Február kitett magáért

    Február utolsó napjai... Hallgatjuk a híreket Ukrajna felől. Az itteni elnökválasztási kampányról szinte teljesen eltereli a figyelmet. Emmanuel Macron, aki egyben az EU elnökségét is ellátja 6 hónapig, szívesen mellőzte volna Putyin megmozduláást ráadásként. Mindenki visszatartja a lélegzetét: sose lehet tudni, mi lesz egy ilyen helyzetből, kiszámíthatatlan ellenféllel szemben.

   Itteni barátaim elárasztanak kérdésekkel: én ugyebár, 26 éves koromig másképpen voltam "programozva", talán jobban megértem a számukra alig érthető szituációt... Valóban: miután Putyin hatalomra került és először láttam egy felvételen végigmenni a piros szőnyegen, első gondolatom az volt, hogy ez az ember olyan, mint egy KGB-s tiszt! Arcán a legkisebb emóció sem tükröződött, akárcsak valami álarcon, s csak egyik karját lóbálva, mereven lépdelt a végetérhetetlen szőnyegen, akar egy automata. Kifürkészhetetlenül.

   Inkább felidézném az elmúlt hetet, különös tekintettel a szombat-vasárnapra. A hét végét a gyerekeknél töltöttük, kissé előbbre hozva Lucie 16. születésnapját.

   A nap mindvégig bőségesen árasztotta sugarait, amelyre mindnyájunknak nagy szüksége volt már. Igaz, hogy én a házukba belépve rögtön nagyot estem, megbotolva egy láthatatlan küszöbben. Ennek következtében sántikálva töltöttem a hét végét, pedig a gyerekek finom programokat szerveztek. Kezdve mindjárt egy vendéglői meghívással, majd onnan egyenesen a Vuitton Alapítványba mentünk, ahol a Morozov-gyűjtemény kilálítása zajlik több hónapja (olyan nagy volt az érdeklődés, hogy meg kellett hosszabbítani április elejéig). Először hagyta el a gyűjtemény Oroszországot. Titkos vágyam volt, hogy megnézzem, de nem akartam a gyerekeket ezzel is terhelni. François meglepetésként a Neten lefoglalt 5 belépőt, és én boldogan sántikáltam végig a jó 5 órás látogatást.

Van Gogh

   A Morozov testvérek óriási gyűjteményt hoztak létre a 20. sz. elején, főképpen Iván, a fiatalabbik testvér, elsősorbn a francia és orosz modern festők műveiből. A gyűjtemény a huszas évek elején állami tulajdonba került, s miközben Ivan Morozov egy faházikóban végezte életét, a műveket szétosztották az Ermitázs, a Tretyakov képtár és a Puskin Múzeum között. 

   Renoir, Cézanne, Derain, Bonnard, Gauguin, Degas, Lautrec, Van Gogh és még sokan, Szerov, Goncsarova, Koncsalovszkij, Szarjan, Vrubel stb. az oroszokat képviselve teszik ki a kb. 200 képből álló bemutatót. 5 szintet és szintenként több termet jártunk be és a végén két lábamból nem maradt más, csak az égető fájdalom érzése. Mégis úgy raktározom el az élményt, mint az idei év egyik legszebbikét.