Mire magyarul is meg tudom írni a piros fedelű kis könyv rövid, ám fontos történetét, nagyjából lecsillapodott a körülötte felgyűrűző érzelmi hullám. Leginkább persze bennem gyűrűzött szombat-vasárnap. Minden "első" (szerelem, randevú, csók, születés, repülés, csalódás, gyász stb.), mélyen bevésődik emlékezetünkbe, részévé válik azoknak a kis útjelző karóknak, amelyek eligazítanak bennünket útunkon. Magam is csak az emberiség közös útját követem...
Ez az első könyvem. Lehet, hogy az utolsó is. Ki kezd írói karriert 75 éves korában?...
Emlékszem, G-t látszólag meg se legyintette egy új könyv érkezése - még talán a legelső sem - én lapozgattam meghatottan, élveztem friss nyomdafesték szagát. Amikor említettem neki, azt felelte, hogy ha belenézne, rögtön javítani valót találna rajta, őt pedig máris az új, a megírandó érdekli. Érezte, hogy soha nem lesz ideje mindet megírni, nem engedhette meg magának a pihentető és elégedett szemlélődést.
Kezdem G. reakcióját átérezni. A könyv létezik, egy idegen jóvoltából, akivel soha nem találkoztam. A szöveg maga vívta ki létezési jogát, a szerző ismeretlen maradhatott, nem lévén más érve, mint a mezítelen szöveg. A kiadó is kisméretű, akár a könyv. Vagy akár az én ambícióim, melyeknek első hajtása lett. Erőszakot végeztem magamon, de az idő kezdett fenyegetően felgyorsulni. Ideje volt legyőzni legendás nehézkedési erőmet.
Gratulálok, boldog könyvszületésnapot!
VálaszTörlésKöszönöm, Vera, járkálok a bölcső körül, hogy megszokjam az újszülött jelenlétét!...
TörlésDe jó, veled együtt örülök. Jó lenne magyarul is olvasni.
VálaszTörlésKöszönöm, Éva, hogy velem örülsz: a hét végén egyedül voltam, szerencsére sok F-B ismerősöm reagált, hogy megossza velem! Egyedül nehéz volt megemészteni...
TörlésRózsa, itt is gratulálok, és Veled örülök🤗
VálaszTörlésKöszönöm itt is, kedves E., nagyon jó, ha valaki megosztja velem, egyedül nem szeretek örülni...
TörlésKedves Rózsa! Ez a 30 "újszülött" nekem sokkal kedvesebb látvány a kockás abroszon, mintha 8-10 raklapnyi készült volna rögtön az első könyvedből. Sokkal hihetőbb, szerethetőbb, bensőségesebb. Nyomdás múltam töredék részében dolgoztam kötészeten a kollégáimmal együtt azokban az időkben, amikor épp nem volt folyamatos a fényszedői munka. A magyarországi viszonylatban ritkaságszámba menő Camerun gépsor olyan gyorsan ontotta a könyveket, hogy alig győztük a befóliázva lekerülő könyvcsomagokat a raklapokra sorolni. Nyolc órás műszakban embertpróbáló fizikai munka volt. Ott akkor nekem a raklapos könyvek látványából is elegem volt. Talán ez a negatív életesemény is hozzájárult ahhoz, hogy számomra manapság sokkal szimpatikusabb egy kis példányszámú magánkiadásban megjelenő könyv, mint a sok ezer példányszámban megjelenők. Gratulálok és Veled örülök, és bízom benne, hogy ennek az első könyvednek lesznek testvérei.
VálaszTörlésKöszönom, Éva. Remélem, a kiadó pótolni fogja, ha elfogy, mert máris lefoglalták felét, pedig egy felolvasó estre szántam, ahol általában van rá kereslet. Én kértem, hogy kaphassak letétbe néhány példányt erre a célra, de ki kell majd fizetnem őket a kiadónak, a szerzői jogdíj leszámításával... A szerzőt 2 db illeti meg ingyen...
TörlésHogy lesznek-e testvérei? Idősödik az anya...
Rózsa, gratulálok a kis piros könyvedhez! (Nem Mao-tól) 😄 Már a borítója is arra késztet, hogy belelapozzon az ember...
VálaszTörlésKöszönöm, Borka. Ez már csak olyan "piros év" lesz, úgy látszik (piros félkabát februárban a Desigualtól fiam rábeszélésére), most meg a borító, melyet a kiadó választott és én végül beleegyeztem. Valóban felhívja magára a figyelmet... De nem a piros a kedvenc színem, nyilván ez utóbbi miatt...
TörlésRózsa, gratulálok a kis piroshoz! Remélem és is, hogy lesz folytatása, hiszen annyira megdöbbentő és színvonalas csak az egyetlen szemelvény, amit bemutattál belőle a mi csoportunknak. Minél többször vágsz bele, annál otthonosabb leszel az alkotói létezésben. De szeretném megérni az Európa vagy más könyvkiadó felfedezését irányodban!
VálaszTörlésKlári, kedvességed mélyen meghat. Igazad van, az első lépés a legnehezebb! Utolsó mondatodra azonban gondolni sem tudok, hiszen fényévek választanak el tőle, s nekem már nincsenek fényéveim a fejlődésre... Azért éljél a lehető legtovább vagy még azon is túl!
TörlésDe jó! Én meg itt tologatom a válogatást...
VálaszTörlésMárta, most meg én biztatlak : vágjál bele, csak az elhatározás első lépése nehéz! Hiszen díjat is nyertél már, a nyilvánosság küszübét már átlépted, és nekem nagyon tetszenek a verseid (bár költő nem vagyok és nem is tudnék verset írni, az biztos...).
TörlésSzeretettel gratulálok! Ezek szerint soha nem késő. Bárcsak eléggé tudnék még franciául, hogy olvashassam!
VálaszTörlésKöszönöm, kedves kéknyuul, ismeretlenül is! (ám, lehet, hogy te ismersz, de ez ilyen egyoldalú játék, el kell fogadni a szabályait...)
TörlésHogy soha nem késő-e, nem vagyok benne biztos... Attól függ, mi volt vele a célunk!...