Keresés ebben a blogban

2022. július 24., vasárnap

Egy szombat esti jó mozi - kell-e ennél jobb kánikula idején?

    Kánikulai hangulat uralkodik az általam látogatott blogokon is... Mintha nemcsak tenni-venni, kimenni nem lenne kedve senkinek, hanem még a gépe előtt pötyögni sem, mintha az agyunk járása is lelassulna ilyenkor... Észreveszem magamon, hogy eggyel több kávét kell meginnom ahhoz, hogy kipréseljek magamból egy kisebb agyteljesítményt is. Pedig jó adagot tervbe vettem a nyár hónapjaira; belőlük is lassan eltelik már az egyik.

   Tegnap Martine barátnőm mozdított ki a tespedésből. Igaz, előtte már túl voltam egy megerőltető bevásárláson (remélem, legalább 10 napig nem lesz gondom rá!), de a napokban javasolta, hogy a hét végén menjünk moziba (légkondicionált termek!), melyet egybeköthetünk kis vacsorával, ha kedvünk támad hozzá.

   Nem sok érdekes film akad a mozi 16 termében futó választékból, az óriási parkolóhelyen is könnyen találtam helyet este 7 után, pedig ez máskor csúcsidőpontnak számít. Mi történt? A fél város elutazott volna vakációra?...

   Kinéztünk egy filmet a nyári felhozatalból, mely általában fele-fele arányban áll rajzfilmekből és amerikai csihi-puhiból: engem mindkettőtől menekülési vágy fog el. Nem beszélve egy-két ronggyá űzött vígjátéki fogásról, melyek halálra untatnak... Dominik Moll filmje " La nuit du 12" ("Tizenkettedike éjszakája" : csak később derül ki, hogy a "12" dátumot jelent) azon filmek közé tartozik, melyek fogva tartanak. Bár első látásra kriminek tűnik, de olyan kriminek, melyben inkább szó van a rendőrség munkájáról, kétségeiről, reményeiről, emberi problémáiról, mint magáról a nyomozásról, talán inkább annak hátteréről... Ami viszont nem akadályoz meg bennünket, hogy az egyre növekvő feszültség rabjaivá váljunk mi is, s a végén percekig üljünk a kigyulladó nézőtéren, mielőtt mozdulni tudnánk a majd 2 órás fogvatartottságból...


   Utána pedig feszültségoldónak, "moules-frites"-(kagyló-sültkrumpli)-1 pohár sör-1 csodálatos "Pavlova" társaságában, kedvenc "törzshelyünk" egy intim sarkában, jó másfél órán át megtárgyaltuk frissen felmerült gondolatainkat...


6 megjegyzés:

  1. Névtelen25/7/22 13:29

    Istenem, milyen jó annak, akinek vannak ilyen barátai! Beülnek egy moziba és utána megbeszélik, hogy mit láttak! El se tudod képzelni, hogy irigyellek ezért!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban szerencsém van, nem tagadom! Van, amikor többen is megyünk egyszerre, filmrajongók. A film utáni beszélgetés legalább olyan érdekes.
      (Ki vagy, kedves "Névtelen"?)

      Törlés
    2. Névtelen5/8/22 12:44

      Valamikor nagy Franciaország rajongója voltam, mindent elolvastam, ami Franciaországgal volt kapcsolatos, szerintem így tévedtem a te blogodra is. Azóta a rajongásom kicsit alább hagyott, de a te blogodat szívesen olvasom. Miért? Mert annyira nemesen egyszerű, amit csak egy művész tud produkálni, olyan "finom", mint egy csésze kávé.

      Törlés
    3. Tényleg kár, kedves "Névtelen", hogy nem feded fel kilétedet, különösen egy olyan szép gesztus után, mint az utolsó mondatod volt... Mindenesetre köszönöm szépen, jólesett!

      Törlés
  2. Abban igazad van, hogy a kánikula egy kicsit lelassítja az életet. Itt egy hétig volt nagy kánikula, olyan párás volt a levegő a tavak miatt, hogy lélegzeni is nehezen lehetett. Annyira örülök, hogy barátok és kultúra vesz körül, és ki tudsz mozdulni. Nekem nagyon hiányzott ez Oshawában. Miután az utolsó bútordarab a helyére került én is vásároltam jegyeket színházba, múzeumba, teniszkupa döntőre. De majd úgy is megtudod a blogomról :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kultúrára szomjas közönségnek valóban nagyon fontos, hogy kielégíthesse néha vágyait! Örülök, hogy most már könnyebben lesz benne részed. Persze, idővel nehezebben megy el az ember mindenhova, de maga a tudat, hogy "elmehetne" is rengeteget számít!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...