Ma dél felé megírtam az első júliusi cikket francia blogomra... Vajon lustaság, esetleg depis tespedés volt-e az oka? Vagy még ennél is komolyabb?... Egyik sem. Most jutottam hozzá. Számítógépes és tévés elvonókúrán voltam 12 napig! Kifejezetten jót tett.
Unokahúgom és férje 2-án este érkeztek meg a belga reptérre (Charleroi), a Ryanair jó hosszú késéssel ajándékozott meg bennünket. Én már a napok óta tartó szokásos stressztől, ami a nagyobb eseményekre készülődéssel jó ideje együtt jár (1 kanál vízbe fulladás szindrómája) és a fáradtságtól elég rossz állapotban vártam a reptéren, a szemem elé szálló ködfátyolon át alig ismertem meg őket! Szerencsére - kis tétovázás után - ők felismertek, ráadásul Győző átvette az autó kulcsát, mert sötétben immár nem látok elég jól vezetni, bár a belga autópályák még mindig nagyvonalúan ki vannak világítva estétől reggelig!...
A 10 nap nagyon gyorsan és nagyon kellemesen telt el! Szeretem, ha a vendégek otthon érzik magukat, ha kötetlen, szeretetteljes a hangulat. Rengeteget beszélgettünk, ami nekem amúgy is kedvenc időtöltésem. (Rég nem beszéltem egyfolytában ennyit magyarul!) Volt benne sok nevetés, régi emlékek felidézése, de a jelen is bőven terítékre került. A politika, a különféle komoly problémák boncolgatása is, mely mindig jó alkalom arra, hogy a másikat mélyebben felfedezzük, jobban megértsük. Elmentünk ide-oda, valamint Győző barkácsoló tehetségenek köszönhetően egy csomó dolog működése helyreállt a házban, melyeket én régóta lemondóan kerülgettem, hiszen sokmindent nem tudok már magam megjavítani.
A hét végét fiam családjával töltöttük, már péntek d.u. megérkeztünk. Másnap párizsi sétára mentek, csak Alice és én maradtunk otthon pihenni. Sétahajózás a Szajnán, a Champs-Elysées, majd a Montmartre megmászása volt a programjuk, amiben én úgysem tudtam volna velük lépést tartani.
Vasárnap már mindannyian el tudtunk menni Vaux-le-Vicomte kastélyát megnézni, melyet Fouquet, a Napkirály híres és gazdag pénzügyminisztere építtetett magának és amely végül is bukását okozta (kivívta a király haragját, hogy az övénél szebb kastélyban mer lakni, elcsábította tőle a 3 zseniális mestert - az építészt, a kertépítőt és a szakácsot - hogy megalkossák számára a mindenkin túltevő Versailles-i kastélyt!) Nekünk mindenesetre nagyon kellemes felfedezés volt a kastély medencéivel és kertjeivel. Ez utóbbiakat kis elektromos meghajtású autókon lehetett bejárni: szerencsére, mert így én is részesülhettem benne, de mindenki örült, hogy nem kellett kilométereket gyalogolnia még a kastély után!
Tegnap d.u. elrepültek a vendégek, én hazaautóztam a reptérről a kánikulává forrósult napon. Egy darabig még bizonyára kitart bennem a 12 napos öröm-kúra hatása.
Láttam a fészbukos fotóidat, bejegyzéseidet is. Az öröm mindannyiótok arcára könnyed mosolyt csalt, nagyon jó volt látni. (Hát még érezni... tartson ki sokáig!)
VálaszTörlésValóban ilyen könnyed kevem volt 10 napig, kedves Névtelen (vajon ki vagy?), s most, hogy a mély csend visszatért hozzám, kezdem nagyon érezni a különbséget...
TörlésKlári vagyok(voltam) névtelenül.
TörlésNagy ajándékot kaptál a nyárra... de jó! Abban az utóbb épült kastélyban valaha én is jártam, valóban káprázatos, sikeres csábítás volt.
VálaszTörlésKi vagy, kedves Névtelen? (szeretem elképzelni, ki ír nekem...) Az ajándékok sora ezzel ki is merül a nyárra valószínűleg... De nem fogok unatkozni, sok tennivaló vár rám!
TörlésEz a kastély összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a Versailles-i, de látszik rajta, hogy modellül szolgált sok mindenben. Most is MAGÁNKÉZBEN van, tulajdonosa lakja, naponta kb. 70 embert foglalkoztat...
Szép és mozgalmas napjaid voltak, feltöltődtél lelkileg és érzelmileg is biztosan. Ha el is fáradunk picit, megéri.mert kárpótol az együttlét és az ezzel járó kellemes dolgok, asztal körüli beszélgetések. (Mi is épp két ilyen időszak között vagyunk, jó a csend és a nyugalom is persze, de Nálad is biztos nagy a kontraszt, kedves családtagjaid ottléte után...)
VálaszTörlésA fenti kastélyt 2015-ben, húsvétkor láttam...(Már 7 éve, döbbenetes! Nem könnyű történések következtek ugyan ottlétünk után, de most elővettem az akkori képeinket, kicsit emlékezve és nosztalgiázva.)
rhumel (a fenti névtelen nem én voltam 😀)
Az igaz, hogy lelkileg, érzelmileg feltöltődtem (most törlesztem az árát, de nem baj, lényeg, hogy a család elutazásáig lépést tudtam tartani a programmal...) Majdcsak ismét "rendes kerékvágásba" kerülök, mert elég sok tennivaló vár rám!... Rettentő meleg van, nézem a Tour de France megúnhatatlan tájait a TV-ben és próbálok lábra állni...
TörlésÖrülök, hogy benned is emlékeket ébresztettek a képek!
Nagyon jó volt olvasni az élményeidet. Örömmel olvastam azt is, hogy Győző barkácsoló tehetségének köszönhetően sok minden újra jó nálad.
VálaszTörlésVoltam Párizsban. Láttam a helyeket, melyek a fiaidék végigjártak. Szép emlékek idéződtek fel bennem, ahogy írtál róluk. Az általad említett kastélyban nem voltam, de Versailles-ben igen.
Tartson is ki benned az öröm-kúra, megérdemled.
...melyeket a fiadék...
VálaszTörlésKöszönöm, Éva, örülök, hogy emlékeket ébresztettek benned is a fotók! A párizsiak bennem is jó 10 éves emlékekként élnek: manapság már nem vállalkozom lépcsőmászásokra, csak minimális mennyiségben...
VálaszTörlésVolt szerencsém nekem is arra járni, egyszer csak egy hétig, de akkor autóval voltunk és észak felé mentünk át Belgiumba, onnan pedig Angliába. Másodszor egy egész hónapot töltöttünk Párizsban és minden nap gyalog jártuk a várost, a múzeumokat, parkokat. Azóta is szerelmes vagyok. :) Nagynénémnél laktunk, Ő érezhette úgy magát, mint Te. Esténként finom vacsorával várt és egy üveg könnyű bor mellett jókat beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Elkapott a nosztalgikus hangulat... Micsoda szép emlékek!
VálaszTörlésBorka, akkor te valószínűleg nálam is jobban ismered Párizst! :))
TörlésNagyon jól el tudom képzelni nagynénédnél töltött esték hangulatát! ( én is nagynéni vagyok és unokahúgommal mindig közel voltunk egymáshoz, most is könnyen megtaláltuk az összhangot, de férjével is...)
Rózsa, nem tudom, de az biztos, hogy rengeteget gyalogoltunk, mert egy várost úgy lehet a legjobban felfedezni. Akkor még tudtam kilométereket menni, azért néha használtuk a metrót is. Menetrendszerűen, minden délután megérkezett az eső. Június volt...
TörlésBorka, felidézted azt az időt, amikor még én is rengeteget tudtam gyalogolni... Bár maga a metró használata is nehezemre esik, mert néha abban is sokat kell gyalogolni, lépcsőt járni...
Törlés