Életre szólóan...

   Barátaim, ismerőseim nagy része már tudja, hogy d.u. 2 és 3 között ne keressenek. Akkorra megebédelek, majd elhelyezkedek a TV előtt, hogy pihenés ürügyén egy órát áldozzak egyik kedvenc műsoromnak. Közérdekű témák köré meghívnak 3-4  ismeretlen tanút, akiket a téma közelről érint(ett). Sokszor esik szó pl. jogi esetekről, betegségekről, amikor is a tanúkon kívül orvos, pszichológus vagy jogász is van jelen, ilyen formán ezek az adások pl. ismeretterjesztő jelleggel is bírnak. Máskor pedig egyszerűen a mindennapi élet, esetleg az életkor által felvetett témákat beszélnek meg, vagy kivételes kalandos helyzeteket mesélnek el a résztvevők. Egyszóval, a témák olyan változatosak, mint maga az élet.

   

algériai tanár koromban 

Tegnap pl. a tanár-diák kapcsolatról volt szó. Három volt diák meghívását közvetítették egykori tanáraik részére, anélkül, hogy felfedték volna a meghívók kilétét, azzal az ürüggyel, hogy a műsor a pedagógus  pálya emlékei körül forog majd, ami végül is nem volt messze az igazságtól. Csakhogy a lényeg abban a sorsdöntő hatásban volt, amit az egykori tanár gyakorolt diákjára azzal, hogy hitt benne, esetleg külön is áldozott rá időt, s így az behozhatta a kezdeti lemaradást. Átadta diákjának is a hitet önmagában, a lehetőség bizonyosságát, mellyel szárnyat adott neki. A tanárok egyhangúlag vallották, hogy kezdettől fogva meglátták szemükben az értelem, az érdeklődés felcsillanását, amely csak biztatásra várt a néma visszahúzódás mögött, hogy kibontakozhasson. Nem véletlen, hogy később mindhárom diák a pedagógus pálya felé fordult, mert a tanár nemcsak ismereteket adott át, hanem életreszóló emberi példával is szolgált. 

   Mondanom sem kell, hogy nagy volt a meglepetés, amikor az egykori tanárok felfedezték a meghívás igazi célját és felnőtté vált régi diákjaikat. Mindenki a szemét törölgette, bevallom, én magam is. Ilyenkor különösképpen feltámad bennem rövid, de gazdag pályám minden feledhetetlen emléke. Mint az egyik tanár megjegyezte a sok hálás köszönet közepette, voltaképpen ő kapta a nagyobb ajándékot, hiszen mi lehet nagyobb jutalom egy pedagógus számára, mint érezni, hogy sikerült egy életre meggyújtani azt a bizonyos lámpást egy gyerekben...