Keresés ebben a blogban

2014. január 26., vasárnap

Keresztnevünk...

   Legutóbbi irodalmi estünk témája: keresztneveink... Mindenki hozhatott felolvasni valót, esetleg írhatott is a témáról.
   A keresztnévben benne van a "kereszt" szó, a keresztelés emlékére. A névadással az emberke megkapja elismert létezését, helyét embertársai között. Mintegy egyedivé, individuumma válik.
   Benne van azonban az is, hogy egyesek úgy cipelik nevüket egy életen át, mint  Krisztus a keresztjét... Sokan olyan rosszul érzik magukat benne, mint valami rosszul szabott ruhában, s olykor ki is okoskodják, hogyan válhatnak meg tőle, viszonylag olcsón.
   Itt, Franciaországban legtöbb gyerek 3 keresztnevet kap, melyek közül az első a hivatalos. A további egy vagy kettő inkább a szülők érzelmi, családi, baráti kötöttségeit tükrözi (pl. a keresztszülők nevei). Van, aki szívesebben használja a nem hivatalosak valamelyikét.
  
   Nekem csak ez az egy van és nem érzem jól magam benne. Többször is próbáltam megfejteni az okát. Azt hiszem, kamaszkorom idején kezdtem feszengeni ebben a ruhában, addig tán eszembe se jutott, csak hallgattam anya emlékeit születésem tájékáról. Nem szerette a keresztanyjától örökölt nevét, amit az alföldi falu akkori szokásai szerint rám kellett ruháznia. Mióta az eszemet tudom, azt hallottam tőle, hogy nem szerette sem a sajátját, sem pedig  -  következésképpen  -  az enyémet... Ilyen edzés mellett csoda-e, ha magam sem vagyok oda érte?...
    
   Péntek este felolvastam Kosztolányi: Ilona című versét, előbb magyarul, majd francia fordításban. A későbbi beszélgetésekben felmerült blogos álnevem (Flora) választása is. Valaki megjegyezte: mégis csak a virágok mellett maradtam...

26 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. épp a múltkor bukkantam egy blogra, ahol magyar versek franciául találhatók, megkerestem most újra , és ráleltem az "Ilonára" is (Kosztolányit annyira el tudnám képzelni franciának:)))
      http://magyar-versek-francia-nyelven.blogspot.hu/2011/08/ilona_06.html

      egyébként az ezoterikusok szerint keresztnév magában hordoz bizonyos tulajdonságokat, illetve egy életfeladatot, amelyet a kicsi névadása pillanatában megkap. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett és elnevezték, sorsot kapott, amelyet meg kell élnie, fel kell vállalnia. A név meghatározó lehet az életutat és életfeladatokat illetően. ...el nem tudom képzelni, milyen lehet ha 4-5 nek kell megfelelni...és ez csak a keresztnév
      (arról ne is beszéljünk, milyen lehet a családnév...

      Törlés
    2. Ha jól emlékszem, Kosztolányit barátai "Désiré"-nek becézték! Francia keresztnév, szó szerint "kívánt", "óhajtott", "áhított" a megfelelője magyarul...

      Az ezoterikusok sok mindent mondanak, lehet válogatni... Nem nagyon hiszem, hogy minden azonos nevet hordó hasonló tulajdonságokkal, azonos "rezgéssel" lenne felruházva! Hit kérdése, mint annyi minden egyéb!

      Törlés
  2. én is épp ilyesmiken elmélkedtem, unokám névnapja kapcsán... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van min elmélkedni, az igaz! Mint névadó és mint kapó is...

      Törlés
    2. és harmadikként is... (mert ebben az esetben nem én kaptam, de nem is én adtam! (nem szólhattam bele...:(

      Törlés
    3. Unokáim esetében nem is akartam beleszólni a szülők választásába, csak születésük után tudtuk meg a döntést. Lucie második keresztneve lett Éva (valószínűleg miattam), Alice-é pedig másodikként Esther (vagyis apai nagyanyám után Eszter - ez is tetszik nekem!)

      Törlés
    4. én se akartam, de ez teljesen egyszemélyi döntés volt , méghozzá lányomé, és mér jval a gyerek születése előtt igy lett nevezve általa :)

      Törlés
  3. Mondják: Noblesse oblige! Hát persze. Ez így van, olykor meg másképpen.
    Volt igazgatóm elménckedése: A keresztszülőnek keresztgyereke van. De mije van a névadó szülőnek? Névkapott gyereke?
    A nevekkel eljátszott Gyurkovics Tibor Névike c. sorozatával. Engem pedig egyedül a Mária név ihletett rímes játékra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyerekeink nevének megválasztása furcsa érzés - még élénken emlékszem rá, messziről is... Mintha egy életre való poggyásszal látnánk el...

      Törlés
  4. Egyszer utánanéztem mit jelent az én két keresztnevem (Éva Edit), de elfelejtettem azóta. Korral jár? :-) Keresek információkat újra, mert az írásod után érdekel megint.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedvenc női nevem Éva... Sajnos, nem kaphattam meg születésemkor, pedig anyának is tetszett. Lucie második neve lett, a gyerekek választották, nagyon örültem a gesztusnak!
      Héber eredetű: "élni" "életet adni" jelentésű. A Google-en rengeteg cikk van róla.

      Törlés
  5. És akkor még nem is szóltunk a becéző alakokról, azt is lehet nem szeretni. Anyu Ilona volt, már azt sem szerette, soha nem is értette Kosztolányit, hogy ugyan minek írt erről a névről verset. :) Ráadásul a családjában Ilusnak szólították, na azt kifejezetten utálta. Felnőtt korában aztán az ismeretségi körét afelé "lökdöste", hogy inkább szólítsák Ilonkának. :)

    Én, ha csak tehettem, az ágikázást utasítottam el mindig, mert valljuk be, nem vagyok kifejezetten ágika típus ugye. :))) Ágnesnek pedig csak Anyu szólított olyankor, amikor valamiért neheztelt, vagy valami rosszalkodáson kapott rajta, ha meghallottam tőle, hogy "Ágnes!", akkor már tudtam, hogy leszúrás jön. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, felvetettél valamit, Ági, ami nagyon nyelvi, mondhatnám "nemzeti" (ha nem lenne manapság annyira lejáratva!) sajátosság: a becenevek! Itt, Fr.o-ban elég ritka a becézési szokás, nincs is olyan sok változat. Megérdemel egy bejegyzést!

      Törlés
    2. Akkor hát rajta! Én is kedvet kaptam hozzá, a saját blogom ínséges állapotját enyhítendő. :)

      Törlés
  6. Nálunk három generáción át nem jutott más név , mint a nagyapáé. Mivel lányok születtek így mindenki a női változatát kapta a névnek. Részemről olyan érzés, mintha annyira sem méltattak volna, hogy saját nevet adjanak. Nyugodtan hívhatnának Akárkinek. Legalább eredeti elnevezés lenne és vállalták volna szülék, hogy nem kívánatos dolog az a tény hogy lány született ismét a családba.
    A lányainknak két keresztnevet adtunk. A nagyobbik a második nevét választotta a kicsi az elsőt. Mindketten békében élnek a nevükkel. Legalább ez a frusztráció nem jutott nekik. Elvégre ezt minden egyes alkalommal meg kell hallani. Sokkal jobb ha a nevüket szólítva azt érzik, hogy mennyire várva vártak voltak. Az egyiknek Isten ajándéka a nevének a jelentése a másiknak Bölcsesség a neve . Ráadásul mindketten olyanok lettek, mint amilyen a nevük. Jó érzés látni, hogy a megfelelő ruhát választottuk számukra, amibe aztán szépen belenőttek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek veled, kedves Boróka! Talan azért is választottál álneveket te is, hogy megfelelőbb ruhát végy magadra? Egy sajátot, amit te választasz magadnak... Jó hallani, amikor az emberek szeretik a nevüket, összhangban érzik magukat vele... Nekem nem jutott ki, de igyekszem megbékélni vele...

      Törlés
  7. Ó, én nem is tudom, mit mondjak. De valahogyan biztosan van logika a neveimben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Testreszabottnak érzed őket? Az álneveket biztos, hisz te választottad! A valódi keresztneved viszont nem midennapi!

      Törlés
  8. anyukám is szerette volna, ha lányom legalább 2. névként Éva lehetne... de nincs második neve (talán még nem késő?...de azt hiszem igen...Lányom viszont kiskorában Natasára akarta változtatni a nevét (sőt még a vezetéknevét is, az enyémre! :)...de most már ragaszkodik... (a férjhezmenés se változatta meg...)... én viszont azért nem ehettem Györgyi, mert az anyakönyvvezető nem volt hajlandó beirni, legfeljebb becéző változatban, erre aámnak eszébe jutott, h milyen szép lenne nagyanyja emlékére ugyanazt a nevet adni nekem... anyukám meglepődött, ő legalább egy Zsuzsiba ment volna bele... de igy ő se lett megkérdezve)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagyon szép a Tímea... Nomeg a Júlia is, meg az Anna is pl. Csak az a bökkenő, hogy amikor "felpróbálom" őket, akkor sem érzem jól magam... Ezért jutottam arra a következtetésre, hogy talán "megnevezni" nem akarom vagy bírom magamat... De akkor még mindig nem jutottam előbbre a rejtély megfejtésében.
      Azt

      Törlés
    2. szerintem mindenkit megilletne egy külön- és csak rá jellemző, egyedi név... de ez pláne nem lehetne adható "előre" ...

      Törlés
    3. Felnőttkorban: ez lenne, mondjuk, a második, de hivatalos ez is és használható az első helyett tetszés szerint...

      Törlés
  9. Névtelen29/1/14 14:30

    Akkor ugy latom, magam ritkasag vagyok. Szeretem a kapott nevemet, ez az egy van, bar nem mindegyik becezo alakja all kozel hozzam.
    A nicknevem meg az, amit az evek ramtettek - es igazza valt rajtam.
    Stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is tetszik a tiéd! De semmit nem érzek magamon otthonosan, kényelmesen...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...