"Nem hagytalak el gyönyörű vad ifjúságom,hangod mintha tárna visszhangzana, szívemben szól ma még.A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék."
(Radnóti:
Páris, 1943)
Elég volt ez a pár sor egy F-B oldalon: számomra teljesen ismeretlen személy idézte fel néhány fotóval illusztrálva Radnóti versének helyszíneit. Ez a három sor nekem szólt, kitárt egy csupán erre váró ablakot, hogy beáramolhasson, vagy inkább ellenállhatatlanul beözönljön "gyönyörű, vad ifjúságom" hamisítatlanul megőrzött érzése. Mostanában egyre többször fordul elő velem. Váratlan ajándék, együtt jár az érzelmek néhai viharaival, melyek érintetlenül hullámzanak fel, maguk után hagyva a felzaklatott, öregedő, minden bölcsességtől ilyenkor hetedhét országra járó lelket...
Ajándék ez valójában? Átélni gyönyörű, mintha friss tavaszi levegő áramlana be egy fülledt téli szobába. Alig veszünk belőle néhány mély lélegzetet, máris tovább illan könnyedén, kisebb-nagyobb romhalmazt hagyva maga után... Az elmúlás kegyetlen valóságát, az elszaladt évek - elszaladt élet? - józan megállapítását, mellyel oly nehéz megbékélni, akármilyen csalóka vigasszal, kegyes hazugsággal próbáljuk magunkat ámítani...
"Így megy ez..." Pedig a lány a rajzon mindig vár valamit. Valami mást, valami újat. Vagy valakit.
VálaszTörlésIgen, ebben hasonlitunk... Bár a legkisebb illúzió nélkül...
Törlés"Elszaladt élet." Ma van a születésnapom, ismét eltelt egy év nagyon gyorsan. Szép az írásod, köszönöm, hogy olvashattam.
VálaszTörlésÉn köszönöm, Éva. Legyen szép estéd.
TörlésSzép szavak a szép képhez. Mindkettő a lelkemhez szólt.
VálaszTörlésApám sorai ideillenek:"Látod nem maradt más vigasztalás gyarló létünkre vélt igazolás,...A nap lassan a hegy mögé bukik.Őrizd görcsösen az emlékeid."
Az ifjúság váratlanul, rendszer nélkül felbukkanó emlékei bizony bármilyen szépek is, megdöbbentenek... elmúlt mindez szinte egy szempillantás alatt?!
De az vigasztal, mennyi de mennyi emléket "gyűjthettem"!
E.
Valóban érzek rokonságot édesapád soraival, kedves E. ... Mi is maradt más, mint az emlékeink? Itt a váratlan, hiteles valóságukról írtam, ami úgy tör ránk, mint egy szélroham és ugyanolyan gyorsan továbbáll, csak az ízük nyomát felejtik itt...
TörlésMINDEZ RADNÓTI HIBÁJA...
VálaszTörlésMa is gyűjthetünk emlékeket...
VálaszTörlésHisz nem tudjuk mennyi még az annyi.
Különösen tavaszra várva jó érzés olvasni R. M. friss sorait.
Tudom, Márta, vannak is, csak az ízük egészen más...
Törlésvalóban gyönyörű, magávalragadó sorok...
VálaszTörlésén is így érzek egyre gyakrabban, megelevenedő emlékeimmel együtt (bár fölöttük mimelem a bölcsességet immár :)
(sajnos legtöbbször szomorú aprópója van a múltidézéseknek...a veszteségek)
Nálam nem szomorúak, mert távol élek és sokszor nem is tudok a veszteségekről (kivéve persze a családot érintőeket)... Igy ezeket a hangulatokat váratlanul és a múlt frisseségével élem át, nem pedig a jelenkori veszteségek szomorúságával.
Törlésha nem kutatsz utánuk, én is az interneten rájuk nem egyszer... :( (megfér egymás mellett a "múlt frissessége, és a "jelen veszteségének szomorúsága" - sőt: egymást felerősitik!)
TörlésBevallom, nem kutatok az esetleges halottak után, inkább az élőkkel foglalkozom: eléggé elfoglal ez is és előbbre visz, a halottak társaságában egy egész örökkévalóság vár ránk amúgy is (elég hinni benne...)
TörlésMost persze nem családfa kutatásról beszélek: az enyémen igen kevés híres ember hagyott nyomot a Neten, örökségüket génjeimben hordozom, ennek mélyen és hűséggel tudatában vagyok és nekem ez elég is.
még mikor kutatok, én is élőknek hiszem őket! csak menet közben derül ki....
Törlés(a családfám, ami igazán szépen kilombosodott, eszembe se jutott most! - bér még jócskán van kutatnivalóm! - de most másról beszéltünk, nem?)
olyan furcsán háritó vagy velem (újabban.. miért?)
Valóban hárítok?... Inkább kicsit "védekező állásban" vagyok, mert várom, hogy miként fogsz ellentmondani nekem... :))
Törlés("chat échaudé craint la pluie" vagyis: "amelyik macska egyszer megjárta, fél az esőtől is")
előre? s közben te esel át a ló túlsó oldalára :)
Törlésa dolgok ellentmondásosak, az a természetük! épp ezért egyáltalán nem kell tartani tőlük, attól se aki kimondja. Én magammal is szoktam vitatkozni, azaz ellentmondásosságukban látni a dolgokat! Unalmas lenen az élet egy örökös dicsérő kórussal. (lásd Madách Tragédia első szin) . sajnálom ha úgy érzed, hogy "megjártad"...
Nem hiszem, hogy dícsérő kórusokat reklamálnék... sőt, nem muszáj mindenben egyetérteni sem. De nem akarlak újabb steril vitára ösztözni.
Törlés(Irtam egyébként : "Most persze nem családfa kutatásról beszélek")
hát néha úgy túnik....
Törlésegy vita sose meddő!!!
nem tudom, miért térsz midig vissza a "családfa kutatás"hoz (ha negative is !
Te említetted a kutatást a Neten ("Ha nem kutatsz utánuk..."), ahol gyakran halottakra bukkansz... Erről jutott eszembe a hajdani családfa kutatásunk a parókián (akkor még nem is volt Internet köznapi használatban) Gilbert-rel... Azóta sem.
TörlésVallom, hogy mindenki tegyen a saját blogjával, amit akar, még akkor is, ha néha irritál valakit a bejegyzése, anélkül, hogy valahonnan. azonnal lecsapna rá az ítélet. Hangsúlyozom, hogy ez csak egy elvi kérdés (és nem burkolt vád!!), amihez igyekszem tartani magam.
az nem CSALÁDFAkutatás volt!!! egyszerű google... legutóbb egy emléklap stb...
Törlésmiért fogalmazol ilyen erős szavakkal? "itélet"! Nem értelek... komolyan! Nem merek ezentúl semmit se reagálni (mint ahogy mintha te is tennéd!) Nagy kár! "én még őszinte ember" vagyok..:) de egyedül nem megy, ez se...
most látom: a vers születésének éve megegyezik a én születésem évével!
VálaszTörlésMég 1 éve maradt az életből, melynek széségéhez annyira ragaszkodott, s melytől 35 évesen fosztották meg...
Törlésapámat hasonlóképp, egy év különbséggel
Törlés