A képen Lucie egyik legfrissebb alkotása látható, amint hirtelen ihlettől vezérelve lerajzolta, hogyan képzeli el a világűrt... Igaz, hogy a helyesírás még bizonytalan, ami a franciát illetően elég nagy megpróbáltatás a gyerekeknek. Az "espace" (világűr) szót úgy írta, ahogy hallotta, "ss"-szel és nem "c"-vel... De a francia nyelv tele van ilyen furfangosnál kacifántosabb csapdával. Sokan felnőtt korukban is gyakran beleesnek.
Ami engem illet, mindig elég jó voltam helyesírásból (magyarból nyertem is egy megyei versenyt általános iskolás koromban), de oroszul is megálltam a helyem, sőt az e téren legnehezebbikben, a franciában is ritkán tévedek el. Számomra természetesen nem ebben rejlik a francia nyelv számos buktatója. Közöttük első helyen áll az igeszemléletük: csak a kijelentő módban ötféle múlt idő létezik! S akkor még a többi módról nem is beszéltünk... Mit csináljon egy szegény magyar anyanyelvű az egyetlen múlt idejével? Tétovázik... Néha egyértelmű az árnyalat, de legtöbbször bizony nem! Már az oroszban is sokszor megbotlott az ember lánya a совершенный és a несовершенный вид küszöbén, de azt valahogy könnyebb volt átlépni.
Itt vannak még azok a bizonyos elöljárók is... Mikor melyik ige után kívánkozik "de" esetleg "à" avagy netán "pour" vagy még fineszesebb csemege?... Egynéhány főnév nemét is tétován ízlelgetem: "le" vagy "la"? Még szerencse, hogy nincsen harmadik!... Ki hinné, hogy a "cimetière" (temető) szó hímnemű? Akkor a hasonló végű "tabatière" (dohánytartó) vajon miért nőnemű?... Lucie mosolyogva kijavít. Alig volt 3 éves, amikor egy reggel belibbent hálóingben, bugyi nélkül. Megszólítom: "Alors, tu te promènes les fesses en l'air?" (ami a következő akart lenni: "Hát te meg mezítelen fenékkel sétálgatsz?") Dőlt a nevetéstől és kijavított: "Rozsaaa! On ne dit pas "fesses en l'air" mais "fesses à l'air"!!!" Hát igen, tudtam én, hogy az előbbi kb. azt a pozíciót jelenti, amikor fentemlített testrészünk magasabban helyezkedik el, mint a többi, vagyis szó szerint fent a levegőben! Nem pedig egyszerűen csak levegőzik... De egy anyanyelvűnek magától beugrik, anélkül, hogy gondolkodnia kellene rajta... Mert egyszerűen benne van a fülében...
Itt vannak még azok a bizonyos elöljárók is... Mikor melyik ige után kívánkozik "de" esetleg "à" avagy netán "pour" vagy még fineszesebb csemege?... Egynéhány főnév nemét is tétován ízlelgetem: "le" vagy "la"? Még szerencse, hogy nincsen harmadik!... Ki hinné, hogy a "cimetière" (temető) szó hímnemű? Akkor a hasonló végű "tabatière" (dohánytartó) vajon miért nőnemű?... Lucie mosolyogva kijavít. Alig volt 3 éves, amikor egy reggel belibbent hálóingben, bugyi nélkül. Megszólítom: "Alors, tu te promènes les fesses en l'air?" (ami a következő akart lenni: "Hát te meg mezítelen fenékkel sétálgatsz?") Dőlt a nevetéstől és kijavított: "Rozsaaa! On ne dit pas "fesses en l'air" mais "fesses à l'air"!!!" Hát igen, tudtam én, hogy az előbbi kb. azt a pozíciót jelenti, amikor fentemlített testrészünk magasabban helyezkedik el, mint a többi, vagyis szó szerint fent a levegőben! Nem pedig egyszerűen csak levegőzik... De egy anyanyelvűnek magától beugrik, anélkül, hogy gondolkodnia kellene rajta... Mert egyszerűen benne van a fülében...
Méghogy a fülében? :) :) Minden nyelvben, amit ismerek valamennyire, a nyelvtani nem egy nagy titok maradt
VálaszTörlésa számomra azokkal az idétlen múltidőkkel együtt. Megtanulni meg lehet, de megérteni soha.
Lucie rajza egyébként csodás!
Köszönöm, Klári, Lucie nevében.
TörlésAz oroszban legtöbbször "ki lehet találni" a végződésből a nemet. A franciában talán még 50%-ban sem! Legkönnyebb a törökkel, ők úgy gondolják, mint mi: a nyelvtani nemek feleslegesek; ha élőlényről van szó, úgyis tudjuk, egy asztalnak meg amúgy is édesmindegy!
Hát bizony a совершенный és a несовершенный вид engem is gyakran megizzasztott, meg a vele járó igekötők is. :)
VálaszTörlésAz igazat megvallva, az orosz nyelv halványul bennem egy kicsit...
TörlésAz oroszban ez volt nekem a legnehezebb, a főnevek, melléknevek, névmások stb. ragozásait az egyeztetésekkel egyetemben másfél év SzU-beli beszédgyakorlat után elég simán vettem, de az igeszemlélet sose vált reflexszé (?) bennem...
Az angol nyelvtan viszonylagos könnyűsége után belefáradtam mindig a német bogozásába. Örök újra kezdő vagyok benne. Az oroszt pedig elnyomta az angol. Olvasnom kellene oroszul, vannak még régi könyveim. Francia? Tetszik, de még nem próbáltam tanulni is.
VálaszTörlésLucie nyitott, mai gyerek, én leginkább ( csak!) királykisasszonyokat rajzoltam ennyi idős korban.
Éva, én minden nyelvet igazán nyelvi közegben tanultam meg beszélni. Neked a német ehhez megvan, csak az a "baj", hogy angolul kezdtetek egymáshoz beszélgetni, ha jól tudom...
TörlésLucie mostanában középkori páncélos lovagokat és kalózhajókat rajzol, nomeg bolygókat... Elvégre 8 é fél éves...
Az angol a közös nyelvünk.
TörlésMég páncélos lovagokat, kalózhajókat is rajzol? Sokoldalú. Bizonyára könyv és TV élmények...
Mi G-rel franciául kezdtünk el beszélgetni (a gimnázium tanárijában ismerkedtünk meg), s később is nehezemre esett vele magyarul beszélni, pedig évekig kínozott vele, hogy tanítsam meg... Naponta 1 órát foglalkoztunk, de olyan volt, mint a kényszermunka. Az okok bonyolultak, sokat lehetne írni róla...
TörlésLucie nagyon lelkesen kíváncsi és ami felkelti az érdeklődését, abba beleveti magat. Most lép abba a bizonyos 8-9 éves "gondolkodó" szakaszba...