Cogito ergo sum

    Kezdek magamhoz térni a pár napos intenzív rosszullétből, ami már máskor is előfordult velem, főleg kisebb-nagyobb stresszel járó erőfeszítés után. Most éppen a péntek esti összejövetelen felolvasásra került, a "kétkedés" filozófiai és mindennapi oldaláról szóló kis vitaindítóm után két nappal. Tudvalevőleg saját kétkedésem első tárgya én magam vagyok : nehéz saját teljesitményünkben holtbiztosnak lenni, én legalábbis nem vagyok, hiszen túl közelről szemlélem ahhoz, hogy véleményem tárgyilagos lehessen. Annál is inkább, mert én aféle botcsinálta, műkedvelő filozofálgató vagyok! Igaz, hogy a nagy elődök szerint a filozófia lévén szó szerint "a bölcsesség szeretete", mindenki képes (lenne) rá, sőt, talán műveli is a maga módján bizonyos fokon.

   A kételkedés témáját magam választottam, mert mióta az eszem tudom, óvakodtam attól, hogy bezárjanak bármi "kinyilatkoztatott" rendszerbe (legyen az politikai, vallási, művészeti stb), anélkül, hogy ne maradhatna egy kis nyilás, ahol friss levegő, kérdések-válaszok, ellenvélemények lehetősége, meggyőzésre törekvő érvek csatája ne zajlana le, s helyette kötelezően le kelljen borulni bármely tekintély előtt. Egyszóval, szabadon, saját magam mérhessem fel választásom esélyét, kockázatát.

   Nehéz pár szóban összefoglalni a kis vitaindítót, hiszen sokan hagyják rá magukat bizalommal a tekintélyre, mert megmenti őket a gondolkodás erőfeszítésétől. A politika területén pl. sok diktatúra él ebből a hosszú tapasztalatból. Elsősorban azt feszegettem, hogy a kételkedés a gondolkodás motorja, de nem jelenti azt, hogy le kell ragadni az állandó kétkedés állapotában, hanem elfogadni dialektikáját : miután  a minden oldalról megtörtént vizsgálódás után kidolgoztuk álláspontunkat, előfordulhat, hogy egy idő után újra mérlegre kell tennünk, hiszen az élet maga mozgás, a körülmények és velük mi is változunk. Ez utóbbi gondolattal a hagyományok sziklaszilárd védelmezőit volt szándékom megcélozni és egy kis mozgásra invitálni. Legnagyobb meglepetésemre nem támadtak meg... A kételkedés, ellentmondásos eszmecsere ugyanis feltételezi az ellenvélemények tiszteletét is.

   Nincs rá hely és alkalom, hogy bővebben is belemenjek a témába, lényeg, hogy nagyon kedvezően reagáltak az egybegyűltek, több, mint egy órán át tartottak a hozzászólások (s az én válaszaim), többen el is kérték a szöveget. Jól éreztem magam, kétségeim oszladozóban... A stressz elmúlása után a leszállás néha még nehezebb. Én legalábbis két emeletet zuhantam, s bár a fejemben kellemes zsongás uralkodott, lábaim felmondták a szolgálatot, s 24 óra alatt 3 kilót fogytam... 

   Ma már   -  a harmadik, negyedik napon  -  jobban vagyok.