Tegnap este (filozófiai jellegű) társulati összejövetelen vettem részt, amely szokás szerint kis közös vacsorával végződik, hogy az összejövetel hivatalosabb jellegét így feloldva, szabadabban elbeszélgethessünk egymás ügyeiről-bajairól, esetleg elvontabb, bonyolultabb témákról is. Sajnos, az utóbbi két évben a járványhelyzet miatt ritkábban találkoztunk, nem beszélve a közös vacsoráról.
Úgy harminc körül jöttünk össze. A téma az áldozatvállalás volt, amelyről mindenkinek a dolog nehézsége jut eszébe elsősorban. Szóba jött az antik kultárákban az áldozathozatal szerepe, mely sokszor emberek vérét is kívánta : elég, ha csak az aztékokra gondolunk, bár messze nem voltak egyedül. Felettünk álló, sorsunkat eldöntő erők kiengesztelése, jóindulatuk kivívása volt a célja, esetleg hálaadás a beteljesült fohászért. Eljutottunk a mai értelmezéséhez is, amely számomra főleg időm, erőm egy részének feláldozását jelenti egy magasabbrendű cél érdekében, ami lehet közös is, de egyéni is. Egy gyerekét egyedül nevelő szülő bizonyára jól ismeri a fogalmat. A gyerekkel semmiképp se szabad éreztetnie, nehogy bűntudatot ébresszen benne, hiszen ő nem oka, inkább szenvedő alanya a kialakult helyzetnek. Lehet persze számtalan egyéb formája is.
Az egyéni áldozatvállalás az én értelmezésemben azt jelentené, hogy magammal szemben támasztott magasabb rendű követelményeknek hogyan feleljek meg. Például elhatározom, hogy kényelmem, pinenőidőm, esetleg lustaságom némi feláldozásával belemerülök valamilyen téma tanulmányozásába, amelyről eddig csak felületes fogalmaim voltak, de úgy érzem, hogy szellemi épülésemnek jót tenne - talán úgy is mondhatnám, hogy lassítaná szellemi leépülésemet, mely elkerülhetetlenné válna, ha nem állítanám magam újabb és újabb kihívások elé. De lehet az egy kisebb novelláskötet összeállítása, csak úgy a magam örömére. Hősies áldozatvállalásom nem terjed odáig, hogy elküldjem egy kiadónak is.
(photo: J-P. Nicol)
Írj és rajzolj!
VálaszTörlésHidd el sokak örömére és épülésére szolgál!
Márta, ez a kettő akkor lenne áldozat számomra, ha egyikről lemondanék a másik javára (mert mindkettőből csak teljes bedobással lehet érdemlegeset alkotni!), de képtelen lennék választani! Ezért marad számomra a felszínes dilettantizmus, ami végül is jobb a semminél, nem igaz?...
Törlésnem tudom a francia nyelv hogyan játszik a fogalmakkal, nekem magyarul erről sok minden eszembe jutott: JÁTÉK A SZAVAKKAL mekkora különbség, hogy valaki "áldozattá válik" vagy "áldozatvállaló" lesz...még az se egyértelmű, mi a "mai értelmezésben" áldozat? a "feláldozom" szót gyakran az "adok" (odaszánom, felkínálom, megfelelek, ráfordítom) szinonimáinak vélik ...
VálaszTörlésmég az sem lehet egy kalap alá venni, hogy az "áldozat": mikor erőszakot elszenvedő, mikor önzetlen segítő és mikor vallási céllal Istennek felajánló...
nekem nem tűnik egyértelműnek az sem, hogy áldozatvállalásnak hívnám-e saját mindennapjaim kihívásait, feladatait (akár egy fogorvoshoz-menés, akár más feladat elvégzését, vagy bármi más komfortzóna-elhagyást
azt gondolom, az, hogy mikor - milyen feladatok elvégzésekor - tekintem magam "áldozatnak" és mit képzelek hősiesen szenvedő áldozatvállalásnak...egyrészt helyzetfüggő, másrészt, a helyzeteket is sokféleképpen lehet értelmezni, azalapján, hogy az áldozatiságról mit neveltek belénk szociokulturális kontextusaink során, és milyen saját személyiségjellemzőink alapján hogyan képződnek bennünk ezekről alap"igazságok"...
így felszínesen
Kati, kérdéseidben ott a válasz is: ha megvizsgáljuk a szó értelmét, semmi sem "egyértelmű"... az "áldozatvállaló" esetében a "vállalás"-on van a hangsúly, míg a "válni, válás" az elszenvedés passzív jellegét tükrözi. A "feláldozom"-ban benne van, hogy valamibe kerül nekem (erőfeszítés, pénz, idő stb.) Hogy az áldozat lehet-e önkéntes vagy elszenvedő fél, a helyzettől függ.
TörlésA mindennapok "feladatainak" elvégzését nem jósolnám az áldozatok közé, hiszen többnyire nincs bennük a választás lehetősége.
Utolsó bekezdésed részben felel is a kérdésre, egyetértek vele én is, azzal a pontosítással, hogy nem tekintem magam szakértőnek, csak "töprengőnek"...
Pedig jó lenne, ha egy kisebb novelláskötetet elküldenél egy kiadónak. Sokaknak adnál vele örömöt. Sőt, magadnak is, ha meghoznád ezt a döntést.
VálaszTörlésKöszönöm, Éva: a döntés már nagyjából megvan, de lassú vagyok és bizonytalan, tétova...
TörlésKedves Rózsa, ha csak és csakis a magad örömére összeállítasz egy novelláskötetet és örömöd leled abban, hogy erre időt és energiát szánsz akkor már megérte. Még akkor is, ha a kézirat sosem jut el egy kiadóhoz, de ha mégis eljut, akkor szóljál majd, hogy hol lehet megrendelni :)
VálaszTörlésKedves Zsuzsa, a szövegek már léteznek nagyjából, válogatás, csiszolgatás alatt (francia nyelven). Érlelem őket... Eredetileg tervezett felolvasó estjeinket illusztrálnám vele. Nálam azonban sokszor a tervezésben ki is merül minden energia, de legalább addig jól érzem magam!
Törlés