazni. Más egy idegen nyelvben "benne élni", mint "néha beszélni" rajta.

   Hiába ismer elég jól több nyelvet is valaki, ha nem él az idegen nyelvben annyira, hogy a lehető legnagyobb mélységében átérezze, s azon a minimális követelményen túl, hogy nyelvi, nyelvtani hibákat ne ejtsen, olyan fokra jusson el, hogy az eredetileg idegen nyelv valóban a sajátjaként idomuljon a keze alá és lehetővé tegye, hogy alkotói nyersanyagként bánhasson vele. Mint a szobrász a keze alá símuló agyaggal.

   Mióta elmentem Magyarországról, mindennapi életem franciául folyik. Ennyi év után nemcsak otthonosan beszélem, hanem bizonyos mértékű (végül is ezt nem én dönthetem el) kreatív írásokat is elkövetek. Mit is kaptam a francia nyelvtől? Felszabadított a magyar irodalmi nyelvhez kötődő, kamaszkoromból eredő makacs gátlásaimtól. Mégis, minden alkalmat megragadok, hogy ápoljam ragaszkodásomat a magyar nyelvhez. Beszédre ugyan csak a nyári vakációk, esetleg a család idelátogatása ad alkalmat, de az írás fennmaradására kezdtem ezt a blogot, s az olvasásban sok jó könyv van segítségemre. 

    Az anyanyelv mellett más nyelv(ek) magas szintű ismerete nemcsak hogy nem jelent hűtlenséget, hanem gazdagabbá tesz. Az írás, olvasás mindkét nyelven  -  az anyanyelven és az adoptálton  -  elengedhetetlen segítség abban az állandó és minden bizonnyal halálig tartó munkában, amit a nyelv művelése jelent. Állandó, de nagyon szép és lelkesítő munkát.


Isztambulban bemutatom a magyar konyhát!


24 megjegyzés:

  1. Rózsa! Szombati napindítóként öröm volt olvasni a soraidat. Tökéletesen "gömbölyű"nek éreztem elejétől a végéig, és amikor megláttalak a gyönyörű kalocsai blúzodban a bejegyzés zárásaként akkor ütött igazán szíven a történet, ahogy elképzeltem, milyen lehet magyarként távol élni a hazától, ott és akkor nem tudva, nem remélve, hogy lesz-e még valaha végleges hazaérkezés. Egy biztos, Neked sikerült tökéletesen megőrizned az anyanyelv szépségét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, köszönöm megértő olvasásodat. (Nem mintha elfogadhatatlannak éreznék bármilyen megjegyzést, mely más álláspontot képvisel, a hangnemtől függ!...) A szülőföld, a haza bölcső, melyet nem tagadhatunk meg, mert ezer szállal magához köt bennünket, viszont nem muszáj a bölcsőben leélni életünket, se oda visszatérni meghalni... Ez utóbbi kérdés még egyelőre nyitott számomra: nincs kiválasztott sírhelyem (kijelölt ugyan van!), legfeljebb néhány személy emlékezetében, ha lehet, egy darabig... (tetszett az eredeti "gömbölyű"-ség képe! Valóban irtózom a "sarkok"-tól...)

      Törlés
  2. Érdeklődő és befogadásra kész emberek között nagyon jó magyarnak lenni! (Még itthon is, napjainkban...)A "felszabadító" idegennyelv már nem idegen neked, a te szinteden anyanyelvi lehet. Családod, barátaid igazolják, számos bejegyzésed érzékelteti ezt. Jó, hogy otthon vagy! Szélesebb a világod mint akár Kosztolányié.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, neked is nagyon köszönöm, hogy megértettél. A "felszabadító" jelzőt arra értettem, hogy nem félek - furcsa módon - megpróbálkozni "irodalmiul" kifejezni magam ezen az "adoptált" nyelven (én adoptáltam-e, vagy ő adoptált engem?...), mint a hajdani kovács, amikor fogat húzott... Magyarul viszont, azt hiszem, mindörökre lemondtam róla 16 éves koromban. Nem baj, ettől még nem dől össze a világ, s kedves tanárom nyugodjon békében. Úgy lehet, jót tett velem, amikor egyetlen mondattal elhallgattatott...

      Törlés
  3. Névtelen3/10/20 15:34

    Bár semmilyen nyelven nem beszélek, nem írok, a német és a francia nyelvtudásom passzívnak mondható, jóindulattal.
    De! Nagyon is ismerem apám, lányom révén a kérdést.
    Te egész fiatalon kerültél a francia nyelv közegébe, szinte egész felnőtt életed ott éled. Teljesen szívből értelek. :)
    Apámat nem is említem most, aki német, angol, francia, olasz, ógörög és latin tudását hasznosítva írt, levelezett és fordított. De egy kedves tudós barátja, leírom a nevét is, Decsi László, (egyetemi tanár, a gyógyszertan magas fokú művelője) lefordította angolra Rilke Őszi nap című versét. Csodásan!!! Apukám oldalakon át elemezte/méltatta baráti irigységgel ezt a fordítást. Ami szerintem is remekmű. Németül is szép, /szo-szo :)/ :) kiválóak a magyar megfelelői is. De az angol változat az igazi, a remekmű. És nem anyanyelven jött létre...
    Rózsa, írj és örülj a szépséges francia nyelv dallamának, varázsának még sok-sok soron át!
    E.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megértést neked is, kedves E. Több nyelvet is birtokolni megannyi "létezést" jelent talán... Behatolást is az azt beszélők lelkébe egy kicsit (bár a lélek szót kis fenntartással írom, mert nem tudom, ki mit ért alatta), s ez maga nagyon izgalmas dolog. Bizonyára jó lett volna édesapáddal ilyesmiről elbeszélgetni...

      Törlés
    2. Elkerültük egymást sajnos, Constantine-ban...Pedig ti felnőttek, biztos jót beszélgettetek volna :)

      Törlés
    3. Igen, mi 1974-76 között voltunk ott. Életünkben sok elszalasztott alkalom van...

      Törlés
  4. Kosztolányi 'kivont kardja' s az azzal való hadonászás durva tébvedés! Ő nagyon érzékletesen, finoman és differenciáltan ir e témárül,,,, (nem mint a kiragadott idézetek) (pl ". Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadtak."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kivont kard nyilván csak egy kép, s egyébként senki sem hadonászott vele... Az idézetek pedig nyilván kiragadottak, mint ahogy mindenki azt ragadja ki általában, mely alátámasztja a mondanivalóját... Szó szerint idéztem, ha nem is olyan hosszan, mint te.
      Problémánk nem ugyanaz. Senki sem tagadja az anyanyelv érzékletes szépségét, csak azt a "kizárólagosságot", melyet Kosztolányi tulajdonít neki. Ő valóban érzékletesen írja le az anyanyelvhez fűződő viszonyát, ugyanakkor azt is ő írja: "Csak anyanyelvünket érdemes beszélni, mindenkinek a magáét. A többi nem alkalmas a lélek kifejezésére". Ezzel a kizárólagossággal nem értek egyet.

      Törlés
    2. nem találó a kép (s ha valaki a kezében tartja azt a kardot, igenis kivánkozik oda ez a folytatás a szövegkörnyezetből) és hogy ne viseklné el más nyelvek szépségét Kosztolányi?!, ő a jeles műforditó....mégha el is ismeri hogy "műforditani olyan mint gúzsba kötve táncolni", ámbár ebben is igaza van... ha ismételt idézetednél tartok, igen, tisztázni kéne, ki mit ért lelken, mert attól tartok, akkor mégis csak Kosztolányinak lenne igaza e téren is (már ha egyáltalán meg tudnánk egyezdni a lélek eredeti mikéntjén)

      Törlés
    3. Nincs szerencsém: ismét olyasmit vetsz a szememre, amit nem állítottam ("...hogy nem viselné el más nyelvek szépségét Kosztolányi?!, ő a jeles műfordító..."). Nem ez az alap-problémám, hanem annak tagadása, hogy valaki az anyanyelvén kívül más nyelven is ugyanolyan jól - esetleg jobban - kifejezhesse magát, alkothasson! S valóban kérdés, hogy mit értünk egyáltalán a "lélek" alatt.

      Törlés
    4. erről van szó... s úgy tűnik mi nem ugyanazt!

      Törlés
  5. ajánlom, a kommenteket is, azzal, hogy eldönthetetlen kérdésekbe nem érdemes belekapni s vérre menően vitatkozni :)
    https://www.facebook.com/Noatukorben/photos/esti-sz%C3%A9pturi-t%C3%ADmea-a-k%C3%B6lt%C3%A9szet-t%C3%B6rt%C3%A9nete-el%C5%91sz%C3%B6r-a-form%C3%A1kt%C3%B3l-b%C3%BAcs%C3%BAzunka-ritmusr/1596318497062747/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aliz, legkisebb szándékom sincs vérre menően vitatkozni! Mindenkinek joga van saját véleményhez, sőt a világ, a létezés egyéni felfogásához is...

      Törlés
    2. csak a saját vélekedésünk védési módjában (s annak eseti el nem ismerésében) vannak különbségek! :)

      Törlés
    3. Aliz, én ezennel "elengedtem a csontot" (ld. 2019. nov. 14-i bejegyzésemet)...

      Törlés
    4. mindazonáltal én nen érzem magam "csontját makacsul szorongató kiskutyának"
      amúgy meg tiszteletben tartom, ahogy mindkét nyelvet (d) a gyakorlatban "üzöd" :)
      s meg is értem elfogultságaidat....

      Törlés
  6. Kosztolányi csakugyan védi a magyar szavakat, lehetőleg mellőzve az idegeneket. Azért mégis Appendicitis egyik novellájának a címe, egy másiké A detektív.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az appendicitis latin orvosi szakszó a vakbélgyulladásra, s ennek a novellában, a diagnózis miatt nagy szerepe van, kikerülhetetlenül pl A detektivhez nem tudok hozzászólni, nyomozót kellett volna irnia, ha következetes?

      Törlés
    2. Mick, teljesen igaza van Kosztolányinak, amikor védi a nyelv "tisztaságát" a felesleges idegen szavaktól, amikor arra eredeti szó is létezik. Én magam is igyekszem vigyázni erre (ha bizonyára meg is botlok néha), magyarul is, sőt, franciául is!
      Itt viszont a bejegyzésem témája egészen más volt (tudom, hogy tudod), de megérttetni világosabban nem tudom magam, mint ahogy az éjjel 2 óra felé adott válaszomban meg kíséreltem. Ezért dobtam be a törülközőt.

      Törlés
  7. Azt hiszem, az alapkérdésben vitathatatlanul igazad van. Nincs két egyformán hajlékony nyelv, de mind alkalmas arra, hogy a sajátságait jól használva azt mondjuk el, amit akarunk. Neked ez sikerült. Elhiszem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet, Mick. S minden csodálatom a nyelv gazdagságát kihasználó jó íróké. Bármilyen nyelven. Esetleg többön is...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...