A nap bújocskát játszik a felhőkkel - kezdeném szokás szerint a pillanatnak megfelelő időjárásjelentéssel, mintha csak szükségem lenne kitapintani a valóság szilárd talaját a lábam alatt, mielőtt elrugaszkodhatnék róla... Francia blogom tegnapi cikkének írásakor jutott eszembe ez a furcsa, ma már szinte szokássá fajuló blogírásba kezdés. Vajon miért ragaszkodom ennyire a valóság (vajon van igazi vagy csak vélt?...) érzékelésére, mint kiinduló pontra, mely sokszor végig is kísér, G. nagy bánatára. Annak idején, de számomra a jelenben is. Őt a képzelet világa érdekelte, vonzotta legjobban, nem pedig a "földhözragadt valóság", melyet szinte börtönnek érzékelt. Engem a festészetben és a rajzolásban is ez izgatott jobban : az oly változatos, izgalmas realitás felfedezése, kibetűzése, összefüggései, s nem pedig a fantasztikum, a sci-fi apokaliptikus jövőt ígérő, előrevetítő képzeletvilága... Elolvastam még kéziratban sok tanulmányát ezekről a műfajokról a korrektúra végett - melyet az ő kívánságára végeztem - de a szóban forgó művek kiestek a kezemből. Pedig az volt az álma, hogy az én képi világom és az ő művei (melyek sem fantasztikus, sem sci-fi műfajban íródtak, hanem az általa kidolgozott sajátos műfajban, aminek elemzésére itt nincs hely) összecsengjenek, szinte szimbiózisban működjenek, persze anélkül, hogy másolnák egymást... Bonyolult követelmény volt, aminek soha sem tudtam igazán eleget tenni, mert a két világ alapjaiban különbözött és engem legbensőbb intuícióimmal ellentétes irányba terelt - volna!...
E kis személyes kitérő után csak annyit, hogy a hét végét a gyerekeknél töltöttem a másik két nagyszülővel együtt. Péntek éjfél tájon érkeztünk, zuhogó esőben. Fiam vitt magával bennünket, munka után, este 9 felé tudtunk indulni. Ő haza, mi hozzájuk, vasárnap estig. A visszaút ugyabban az időben, csak eső nélkül...
A köztes napok gyönyörű napsütésben teltek, bár nem volt túl meleg (12°-14°), de a napsugarak felélesztették a csodakert színeit. A kis robot fáradhatatlanul rótta a hepehupás gyepet, megtorpanva a parkot átszelő patak partján, körüljárva az évszázados fák törzsét, kikerülve a gyökereket, bokrokat, a hajdanán a patakra épült mosoda romjait... Örültünk a jó hangulatnak, a szép és kedves unokáknak. Nincs ennél jobb gyógyszer a világon.
 |
| Lucie 18 éves lett... |
 |
| a mosoda romja és a patak hídja |
 |
| a magnolia elvirágzóban... |
Tulajdonképpen mi volt az a rom régen, vízimalom esetleg? Nagyon érdekes lehet egy ilyen régi "maradvány" a magánkerrtben.
VálaszTörlésA kert természetesen egy r-rel, csak a billentyű vicces kedvében volt. 😊
VálaszTörlésÁgi, "mosoda" ("lavoir") volt, vagyis keresztülfolyt rajta a patak, teteje is volt és a két partján mosták, sulykolták a ruhaneműket a középkori asszonyok... A 12. sz-ban itt apátság is volt.
VálaszTörlésEz tényleg különleges, Rózsa! Micsoda hangulata lehet egy kertnek ilyen múlttal!
TörlésIgen, valóban, pedig óriásinak nem mondható, de van benne néhány majd 200 éves fa is és keresztül folyik rajta egy kis patak : kacsák úszkálnak benne (nem az övék), majd folytatja útját a szomszédos parkon át...
TörlésÍrj! Alkoss! Nem is képzeled mily gondolat és érzés lavinákat indítasz!
VálaszTörlésKöszönöm, Márta, ezt a szép biztatást!...
TörlésMás: Rózsa, a közösbe ugye írsz majd a jelenlegi témáról?
VálaszTörlésMegpróbálok a hét végén, Ági... Talán még ma...
TörlésAnnyira nem kell sietned, jövő hét közepéig ráérsz, majd akkor váltok témát.
TörlésKöszönöm! Tényleg jobb lesz pár nap haladék!
TörlésOlyan jó volt olvasni, hogy a gyerekeknél voltál, és örülhettél a szép és kedves unokáknak. Remélem a húsvét is jól telt. Talán sikerült barátnőkkel találkoznod, és nem voltál egyedül. Én M-nél voltam, nem régen jöttem haza.
VálaszTörlésAz idő jó, örülök is neki, mert elutazunk holnap. Szeretettel üdvözöllek.
Éva, gondoltam is, hogy nem vagy otthon, mert hiányoztál a blogodról, és azt hittem, máris elutaztatok valahová! Örültem neki, mert azt jelenti, jól érzed magad.
TörlésMagányos húsvétra vártam, mert mindenki a családjával tölti, a fiam is tegnap éjjel jött meg az elzászi útjukról. Ugyanakkor szombat-vasárnap egyik barátnőmet vígasztaltam (haláleset miatt), a másikat műtét után látogattam otthon...