Rohan az idő... Vajon miért van, hogy hatvanon túl egyre nő a sebessége? Már megint eltelt egy hét. "Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál"... írnám József Attilával. A nagy rohanásban szeretnék megkapaszkodni valamiben, hogy legalább megérthessem, hova és mire fel ez a száguldó idő, mely egyre szalad ki a lábam alól, mint valami fejvesztett futószőnyeg. Hiába igyekszem, nem bírok vele lépést tartani, alig tudom élvezni a perceit, mert máris a következőre kell koncentrálnom, attól tartva, hogy elfeledkezem valami égbekiáltóan fontos teendőről!...
Ha néhány évtizeddel ezelőtti emlékekre, hangulatokra visszagondolok, nyoma sincs a sietségnek, az idő többnyire lassan pereg, mint valami ráérős homokóra. Mégsem emlékszem az unalom érzésére. Mintha minden úgy és akkor történt volna, amikor eljött az ideje, s minden tapasztalat, tennivaló rejtegetett valami titkos értelmet, tanulságot, felfedezést. Még a mindennapos kötelezettségek is megnyugtató támpontul szolgáltak világom szilárdságának bizonyítására. Igy aztán minden új eseménnyel a világ nyílt tágabbra, színesebbre, hívogatott újabb felfedezések felé.
 |
| a nagypiriti templom (ott készült kamaszkori akvarellem) |
Végre kielégíthettem olvasási étvágyamat is, Ida néném szatyorszám hordta nekem az olvasnivalót. Időm jó részét unokatestvéreimmel töltöttem : én voltam a rangidős! Nagynéném tehenének őrzése mellett minden elfoglaltság érdekesnek tűnt: a széna forgatása, gyűjtése a réten, ahol a villa szöcskék hadát ugrasztotta fel az illatos rendek alól; egész napos kirándulás nagybátyám lovaskocsiján a Somló-hegyre, ahonnan sötét éjjel értünk haza, a lovak ráérős ballagása elringatott bennünket a csillagos ég alatt... S még sok-sok érdekes esemény, mely másnak talán említésre se lenne méltó, nekem izgalmasan új volt, mert a szabadság érzése itatta át.
Ezen én is szoktam gondolkodni, hogy miért rohan az idő most gyorsabban, talán kicsit ez a több mint 2 éve tartó bezártság is adja ezt az érzést, talán mi is sietettjük, hogy legyünk már túl rajta.
VálaszTörlésAz írásodról eszembe jutott Salvador Dali és a világ egyik leghíresebb festménye, Az emlékezet állandósága, amelyet az idő relativitása, egy rég elfeledett emlék és egy tál olvadt camembert sajt ihlette. Sosem szerettem a fizikát, túl elvontnak tartottam, és csak úgy tudtam megjegyezni a relativitáselméletet is, ahogy maga Einstein humorosan és egyszerűen megfogalmazta: „Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.”
Megint sikerült meglepned a kamaszkori akvarellel...
A fizika tantárgya számomra is behatolhatatlan volt!
TörlésAz a gyanúm, hogy Einstein példájánál azért bonyolultabb dologról lehet szó!...
Az idő rendkívüli felgyorsulását pár év óta érzem különösen, mióta a hatvanon jól túlléptem, tehát még a Covid előttről.
Köszönet az elismerésért a rajzot illetően: úgy 14 éves lehettem... A füzet is tisztes kort megért.
Emlékszem, mikor elmentünk ebbe a faluba pár éve, mert egyszer írtál róla. Szerettem volna látni a helyet, ahova téged annyi emlék fűz. A Somló-hegyről is te jutsz eszembe.
VálaszTörlésSzép az akvarell. Nagyon tehetséges voltál már akkor is festésben.
A lassú, hosszú vakációk gyerekkorom óta számomra is emlékként ivódtak belém. Én otthon töltöttem mindig a nyarat.Olvastam, babákkal játszottam és a szomszéd gyerekekkel. A babáknak maradék anyagokból ruhát varrtam, és kirúzsoztam a szájukat, a körmüket színes ceruzával kifestettem. Királykisasszonyokat rajzoltam. Csak gimnazista koromban mentünk el az osztálytársaimmal sátortáborba a Balatonhoz egy hétre.
Na, és a fekete-fehér TV. Odamentünk azokhoz, akiknek volt, és együtt néztük. Aztán mi is vettünk, ha jól emlékszem 1964-ben. Mekkorát változott azóta a világ. Akkor lassan telt az idő. A vakáció hosszú volt. Pontosan úgy, ahogy írod. Most az én időm is szalad.
Éva, küldtél is egy fényképet, amit M. készített majdnem hajszálpontosan ugyazon a helyen, ahol én leültem egy fa alá a falu bejáratánál, amikor ez a rajz készült... Nagyon megörültem neki! Sokat rajzolgattam, festegettem ezek alatt a nyári vakációk alatt. Mindenre volt idő! Mintha nem sürgetett volna senki, semmi. Ez adta valüszínűleg a pillanat szabad megélésének ritka érzését...
Törléstalán nem az idő gyorsult fel, hanem mi le-... :( (A végeredmény ugyanaz)
VálaszTörlésEz is egy fontos aspektus...
TörlésAz eredeti kérdés kissé költői volt, persze, mivel csak az idő ÉRZÉKELÉSÉNEK szubjektív voltáról van szó: miért TŰNIK gyorsabbnak az idő múlása?...
hát épp ezért, nemde? :)
TörlésAz a dunántúli nyaralás... Úgy írtad le, hogy látom magam előtt, mint a képet, amit kamaszkorodban festettél és nekem nagyon tetszik! :) Sosem tudtam festeni, a végére mindig elsötétült a kép, persze nem magától, hanem tőlem. :) A ceruzával jobban bántam, jobban is szerettem.
VálaszTörlésAz idő..., úgy érzem a hossza fordítottan arányos az ember korával. Nehéz elfogadni, de mit lehet tenni? A gyorsabban múló időt nyakon kell csípni és a lehető legtöbbet belezsúfolni, mint ahogy Te is teszed. Igazán nem unalmas, nagyon gazdag az életed és ezt magadnak köszönheted. És milyen jól teszed! :)
Köszönöm, Borka! Az akvarell kényes műfaj: könnyen "bepiszkítja" az ember a papírt a sok réteg festékkel, pedig az a lényeg, hogy hagyjuk "lélegzeni"...
TörlésValóban nem unatkozom egy percig sem, inkább nem jut mindenre idő, de nagyrészt azért is, mert jóval kevesebbet bírok. Ha muszáj pihenni, pihenek is, hogy újra nekiindulhassak. Ebben nagy segítség az autó, amíg vezethetek...
Megannyi emlék, illat, szín és fény villant a szívemben, elmémben.
VálaszTörlésKérek még képeket!
Áldott ünnepet kívánok!
Márta
Neked is szép és meghitt Karácsonyt kívánok, Márta!
TörlésEzek a régi emlékek számomra is jótevő villanások, melyeket gondosan őrzök!
Remélem és kívánom, hogy nagyon kellemesen töltöd a karácsonyi ünnepet, lehetőleg szerető családod körében!
VálaszTörlésPihenj sokat Flora, gyűjtsd az erőt a mindennapokra. :)
Köszönöm, kedves Borka, remélem, kellemes lesz: egyelőre az előkészületeknél tartunk! Fiam, menyem ma érkeznek (a lányok már vasárnap óta itt vannak) a kutyával és este a másik nagyszülőknél lesz a vacsora.
TörlésIgy a pihenésre majd csak hétfőtől kezdek majd gondolni, de az unokáimmal is nagyon szeretek lenni! Sokat beszélgetünk, nagyon aranyosak és érdekesek ebben a korban is.
Neked is a legszebb Karácsonyt kívánom!