Muriel barátnőm nemrég ment el : eljött hozzám egy kávéra, magával hozta legutóbb
megjelent verseskötetét, melynek borítójára tőlem kért rajzot, s tiszteletpéldányként hozott nekem is néhányat. Egyúttal megvettem tőle szintén most készült fotóalbumát.
Kezdek magamhoz térni az elmúlt hetek fárasztó ritmusából. Különösen február vége és március eleje volt feszült, míg le nem tudtam az Unicornist forszírozó kis vitaindító ismertetőmet. Jó pár napig semmi kikapcsolódást nem engedélyeztem magamnak és éjfél utánig a számítógépem előtt ültem. Néha még a vacsoráról is megfeledkeztem, s csak éjfél után kaptam be valamit...
Péntek este ért véget a majd két éve tartó "együttélésünk" a legendás állattal, mely kb. ötezer éves múltat mondhat magáénak... Honnan jött, hogyan tudott Ázsián, Európán keresztül átvészelni oly sok évezredet, milyen szimbolikával táplált annyiféle kultúrát, hogy napjainkig ihletője a "fantasy" műfajának, sőt, az LGBT mozgalom is szivárvány színű zászlajára tűzte?!...
Mielőtt elindultam volna a "tetthelyre", fél óráig hangosan énekeltem a gépem előtt a Youtube "Gyermekdalok" c. óvodásoknak szóló műsorát, melynek darabjait iskolás korom óta kívülről ismerem s annak idején unokáimnak is megtanítottam! (kedvencem a "Tavaszi szél vizet áraszt"...). Nem annyira az ihletet kerestem bennük, hanem a hangszálaimat reméltem egy kicsit bemelegíteni az esti előadásra, hiszen napközben alig van alkalmam megszólalni és így többnyire csak rekedtes nyöszörgésre futja... Ott meg vagy 30 személlyel kellett magam megértetni egy nagyobbacska teremben! Bevallom, meglehetős sikere volt és sok hozzászólás követte, ami mindig az érdeklődés jele. Végül is az ismeretek, gondolatok ébresztése, megosztása volt a cél, s így kicsit elégedett lehettem magammal. Mivel ez nem túl gyakran fordul elő velem, pár napig felvidított.
Barátnő régen volt nálam, már emlékem sincs arról, hogy mikor. Egyik kórházban hetek óta, a másik nehezen jár már, de egy gyógyszertárban összefutottunk, és ki is használtuk, hogy utána beszélgessünk is. Marad a telefon és a Messenger a kapcsolattartásra.
VálaszTörlésMurielnek gratulálok és neked is a borítóért szép, mint mindig, ha alkotsz.
Már olvasni akartam az Unikornisod sikeréről, ami be is következett. Ne szerénykedj majd a válaszodban!:) Elégedettség pedig kell, én már az alig ismert boldogságot hívom annak.
Ha a vacsorát "elfelejteném", annak csak örülnék. Régen nem is vacsoráztam, de manapság már ott ülök az asztalnál, és megteszem, amit nem kellene.
Éjfél utánig a számítógép előtt ültél? Én tegnap 4-ig, de soha többé nem teszem.
Minden jót, már több időd lesz talán pihenni, az Unikornis is megengedi neked.
Éva, köszönöm, hogy benéztél.
TörlésAzt hiszem, valóban tetszett, amit hallottak. Különösen akörül folyt az eszmecsere, hogy a 6. szőttesen - amelyet bővebben elemeztem - a hölgy a sátorba befelé tart-e, vagy onnan ki. Az én teóriám szerint befelé és erre építettem a mondanivalómat és a konklúziót is... Úgy képzeltem el, hogy az amolyan meditációra elrendelt hely, ahol - miután mindent megismertünk, megéltünk, amit csak 5 érzékünk segítségével ( az 5 másik szőttes allegóriái) megtehettünk, marad a végső tanulság levonása... Persze, ez csak nagyon leegyszerűsítve, mintegy dióhéjban...
A boldogság szót én is nagyon óvatosan használom! Már a megelégedettség érzése is ritka. De jó.
Barátnő? Nincs, talán 10 éve is, hogy elhagyott. Fájdalmak, szenvedés és korai távozás. Minden nap hiányzik. Az előadást, vagy részletét megosztanád velünk? M.
VálaszTörlésNekem is volt egy ilyen kedves barátnőm, Richarda... Színésznő (is) volt, eljátszotta sok szövegemet. 2014-ben 3 hónap alatt elvitte a rák... Ez ilyen korszak volt az életemben : több nagyon közeli halottal... Nem csoda, hogy mélabús lettem...
TörlésMegpróbálok majd egy részletre időt szakítani, de most pl. hétvégére Lucie 20 évének ünneplése következik...