Végre kisütött a nap hosszú esős hetek után!... Tegnap még 5° volt napközben, metsző észak-nyugati szél kíséretében. Jó jel, gondoltam, hátha szétfújja a felhőket... Igy is lett ma reggelre. Talán segít kikecmeregni a gödör fenekéről, ahol hellyel-közzel február eleje óta üldögélek.
A fürdőszobában a tükörbe pillantottam : nyúzott, sápadt arc nézett vissza rám, se rövid, se hosszú hajjal, benne pár ősz szállal, amit nem lehet már a napsütésre fogni és melírozással álcázni. Eszembe jutott, hogy pár éve még nem kerültem a tükörképemet, sőt visszamosolyogtam rá, hogy jól kezdődjön a nap... Most pedig elég volt egy pillantás, hogy gyorsan összekapjam magam, és elmenjek a fodrászhoz. Egyelőre csak vágattam belőle, hogy valami formája legyen újra, amivel kivárhatom a tavaszt. Sorra kerülhet tán még egyszer az enyhe "melírozás" is, mintha a napsütés csak úgy mellékesen hagyná ujjai nyomát a hajamon egy tengerparti vakácion, ahová valószínűleg többé már nem megyek...
Az elmúlt hét nem sok esélyt hagyott a pihenésre, s bár a program érdekes volt, jutott belőle minden napra, a végén mindannyiszor darabokban szedtem össze magam. Nem tudtam ellenállni a jó beszélgetések lehetőségének, a többi majd lesz valahogy.
A végén még a vasárnap se lett kivétel, bár egyedüllétről, pihenésről ábrándoztam, semmi előre megtervezett programról, hanem szabadságról, amelyben az ember átadhatja magát a jelen váratlanul felbukkanó kis vágyainak, szeszélyeinek, a pillanat meglepetéseinek... Helyette elkészítettem egy jó adag gyümölcssalátát desszertnek Anne barátnőm rögtönzött ebéd meghívásához. Négyen voltunk, jót beszélgettünk, 5 óra felé értem haza, s már várt Catherine telefonja : szóljak, ha hazaértem, szeretne eljönni egy kis beszélgetésre. Az idén még nem találkoztunk, örültem, hogy láthatom, mielőtt átesne egy gerinc-műtéten a hét vége felé... 8 utánig trécseltünk, mindannyiszor meglepődve, hogy mennyire hasonlítanak reakcióink az élet dolgaira. Ezután már csak a bejárati ajtó zárjának kis neszére vártam, mely fiam visszaérkezését jelzi hazulról, vasárnaponként éjfél tájban...
 |
| virágzik a szomszéd szilvafája is... |
Kedves Rózsa! Örülök, hogy gyakran tudtál beszélgetni. Nagyon fontos. Egyik nap felhívott egy barátnőm, hogy eljönne hozzám kedden. Itt volt 2 órán át, mi is jót beszélgettünk. Örültem, hogy nem voltam egyedül.
VálaszTörlésJövő héten pénteken megyek hajat vágatni. Festeni én szoktam. Van egy szín, amit szeretek. Meggyes csokoládé a neve a festéknek. A nevéből talán kiderül, hogy egy kicsit vöröses barna. Ha már nagyon őszülök, akkor meghagyom fehérnek, de még egyelőre a festékkel megoldom ezt a problémát. Ennél nagyobb ne legyen az életemben.
Nagyon szép a virágzó szilvafa. Ma Veszprémben voltunk, láttam én is egy-két virágzó fát útközben. Nem sokat, de már láttam a tavasz jeleit. Barka is volt az út mellett.
Kívánom, hogy ki tudd magad végre pihenni, és kikecmeregj a gödör fenekéből.
Szeretettel ölellek!
A tavasz segít, nagyon bízom benne. A színek, a virágok, a levegő tavasz illata meghozza a kedvünket az élethez. :) Már nekem is elegem volt a hosszúra nyúlt év eleji fásultságomból. Tele a kert ibolyával, az is gyógyír, a szemnek. Meg e léleknek is.😉
TörlésKedves Rózsa, szerencsés vagy, hogy a barátaiddal kellemes beszélgetésekben van részed. Jót tesz az ilyen "trécselés" és gondolatcsere.
(Lányok, a hajfestést én már jópár éve elhagytam. Fehér-szürke, lehet, hogy öregít, de nem bánom, a régi szép sűrű hajam is már a feledésé...)
rhumel
Kedves Éva, nagyon "étvágygerjesztő" neve van a hajad színének!... Elképzelem...
TörlésA napos idő 1 napig tartott, de az itteniek megtanulták, hogy lehet a kevésnek is intenzíven örülni, éppen mert olyan ritka...
Köszönöm kedves szavaidat, és gondolok rád a tavasz első rezzenéseit kémlelve, kellemes kirándulásokat kívánva kettesben M-nal (R.)
Kedves E., én is a tavaszt várom, azt a rövidke időszakot, ami a kánikula forróságát megelőzi. Itt nem hiszem, hogy már lenne ibolya, bár a fűre még nem merészkedtem le a teraszról, oly mélyen átázott a gyep (mint valami szivacs...)
TörlésValóban egyik kedvenc kedvtelésem a beszélgetés : épp tegnap mondta enyhe túlzással a fiam : "te sokkal több emberrel találkozol, mint én!"...
E., a te alapszíned is, azt hiszem, szőke volt, mint az enyém (vagy anyámé - ő is lassan őszült, csak 80 felé lett teljesen fehér), valószínűleg én is lemondok előbb-utóbb a "melírról" is, hogy kíméljem, ami még megmaradt...
Mindig figyelem, hogy írsz e? Itt ragyogó napok voltak és vannak. A kerti munka kedden elkezdődött, nem mondom, hogy lazán bírtam. Mindenfélék tarkítják a lejtőt, elburjánzott zöldek visszavágásánál tartok. Barátnőm lassan egy évtizede eltávozott. Nincs utódja, nem is lesz. Teszek fel egy kis tavaszt a partfalra.
VálaszTörlésMárta, kedves vagy, hogy követed a ritkuló bejegyzéseimet. Oka egyrészt fizikai (a kellemetlenebb része), másrészt pedig a múlt heti 4-5 összejövetel, s benne egy egész délutánt elfoglaló próba pár éve már többször felolvasásra került szövegemből, amit a felolvasók kérésére fogunk felújítani (jólesett, hogy ők kérték és szervezték, hol legyen) március elején.
TörlésÖrülök a tavaszodó időtöknek, igaz, a sok munka is elkezdődik vele a kertben! Itt is vár nagyon a metszés, de még agyonázott a gyep a több hónapos, ritkán szünetelő esőtől. Benézek hozzád olvasni.