Tavaly nem is küldtem újévi lapokat: novembertől, vagy talán már októbertől tavaszig nehéz időszakot éltem át, szinte képtelen voltam megmozdulni, de sokszor se ülni, se állni, se menni, de még aludni se bírtam. Fel kellett függeszteni gyógyszerem jó két hónapra, azután kezdett jobbra fordulni a helyzet, bár a gyógyszert folytatnom kell. Életem végéig, mondják a doktorok, bár azt nem említik, hogy ez még hány évet jelent...
Ha el volnék telve önmagammal, kicsit babonásan azt is gondolhatnám: no lám, meg is látszott azon a 2020-on (már maga a két húszas is furcsa volt!), hogy nem küldtem senkinek jókívánságokat! Ezúttal karácsony és újév között erőt vettem magamon (nem is tudom, honnan merítettem, olyan fáradt voltam december végén): rajtam ne múljon 2021 boldogsága! Elkészítettem a fenti rajzot, bár kicsit kijöttem a gyakorlatból a hosszú szünet alatt. Tekintete kissé melankólikus, de nem szomorú. Magam is gyakran vagyok ilyen lelkiállapotban, mint akit nem vet fel ugyan a remény, de nem is él tömény reménytelenségben : "Majd meglátjuk!", ez lenne az életfilozófiám. 73 év tapasztalatai vannak mögötte.
Ezzel a képpel kívánok hát minden jót a blogomra betérő minden kedves ismerős és még több ismeretlen olvasónak!
ezt vártam! Nagyon szép! én bizakodónak is látom a tekintetet, összetett - azért hiteles!!!
VálaszTörlésKöszönöm, Aliz. Számomra is a tekintet a legbeszédesebb. Volt idő, amikor csak szemei voltak a figuráimnak, szájukat "kitöröltem": az ilyesmi nem tudatos elhatározás kérdése...
TörlésÚjra és újra megnézem ezt a rajzot. Nem tudok betelni vele. Olyan sokrétű az üzenete, még a 20.századot is idézi, ne vegyétek belemagyarázásnak. Hiteles. Kultúra és tehetség van benne.
VálaszTörlésIgen Klári, pontosan. Nem tudok magam sem betelni vele. Mióta itt néz rám, keresem a megfelelő szót, de még mindig nem találom. Ábrándos, szomorkás, de bizakodóan, mindent tudón néz...Ez mind együtt, és mégsem fejezi ki jól az érzést. No, hát ezért csodálatos a képzőművészet. Amit mérhetetlen sok szó se képes elmesélni, egy ilyen szépséges rajzra nézve emlékek, érzések sokaságát "látjuk" ...bent a szívünkben, lelkünkben tudjuk csak igazán, mit is mond.
TörlésE.
Klári, jólesik, amit írsz (írtok): az ember sose tudhatja, mit éreznek azok, akikhez eljut az üzenete! Ezért is fontos számomra, hogy ne én mondjam meg, "mit akart kifejezni" az, aki elkövette. (ezért volt számomra kínszenvedés hajdani magyar irodalmi óráink verselemzése is egykori - tehetségtelen - tanárunkkal... kínlódó favágás volt...) Amit írsz, nem "belemagyarázás", hanem "megérzés".
TörlésE., jól megfogalmaztad mindenesetre, milyen nehéz az érzelmeket szavakkal pontosan kifejezni! Rajzolás közben is így megy valahogy: az ember keresi a pontos vonalat, azt a milliméter töredékét, amin minden múlik, amely mindent megváltoztat, elront vagy eltalál...
TörlésSosem tudtam megérteni, hogy a tálentumosok miért nem adakozóbbak.
VálaszTörlésA rajzod csoda.
Köszönöm.
Márta, köszönöm, amit mondasz és hogy közéjük sorolsz! A tálentumosok egy része örök kételkedő önmagában... Hogy is lehetne biztos? A magabiztosság számomra maga a vég. Mindig kérdezni, bizonyítani kell, nem eltelve megállni.
TörlésMég nincs 24 órája, egy teljes napja sem, hogy megláttam a rajzod, de már legalább 5-6 alkalommal jöttem vissza megnézni, "szemezni" vele. Nem tudom leírni, hogy mi ez az érzés, de ahogy telik az idő, kezd szorulni a szívem, és próbálom meghallani, mit mond nekem az arc. Éterien tiszta a tekintet, finom a szájvonal, a korát meghatározni sem tudom, éppúgy lehet 12 éves, mint 25, leginkább olyan sem nem kislány, sem nem felnőtt nő. Egy biztos, hogy teljesen romlatlan.
VálaszTörlésRózsa! Ha soha többé nem tudnád rávenni magad további rajzolásra, akkor is tökéletesen nyugodt lehetnél, hogy ezzel a rajzoddal feltetted a koronát az eddigi művészetedre.
Nem igazán értek sem a rajzoláshoz, sem a festészethez, az akvarellekhez sem, de számomra soha nem volt kérdés, hogy a munkáidból sugárzik a tehetség.
Éva, nagyon érdekelt, amit neked is "mondott" ez a rajz. Nem beszélt a póz technikailag nagyon nehéz, "nyakatekert" voltáról, amivel meg kellett küzdenem, sem arc "tengelyéről", mely ha 1 mm töredékéig is hibádzik, felborítja az egyensúlyt, amit a rajzoló azonnal észrevesz és addig küzd vele, ameddig kell. Akárcsak a szemek kifejezésével, ami a keresgélés folyamán alakul ki, hogy egyszer csak azt mondhassa a rajzoló: "stop! egy lépést se tovább!" Aki nézi, annak nem muszáj tudatában lenni mindennek: elég átadnia magát a megérzéseinek...
TörlésKöszönöm a jókívánságot. Szép a kép, nekem tetszik.
VálaszTörlésKöszönöm, Éva.
TörlésNos, erre nem mondhatod, hogy nincs befejezve. Továbbfejleszthetetlen. Íme a nő.
VálaszTörlésNem mondom, Mick. Másnap visszatértem rá, mert kis pihentetés után tűnnek szembe a hibák (az írásban is, igaz?) Amikor úgy érzi az ember, hogy a legkisebb vonal is túl sok lenne s csak rontana rajta, abba kell hagyni...
Törlés