 |
| a Vivenel-ből |
A múlt szerdán egynapos kiránduláson vettem részt a Múzeumbarátok körének szervezésében, busszal, az innen kb. 150 km-re levő Compiègne és Chantilly városokba. A cél az "Heures italiennes" ("Itáliai órák") cím alatt megrendezett kiállítási sorozat néhány eseményének megtekintése volt. A sorozat egész éven át fut, az északi régió (Picardie) több városa is részt vesz benne, gazdag múzeumi anyagával.
Most jártam először mindkét városban. Az első megálló Compiègne-ben volt, megnéztük Antoine Vivenel 19. sz-i híres műgyűjtő többszáz rajzból álló anyagának tört részét, melyek legrégebbi darabjai a 15. sz-ból származnak. Vivenel egyszerű kőműves dinasztia utódaként kezdte, de tudásszomja, tehetsége egyre feljebb vitte pályáját és Párizs egyik leghíresebb 19. sz-i építészeként fejezte be. Közben (ókori görög vázáktól, szobroktól kezdve középkori, reneszánsz és későbbi festményeken keresztül) óriási műgyűjteményt halmozott fel, melyet szülővárosára, Compiègne-re hagyott. Ebből néztük meg az olasz mesterek rajzaiból a válogatást.
 |
| Chantilly - a kstély |
 |
Eztán jött a "hab a tortán" (a francia úgy mondja: "a cseresznye a tortán" - "la cerise sur le gâteau"), Chantilly. (Akaratlan volt részemről a szójáték, pedig a tejszínhab neve franciául: "crème Chantilly!"...) Már régóta szerettem volna megnézni a híres kastélyt, főleg utolsó hercegi lakójának csodálatos gyűjteményét. Az utolsó francia király, Louis-Philippe ötödik fiaként született Henri d'Orléans, duc d'Aumale egyetlen célja a forradalom alatt lerombolt kastély újjáépítése, szépítése volt, melyben elhelyezhette híres gyűjteményét. A "régi" (az impresszionistákat megelőző) festmény-gyűjteménye a Louvre után a második helyet foglalja el Franciaországban.
Kalauzunk az olasz gyűjteményt kommentálta, de utána bejárhattuk a többi termet is.
Három Rafaello, Lippi, Dürer, Michelangelo, Delacroix, Watteau, Poussin stb... néztek ránk a falakról...
Mit mondjak? Este fél 9 felé értünk haza. Alig álltam a lábamon, de az élmény egy ideig táplálni fog, az biztos!
A képek a telefonommal készültek, igencsak közepes minőségben.
Rákattintva megnagyíthatók...
"Három Rafaello, Lippi, Dürer, Michelangelo, Delacroix, Watteau, Poussin stb..." ez valóban crème Chantilly a tortán! :-))))))
VálaszTörlésIgen, Szilvia, több sorban néznek a képek a látogatóra (a "duc d'Aumale" meghagyta végrendeletben, hogy mindent az erededi "felállásban" kell megőrizni, se eladni, se kölcsönözni nem szabad!... Legfeljebb egy kastélyon belüli kiállítás céljából lehet ideiglenes elmozdítás)
TörlésEZ IGEN! tényleg élmény(ek) a javából! kösz a saját fotókkal a részesitést. (De jut eszembe , "simán" fotózhattál??!
VálaszTörlésIgen, vaku nélkül lehetett. De reprókon sokkal jobban néznek ki a képek, ráadásul az erős napsütés miatt furcsa szögbe kellett beállni.
TörlésAzt elhiszem, hogy nagyélményben volt részed, egyben köszönet érte, hogy megosztottad velünk, így egy csöppet mi is kaptunk az élményből.)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, Andrea! Szeretem megosztani, hátha valaki kedvet kap hozzá, vagy ha nem teheti, legalább képzeletben jelen lehet. Magam is a TV egy műsorában láttam először, és évekig dédelgettem a vágyat, míg sikerült megvalósulnia...
VálaszTörlésMennyi hozzáférhetővé tett kultúra! Pénz, tudás, időráfordítás, szakszerű megőrzés, igényes háttérmunkák, csak a praktikus oldalán merengtem. ( Például egy vásárhelyi őszi tárlat vendégségben el se képzelhető.)
VálaszTörlésKlári nekem az is feltűnt, hogy milyen lelkesek voltak a munkatársak! Magukénak tekintették szinte a helyet és a tárgyakat...
TörlésA vásárhelyi Őszi Tárlatot sosem mulasztottam el!