Rövid pillantást vetettem a tavaly ilyenkori időszakra: karácsonyi készülődés, pincébe zuhanás, múzeumlátogatás stb. Mi minden történt azóta is!
Miután a lábadozás, forradozás időszakán úgy-ahogy túlestem, elkezdődött november végén, december elején a 30 szeánszra tervezett sugár-kezelés. Majd minden nap (szombat, vasár- és ünnepnap kivételével) elautózok a klinikára, ahol 10-15 percig nézegetem a felettem sétálgató óriási röntgen-fejeket, figyelem a kis "ablakban" a hajszálpontosan kijelölt pályát befutó zöld csíkot. Ne mozduljak, kéri a technikusnő, s igyekszem elfojtani a feltörő köhögési ingert. Aztán jön a megváltó "leengedheti a karját" és megszabadulok a meglehetősen kényelmetlen, hideg és kemény helyzetből. Az időpont naponta változó, reggel 8h és este 8h közötti skálán. Közöttük kis émelygő, levert periódussal, mely kb. fél óra múlva jelentkezik (így bőven haza tudok érni) és kis pihenést kíván.
Hát kb. ez a pillanatnyi helyzet. Nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egyelőre nincs szükség kemoterápiára és így megmenekülök hajam kihullásától. Azonnal el is mentem a fodrászhoz! Ugyanis addig arra gondoltam: minek fizessek drága fodrászt, amikor úgyis megkopaszodok (még leírni is nehezemre esik!) nemsokára?... Bevallom, letaglózó perspektíva volt: hiszen azt se tudom, milyen a koponyám formája, gondoltam a béka feneke alatt...
Orvosom szerint nagyrészt annak köszönhetem, hogy szervezetem elbírta és jól reagált az 1 éves hormon-terápiára, melyet életem végéig folytatnom kell. Persze, 70 évesen a rám váró évek száma már nem olyan beláthatatlan!
Talán lesz időm megírni azt a bizonyos regényt! Tartozom vele magamnak.
Nagyon vágyom arra, hogy mielőbb megírd a regényedet. Szeretem ahogy és amiről írsz.Ráadásul önző vagyok, mert az írásod időtlenséget is ígér. Így nem kell a földiléthez igazodnunk. Egy regény megírása sok idő, sok beszélgetés és rengeteg örömteli munka.
VálaszTörlésKedvenc témám - és illúzióm - az időtlenség, Györgyi! Annyira szeretnék már belevágni a regénybe, úgy igazán!
TörlésKöszönöm, amit írtál. Pezsdítő.
annyira büszke vagyok rád, hogy ki mered mondani, le mered írni ebben a nehéz időszakodban a történéseket, gondolataidat, örülök ennek nagyon, a humorodnak pláne♥
VálaszTörlésKati, egy ideig tétováztam, amint idevágó első bejegyzésemből ki is tűnik.
TörlésAztán úgy voltam vele: mostanában úgyis nehéz lesz másról írni. Nomeg azt is szeretném, hogy néhányan ne vegyék rögtön istencsapásának ezt a betegséget sem, és próbáljanak a lehető legjobban élni vele, utána... Mert talán van "utána" is...