Tegnap, kedden rekordokat döntöttünk itt északon a kánikula terén: egyes helyeken 41°-on felüli volt a hőmérséklet... Mióta a rokonok elmentek, fokozatosan emelkedett naponta, de még megengedte, hogy délben, este kint ebédeljek, vacsorázzak a teraszon. Örültem a 2 óra alatt bőven beszáradó ruhák élményének is, hiszen még a jó szezonban is ki kell centizni a mosások idejét, hogy 2 eső között megszáradhassanak... De a tegnapi nap kálvária volt.
Még délelőtt átmentem a virágárushoz, mert két kedves barátnőm születésnapját akartam jelezni: pár nap különbséggel ünnepelték július elején, miközben én rokonaimmal voltam elfoglalva. Találtam két egyforma nagy cserép fuksziát, gyengéd rózsaszín virágcsengőik teljesen beborítottak az ágakat, gondoltam, talán kibírják az utazást! Szerencsére autóval mentem az alig 50-100 m-es távolságra, mert tudtam, hogy a rekkenő hőségben nemhogy üres kézzel, de a két nagy cseréppel végképp nem tudtam volna gyalog hazamenni... Árnyékos oldal pedig nem is volt!
E. otthonos verandáján kellemesen eltársalogtunk hármasban, miközben felszolgálta nekünk házilag készült friss eperfagylaltját. E. túl volt egy nagyobb vendégjáráson, bár a házuk szinte sohasem ürül ki, különösen mióta beköltöztek városunkba, központibb helyre. Három gyerekük, tíz unokájuk közül naponta többen is megjelennek, különösen így nyáridőben, nem beszélve az ismerősökről, barátokról. Már említettem, hogy nagyon szeretem E-t, s bár 4 évvel idősebb nálam, sokkal dinamikusabb, vállalkozóbb, optimistább alkat, mint én. Az ilyesmi persze nem csupán évek és akarat kérdése. Rendkívül közvetlen, tapintatos és segítőkész, ugyanakkor körülveszi egy számomra titokzatos fátyol... Soha nem kérdezem róla, mert tudom magamról, milyen nehéz néhány fátylat fellebenteni: talponállásunk ingadozhat meg tőle. Őt pedig annyi szeretet, mosoly és vidámság veszi körül, hogy szinte mindenkire átragad.
Mára pedig vagy 15°-ot esett a hőmérséklet és csendes eső permetezte a kertet egész délután...
 |
| (a kép Anne felvétele) |
Rózsa, mennyi mindenen túl vagy már, és még mindig itt a nyár! A csendes eső az égiek külön ajándéka, megérdemled a mozgalmas,forró napok után. A fukszia gyönyörű, ilyet rózsaszínben még nem is láttam. További legjobb baráti találkozókban legyen részed. (Klári)
VálaszTörlésKlári, valóban, a rekkenő hőség hellyel-közzel már június óta megjelent...
TörlésSzerencsére, néha szünetet tart egy kicsit.
Sokan szétszélednek, elutaznak, unokákra vigyáznak, de marad azért néhány, remélem, hogy néha összejöjjünk!
Gyönyörű virág!
VálaszTörlésMi most menetelünk a 40° felé, milyen jól jönne egy csendes, permetező eső és pár fokkal hűvösebb idő! Mindenkinek és a természetnek is jót tenne.
Borka, tegnap óta nem láttuk a napot (de most az egyszer nem is hiányzik!), 24-25 fok van a 40-en felüli után, amitől valóban rosszullét környékezett, és időnként csepereg... Most ez tesz jót valóban és nektek is kívánom!
TörlésMostanában annyi szép rózsaszin virágot látok, tegnapelőtt én is lefényképeztem - a cukrászdában....
VálaszTörlésLáttam, Alice! Az utóbbi időben nekem is többször megtetszett ez a szín és magamban mindig elcsodálkozom egy kicsit: mi történik velem, régóta (tulajdonképpen kamaszkorom óta) nem bírom magamon ezeket a baba-színeket, hogy "égszínkék" meg "babarózsaszín"... Igaz, hordani még most sem, pedig némelyek azt mondják, fiatalít (módjával)...
Törlésén ugyanigy vagyok vele, de kicsit változtam... :)
Törlés❤️
TörlésKedves Rozsa, most jutottam oda, hogy az utobbi 3 irasod elolvassam. Orulok, hogy jol vagy, a kanikulaval azert vigyazz, a szivet meg tudja viselni. En sikeresen tulvagyok a koltozesen. Nagyon szeretem az uj helyet Torontoban, a teraszom egy csendes kis parkra nez, kozepen egy szokokut, a gyerekek 10 perc alatt itt tudnak lenni, es egyaltalan nem hianyzik a funyiras :) Hamarosan jelentkezem a blogomon is.
VálaszTörlésGondoltam, kedves Zsuzsa, hogy alaposan elfoglalt a költözés!... Én már aligha mernék ilyesmire vállalkozni, hacsak nem muszáj... A legfontosabb, hogy szeresd az új helyet! Új hely - bizonyos mértékben újjászületés!
TörlésVárom a képeket is a blogodon!
Ajándék, ha olyan emberek vesznek körül bennünket, mint E.
VálaszTörlésA rózsaszínt csak virágban viselem el, magamon nem.
Én is így gondolom, Éva! Ezért nem költöztem el innen G. halála után. Most meg, ha igaz, hozzájön még a klímaváltozás is, ami itt egyelőre elviselhetőbb...
TörlésÖrülök, hogy nem vagyok egyedül a rózsaszín öltözék allergiámmal... Bár van, aki szereti és jól is áll neki...