Szombat dél óta újra itthon vagyok 1 hét távollét után. Azóta jobbára csak alszom. Még bevásárolni se mentem el (szerencsére volt kenyér helyett kétszersült ilyen helyzetekre). Még sosem volt szükségem ennyi alvásra, hiába iszom a kávét.
Márpedig sürgősen neki kellene állnom a pénteken bemutatandó kis vitaindítómnak arról a bizonyos Egyszarvúról, amit lassan már mindenki ismer, legalábbis szándékában... Csak nézem kissé rémülten az egymás után pergő napokat, anélkül, hogy neki tudnék ülni még egy kisebb fajta szellemi erőfeszítésnek is : egyszerűen majdnem az asztalnál szunnyadok el!...
Az utazás maga kimerítő volt. Szinte egész Belgiumon és Németországon át az osztrák határig zuhogó esőben és vastag ködben haladtunk, ahogy bírtunk. A beígért hóból csak Bécs körül és a határig maradt néhány folt, valamint a határon túl is egy kevés. Szombat reggeltől (febr. 21.) vasárnap (febr. 22.) estig ébren voltunk! Be kell vallanom, hogy ugyanígy volt visszafelé menet : a péntek (febr. 27.) reggeli felkeléstől számítva szombat d.u. 2-ig le se hunytam a szemem... Hiába, nekem ezt a hátralékot már igen nehéz behozni...
Még 1 egész hét sem volt, amit otthon töltöttünk. Fiam jól kihasználta a csodálatosan napos időt, jó nagyokat gyalogolt, naponta több kilométert is, le a Tiszáig és a gáton majdnem Mártélyig. Unokaöcsémmel, sógornőmmel (öcsém özvegyével) szinte naponta találkoztunk, fiam és unokatestvére között csak 3 év a különbség és jó látni, mennyire húznak egymáshoz. El is mentünk ide-oda, szinte naponta, bár én a gyaloglást nem nagyon bírtam. Szerencsére volt egy jó sofőröm!
Esténként kártyáztunk, olvasgattunk, nem hiányzott a TV sem. Még egy hét elkelt volna, hogy teljességgel pihenésnek nevezhessük az ott töltött időt.
a kert tele hóvirággal
 |
| a néhai tyúkól és a kopasz szőlőlugas |
 |
| Próbálok dolgozgatni is a konyhában! |
Fárasztó az ilyen autós út, ismerem ... Tiszteletreméltó hogy vállaltad(gondoltam is)
VálaszTörlésÖrülök hogy az esőn, ködön kívül szerencsésen megjártátok oda-vissza.
(Az a kávés pohár a laptop mellett de ismerős🤗. Megőriztem én is ezeket)
Kedves Endi, eleinte kézzel-lábbal tiltakozom, mert pont ettől az úttól félek legjobban, de a végén beadom a derekam, mert ott lenni szeretek - s a gyerekekkel is! - nem beszélve arról, hogy félek attól is, hogy F. elalszik a fáradtságtól (ahogy ez többször elő is fordult útközben...) vezetés közben... Én nem tudom ezt a fajta sportos autót vezetni, és éjjel amúgy se nagyon látok...
TörlésJó szemed van (kávés pohár!), ezer évesek, még anyáé voltak és F. megőrzött egy csomó ilyen fontos ereklyét a házban... Örülök neki!
Én csak olyan szervezett buszos úton voltam nagyon régen, ahol éjjel a buszon aludtunk. Illetve én aludtam volna, mert nekem az alváshoz csend kell és sötét. Nem ez volt, és másnap így mászkáltam valahol a nevezeteségek között. Talán 2 ilyen utam volt, aztán ezt be is fejeztem.
VálaszTörlésElképzelem az állapotod most, nem lehet könnyű.
Itt február 20-án volt a nagy hó, ami szép volt, de nem a közlekedést és az utazást segítette. Gondoltam is rátok, hogy vajon el tudjátok-e kerülni az akkori elég lehetlen állapotokat.
Olyan kávéspoharam nekem is van, és már csak egy darab. Megőriztem, mert az volt a mércém a tejbegríz készítéséhez. Egy olyan pohár gríz kellett fél liter tejhez.
Békés estéitek voltak, jók lettek volna nekem is ilyen esték, de rákattantam a hazai és a világ a híreire, ami nem kifejezetten a megnyugvásról szólt. Egyik hír követte a másikat, és én a gép előtt ragadtam ahelyett, hogy abbahagytam volna. Az én hibám volt.
Igazi gyönyörűség lehetett esténként a csak kártya és az olvasás.
Tetszik, hogy a fiad és az unokatestvére így húznak egymáshoz.
Sok sikert, erőt és több ébrenlétet kívánok a vitaindítód elkészítéséhez!
Köszönöm, kedves Éva, az együttérzésed... Lassanként helyrerázódok, bár nagyon észre kell vennem, hogy egyre több idő kell hozzá.
VálaszTörlésAz indulást el kellett halasztani odafelé péntek este a hó miatt, mert az a hír járta, hogy az osztrákok a határt is lezárták, míg a havat el nem takarították, annyi leesett. Unokaöcsém hívott bennünket telefonon. Igy csak másnap este indultunk.
A választások elég nyomott hangulatot keltenek, úgy éreztem, bár rádiót se hallgattam, TV-t se néztem, így kicsit késve tudtam meg az úton, hogy közben kitört egy újabb háború...
Az embereket kiábrádultaknak éreztem, mintha már nem mernének hinni senkiben, semmiben... Az árak viszont (bár nem hivatalosan) az égig érnek lassan...
Most pedig fel kell ébrednem a szunyókálásból, mert tényleg "nyakamon a kés"!...