Ma 10 éve halt meg Anya.
Az ilyen kerek évfordulók alkalmat adnak, hogy felmérjük a megtett utat, a sebek helyén a forradásokat: nyilallnak-e még élesen, mint nem is olyan rég?... Árvaságunk súlyát megszoktuk-e, mióta mi lettünk a halál ellen emelt utolsó védősánc?... Ki kell tartanunk a vártán.
Azt hiszem, nincs nap, hogy Anya ne látogatna a gondolataimba. Próbálom megfejteni ellentmondásos, energikus természetét, erős akaratát, mindenre kész hétpróbás szeretetét. Összeszedem a múlt illanó képeit, hogy minél mélyebbre hatolhassak az emlékezet fakuló rétegeiben. Mindenképpen meg kell írnom szavakból állított emlékművét, mely tisztázza majd az eltávolodásokat, csalódásokat, feloldja a bűntudatot és megmutatja a békéhez vezető utat. Talán.
Nehéz..., én, amikor a mamám elment, sokáig úgy éreztem, hogy valamit elvitt magával. Egy titkot, amit már soha nem fogok megtudni... és azt sem tudom, miért éreztem így.
VálaszTörlésLehet, sőt! - biztos, hogy jó lesz, ha kiírod magadból az érzéseidet. Nálad ez működik és ha ez kell a megnyugváshoz, akkor írni kell!
Borka, megérzéseink általában nem tévednek, csak kicsit homályos a látásuk... De addig keresgélünk, míg meg nem találjuk a választ...
TörlésAzért is szeretném megírni, hogy kicsit elsímuljanak a szenvedés gyűrődései...
Vagy felkavaródnak :( ez a pszichoanalizis veszélye is )
TörlésAliz, a jelenleginél már nehezen kavaroghatnának jobban... Ami az életemből feltehetően megmaradt, arra már nemigen kell valódi pszichoanalízis...
TörlésIdén lesz 5 éve, hogy Anyu meghalt. Naponta eszembe jut. Egyre gyakrabban álmodom vele. Eddig nem álmodtam, most szinte minden éjjel "él".
VálaszTörlésÚgy vettem észre, hogy hasonlítotok egymásra, különösen a finom mosolyotok.
Én is ezt látom és a mosolygó, jóságos szemeket...
TörlésÉva, még 10 év múlva is visszajár álmomban, vagyis inkább az álom és ébredés közötti "senki földjén"... Olyankor néha nagyon elevenen még látom is, amint az ágyam mellett áll megrovón...
TörlésUtolsó mondatodat szinte szószerint írta tegnap egy kedves brüsszeli ismerősöm!...
Borka, legtöbben hasonlóságot találnak közöttünk, pedig öregedve inkább apám vonásait fedezem fel magamon... Anya fiatalon szép volt és öregnek is az maradt. Öcsémmel furcsa keveredés voltunk két szülőnk között : amiben ő apára hasonlított (szem, arcforma) én anyától vettem és fordítva (szem szín, száj, orr, arccsont). Kijönnek belőlem a portré rajzoló éles megfigyelései!...
TörlésAmi a mosolyt illeti, igazad van : mindketten könnyen mosolyogtunk a világra!