Keresés ebben a blogban

2009. október 11., vasárnap

Gilbert Millet : "Glissements" 1.

Már a cím fordítása is problémás, ugyanis egyenes és átvitt értelemben is kell érteni. Talán "átcsúszások" ? Az idő és az emlékezet sikamlásairól van szó, az átélhetetlen élmények végnélküli átköltéseiről, hogy elmondhatók, végiggondolhatók legyenek a főhős számára...


   Mihelyt a telefon megcsörrent, azonnal megértettem. Nem bújhattam el tovább, mind messzebbre tolva a határidőt. Még ágyban voltam, nyújtani próbáltam az éjszakát, ami soha nem fordul velem elő. Muszájból fekszem le, mert aludni mégiscsak kell, bár rosszul és keveset, mint valami álmatlan vénség. Meggyújtom a lámpát és órák hosszat meredek egy fényfoltra, árnyékra vagy a tapéta egy darabjára, amit aztán képzeletem szabadon átformál.
    Mihelyt telefon megszólalt, azonnal előttem volt a lassú, kettős kukacként a völgy felé araszoló falu az út két oldalán, a vasút és a csenevész patak között. Itt születtem, 1941. február 12-én és néha ide járok vissza, mindannyiszor abban reménykedve, hogy a megáradt víz megtisztítja a partot, elmosva minden emberi nyomot.
   A névtelen és banális templom mellett az elmúlt századok hájas   parasztasszonyai hordják a ruhát a mosóhelyre, amiből már csak néhány bűzlő mohos kő maradt fenn. Egymást váltják hangos nevetéssel, s két pletyka között dagadó keblük rázkódik, miközben a lepedőket sulykolják. Lehangoló, csúf falu:  meg akartam szépíteni, amikor a kellemes Vrévillemont névvel ajándékoztam meg.
   Az égetett szaru kesernyés szagában vöröslő vasat kalapál a ragyás orrú, lefittyent ajkú kovács. Felnéz a zajra : egy fiúcska fut a karikája után, amely egyre gyorsabban, nyikorgóbban pörög le a kavicsos úton, állandó eldőléssel fenyeget, de mindig kiegyenesedik. A ló félreugrik, amint a karika hozzáér, a szalmarakomány megremeg. A részeg bódulatból felrezzenő kocsis hangja összevegyül a gyerek lassan elhaló kiáltásával, miközben a karika mereven egy tölgyfakapunak ütközik s megáll a lábaim előtt.
   Órák hosszat őrködtem a kis temetőben, a falu legbarátságosabb helyén. Barátságos és vidám : a domb oldalán, csak egy meredek ösvényen érhető el, ami a templommal köti össze. Van-e nagyobb elégtétel egy eljövendő hulla számára, mint elképzelni, amint a tùlélők fújtatva, a köveken bokájukat ficamítva követik a koporsóját ? A kripták között lapulva lenéztem mindazokra, akik egyszer itt porladnak majd velem együtt és benépesítettem a tájat rég elfelejtett parasztokkal, egytől egyig kitalált rokonokkal. [...]



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...