Keresés ebben a blogban

2016. szeptember 12., hétfő

Kosztolányi Dezső: Szeretet


Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.
Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan,
s én még maradnék tétovázva,
talán hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincsen is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer,
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nékik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."

5 megjegyzés:

  1. Ilyen az, amikor a költő "helyettünk szól".

    VálaszTörlés
  2. nem is lehet szebben elbúcsúzni egy kedves tanárunktől

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Kár, hogy mi nem hallhatjuk meg, tőlünk hogyan fognak búcsúzni...

      Törlés
    2. milyen picike különbség leírva: meghallhatjuk, meghalhatunk,...és mégis mekkora különbség

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...