Tanú

Ez a régi karácsonyi dísz minden évben előkerül a dobozából. Bizonyítja, hogy mennyire ragaszkodom a  -  magam teremtette  -  hagyományokhoz, mintha csak megnyugtathatnának folytonosságukkal az idők végtelenségéről: az oly múlandó jelen átalakul majd a múlt végetérhetetlen láncává. A 40 éve, még egy berlini karácsonyra vásárolt pár fenyőgally és toboz minden évben megerősít abban a tudatban, hogy még mindig VAGYUNK, LÉTEZÜNK, SZERETÜNK!... Ő a tanú.
Csak a gyertyát kell néha felújítani rajta. A régebbi generációk néhány tagja már búcsút intett neki, az újakkal mostanában ismerkedik. Én vagyok a gondozója, a stabil pont  -  vajon meddig? Lesz-e, aki felveszi a stafétabotot, hogy évente elővegye az egyre öregebb karácsonyi díszt és meggyújtsa rajta a gyertyát?...